Vizezett bor – Malonyai Péter jegyzete

Készséggel elhiszem, hogy az Eger és a Szolnok pólósai mindent megtettek, látványosabban fogalmazva, apait-anyait beleadtak a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, ám ezzel együtt roppant csalódott vagyok. Elvégre a vízilabda hungarikum – mondják –, ráadásul a margitszigeti uszodában felnőve ez a játék enyhén szólva is a szívem csücske.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy noha két magyar csapat is harcba szállhatott Európa trónjáért, mindkettő elveszítette esélyét a koronázásra. Sőt. Még a négy közé sem jutott be, azaz a magyar klubpóló 2018 júniusában a görögök, a spanyolok, az olaszok és a horvátok mögött áll – majd' azt írtam, kullog. Erre magyarázat rengeteg lehet (van és lesz is), mentség nincs. Legalábbis ha igaz az, amit hiszünk, hirdetünk, szajkózunk a magyar vízilabdáról (lásd még: hungarikum).

Persze kérdés, mennyire magyarok a mi klubjaink. Nem bejegyzés szerint, hanem a tartalmat illetően. Mondjuk, a játékosokat nézve. Ami engem illet, túl sok a külföldi pólós nálunk; ahhoz képest, hogy még mindig szívesen hajolgatunk meg a függöny előtt a tanítómester szerepében, egyenesen rengeteg. Ahhoz mérten pedig már tömegekről beszélhetek (nem kis túlzással), hogy valamikor exportáltunk, s nem a behozatal dívott. Magyarázható ez a pénzzel, nem rossz kereset a magyar uszodai, ám akkor is.

Egyébként szinte megszokott, hogy egy-egy nagy generáció után sokáig kell várni a következő világklasszis eresztésre. Ami az olimpiákat illeti, Melbourne (1956) után nyolc évig, Tokiót (1964) követően tizenkettőig, a montreali dicsőséget (1976) megünnepelve huszonnégyet, igaz, akkor a három olimpiai aranyéremmel (2000, 2004, 2008) esztendőkön át dagadhatott a keblünk. Aztán... Aligha véletlen, hogy a barcelonai világbajnoki cím (2013), majd az utána következő érmek kapcsán leginkább az egymást követő kapitányok, Benedek Tibor és Märcz Tamás neve ugrik be először.

Istenem, láttuk, láttam őket (is) játszani.

A maiakat szintén. Így könnyen lehet, hogy most (is) a helyén van a magyar póló. Csak hát ugyebár mit ér a fröccs – szintén hungarikum –, ha a szódából hiányzik a szénsav.

Amennyit a vizezett bor.