– Rendhagyó módon már decemberben bejelentette, hogy távozik az OSC-től, és nyártól a BVSC edzője lesz. Ennek tükrében hogyan telt a tavaszi szezon?
– A bejelentést követően az idény furcsasága miatt elég nagy szünet jött a bajnokságban, a következő mérkőzést csak márciusban játszottuk. Januárban a szürke hétköznapokkal elkezdtük a munkát, nyilván mindenkiben volt valamilyen érzés a bejelentéssel kapcsolatban, a játékosok részéről bizonytalanságban és útkeresésben mutatkozott meg. Ez teljesen érthető volt, hiszen tudták, hogy elmegy a vezetőedző, az ő szerződésük lejár az idény végén, így kicsit előbb el kellett kezdeniük a jövőn gondolkodni. Közös érdek volt az OSC vezetőivel, hogy a következő idényben szereplő csapatot minél előbb véglegesítsék, így néhány hét alatt mindenkinek kialakult a jövőképe. Ez segítette, hogy március elején már zavartalanul el tudjuk kezdeni a tavaszi szezont – mondta az olimpiai bajnok Varga Dániel, aki négy év után hagyta ott az újbudaiakat, és ült át a zuglóiak kispadjára.
– Ezzel párhuzamosan nyilván már azon is dolgozott, hogy milyen összetételben szerepeljen a BVSC a következő idényben… Mennyire volt furcsa ez a helyzet?
– Voltak azért skizofrén szituációk. Törekedtem arra, hogy gyorsan kialakítsuk a csapatot, de ez nem egyszerű, még akkor sem, ha kizárólag pozitív visszajelzéseket kaptam. Mindenkinek tetszett a felvázolt vízió és a jövőkép, de akár azokról beszélünk, akik maradtak, akár azokról, akik érkeztek, mindenkinek volt más lehetősége is. Sokszor nem is arra kellett várni, hogy elmagyarázzam, jó lesz itt lenni, hanem arra, hogy a többi klubban gyorsabban működjenek a dolgok.
– Mennyire múlt az ön személyén, hogy meg tudta győzni a játékosokat?
– Inkább úgy dobnám vissza ezt a labdát, hogy a vízió volt a döntő, ennek pedig én is része vagyok.
– Hozzászokott ehhez a feladathoz?
– Ez az ötödik idény, hogy elkezdtem csapatot építeni, és azért előtte húsz évig a másik oldalon álltam. Játékosként engem kerestek meg, így érdekes volt belehelyezni magamat ebbe a helyzetbe, és megtapasztalni, hogy milyen, amikor én keresek meg másokat.
– A BVSC kerete nemcsak erősödött, hanem jelentősen fiatalodott is. Ez mennyire volt szempont?
– Nem volt kimondott cél, és egyébként nem is tekintek fiatalként az érkezőkre. Nem tehetségeket hoztam ide, hanem olyan játékosokat, akikben óriási potenciál van egyénileg is, illetve az egyéni lehetőségeken keresztül a csapat szempontjából is.
– Az érkezők közül többen elmondták, vágytak az új impulzusokra. Négy Újbudán töltött év után ön mennyire volt így ezzel?
– Én is vágytam a váltásra. Él bennem egy kép arról, hogy milyen az a vízilabda, amiben a legszívesebben részt veszek edzőként, és úgy láttam, hogy az ehhez szükséges körülmények szűkültek az OSC-ben. Viszont a BVSC olyan lehetőségeket vázolt fel, amelyekbe beleillik a vízióm.
– Milyen célokkal érkezett a Szőnyi útra?
– Mindig kettős céljaim vannak, az egyik eredményekben mérhető. Ennek a csapatnak a sikeres idényhez döntőket kell játszania. A másik cél pedig a fejlődés, ami a játék képében, a játékosok közötti kapcsolatokban, az egyéni előrelépésben mutatkozik meg. Optimális esetben az idény végére ezek összeérnek, és az emberi minőség játékminőséggel is párosul, ez pedig eredményes idényzáráshoz vezet.
– A közvetlen olimpiai felkészülést két BVSC-játékos, Kovács Péter és Tátrai Dávid kezdheti meg. Abban is mérhető lesz a fejlődés, hogy hányan csatlakoznak hozzájuk a párizsi játékok után?
– Tagadhatatlan, a játékosok egyik motivációja ez volt: itt úgy ki tudjanak teljesedni, hogy megnőjön a válogatottbeli szereplésük esélye.
– A BVSC a következő idényben az Eurokupában indul, ehhez volt némi köze, hiszen az OSC-vel éppen a zuglóiak ellen szerezték meg a Bajnokok Ligája-szereplést érő bronzérmet. Milyen volt megélni a párharcot a leendő csapata ellen?
– Amikor kialakult a legjobb négy mezőnye, eljátszottam a gondolattal, hogy mi van, ha ez a helyzet áll elő, de nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy érzelmileg feldolgozzam. Egyértelmű volt, hogy nekem az a feladatom, hogy az OSC minél jobban szerepeljen, és ha kell, akkor a BVSC ellen szerezzük meg a bronzérmet. Nemcsak a kötelességtudat mondatta ezt velem, hanem teljes szívemből átéreztem. Külön bizonyítási vágy is volt bennem ezzel kapcsolatban, egyrészt azért, hogy ne érhessen vád, másrészt jó példát akartam mutatni a játékosoknak és edzőknek egyaránt. Nemcsak jogilag, hanem emberileg is kötelez mindenkit, melyik klubhoz tartozik az idény végéig, bárhol folytatja is a következő évadban.
Varga Dániel az OSC-vel öt ezüstérmet nyert – hármat a bajnokságban, egyet-egyet a Magyar Kupában és az Eurokupában – de ennél többre vágyik a következő időszakban.
„Amíg a BVSC edzője vagyok – ami egyelőre két évre szól –, szeretnék legalább egy aranyérmet nyerni Magyarországon. Ez szerintem jelentős vállalás, ami valamennyi terhet is jelent, de kifejezi, mire tartom képesnek a csapatot – mondta székfoglalójában Varga Dániel, akinek munkáját másodedzőként Létay Krisztián segíti, a kapusedző pedig Béres Gergő lesz. – Olyan együttesünk van, amely elég sokáig esélyes lehet az Eurokupában, viszont ott sok múlik a sorsoláson és látni kell azt is, hogy ez a sorozat lényegesen nehezebb, mint előtte volt, hiszen erős BL-csapatok esnek le, mint például a legutóbbi győztes Jug Dubrovnik. A másik fontos dolog, hogy aránylag keveseknek van tapasztalatuk nemzetközi téren, és kevesen nyertek még igazán jelentős trófeát. Úgyhogy tapasztalnunk kell, és megtanulni a fontos meccseket megnyerni.”