Varga Dániel nemcsak a perthi medencével, hanem az érintetlen ausztrál természettel is közeli barátságba került
Varga Dániel nemcsak a perthi medencével, hanem az érintetlen ausztrál természettel is közeli barátságba került
A TEVA-VasasPlaket válogatottja nem elsősorban a hosszú út, hanem betegsége miatt izgulhatott, ugyanis az őt sújtó kór miatt részt sem vehetett a nemzeti csapat év végi felkészülésén, amelynek utolsó napján, december 22-én szállt fel a repülőre – hosszú idő után immár lázmentesen. Természetesen meg is fizetik a rövid vendégszereplést a szervezők, ám a pénzáramlás elmaradt, mert Varga Dani követte Kiss Gergely példáját. Kisst felesége és kislánya is elkísérhette egy évvel korábban, Varga pedig barátnőjét vihette ki, a fizettség az ő útiköltsége, illetve vendégül látása volt.
A rendőrök beadták a számlát
"No worry!" Vagyis: "Semmi gond!" Ez a jelszó Perth környékén. Mindenki nyugodt, a lehető legpontosabban betartja a közlekedési szabályokat, a 60 kilométeres sebességlimitet sem lépik túl, egy kilométerrel sem. Magyar, pláne budapesti embernek szokatlan a hibátlan felfogás, amire rá is fázott Varga Dániel.
"Kétszer is megállítottak a rendőrök. Az első alkalommal csak figyelmeztettek, másodszor azonban már nem kegyelmeztek. Százötven ausztrál dollárra büntettek. Igyekeztem kibújni a szankció alól, mondtam, hogy meghívottként részt veszek a Tom Hoad-kupán, amire nagy mosollyal, örvendve reagáltak – aztán szépen kiállították a számlát" – mosolygott a történteken Varga.
A nagy nyugalomba persze ez is belefért.
„Mondtam a kedvesemnek, ha jól viselkedik, kijöhet velem” – mosolygott huncutul a Vasas klasszisa, akit párja mintegy diplomataként, kommunikátorként segített a perthi napokban. Varga szereplése kiválóan sikerült, hiszen hat meccsen 21 gólt szerzett, és megválasztották a viadal legjobb játékosának. A fináléban a szerb Partizan Beograd állta a „Tengerészek” útját.
„Az utolsó két mérkőzésünk telt ház előtt zajlott, mintegy háromezren ültek a lelátón. A hangulat jobb volt a Vasas–Recco Euroliga-találkozóénál is, ami leginkább a sok szerb drukkernek köszönhető. Szerintem voltak vagy kétezren, sokan kivándoroltak a jugoszláv háború idején. Szörnyű volt ugyanazt hallani, mint a belgrádi Európa-bajnokság döntőjében, ahol csak azt skandálta a közönség, hogy: Szrbija! Szrbija!” – idézte fel a perthi nyitott uszoda légkörét Varga.
Állítja, aki nem tud beilleszkedni Ausztráliában, az inkább vonuljon el remetének. Igen szimpatikus emberekkel találkozott.
„Perthben az a jó, hogy nem felkapott turistaparadicsom, nem is iparváros – magyarázta a Vasas pólósa. – A hangsúly a természeti értékek megőrzésén van, rengeteg a gyönyörű park, a környéken érintetlen a természet. Ilyen például Rottnest Island, ahol mellettem ugráltak a kenguruk, de nagy élményt jelentett a delfinkutató központ meglátogatása is. Száznyolcvan kilométert utaztunk szárazföldön, majd bevittek az óceán közepére. Ott úszkáltak a palackorrú delfinek.”
Varga lelkes csapatba került, a baráti hangulat, a csodás körülmények hatására előfordult, hogy még éjjel fél 12-kor is a medenceparton beszélgettek papucsban, rövidnadrágban. Varga szerint talán túlságosan is nyugodt, tökéletes az a vidék, amely ideális hely a nyarlóvásárlásra – de egész évben ott élni…
Ettől persze nem kell tartania, január 3-án hazaérkezett, és szinte rögtön a Vasas edzésén találta magát, a Komjádi uszodában.
