Háromszáz meccs a belépő

Nem, mert végigjárta a szamárlétrát a Vasasnál (egy Komjádi-kupa-siker is belefért), majd miután a hadseregnél letette a fegyvert, a Ybl Miklós Főiskola csapatában vette kézbe másfél esztendő kihagyás után a labdát. Azóta, vagyis 14 esztendeje hűséges az egyetemistákhoz, több mint 300 meccset húzott le az Yblben az ob I B-ben, illetve – egy-két idény erejéig – az ob II-ben."Már itt is maradok, és úgy terveztem, ez lesz az utolsó idényem – mondta Köllő, aki civilben kereskedelmi és vendéglátóipari vállalkozó. – Sajnos a jobb vállam és karom már érezteti velem a hosszú múltat, de ha mégis bírom, megpróbálom a következő szezont is. Heti öt-hat alkalommal edzünk, vagyis van mögöttem munka, és nem valamiféle ajándékként kezelem a debütálásomat. Érdekes, nem éreztem semmi különöset, amikor a negyedik negyedben játéklehetőséget kaptam, és nem is terveztem, hogy ünnepnapként vonul be az életembe október huszonötödike. Ehhez már túl sok meccset játszottam…”A verebek azt csiripelték, hogy Köllő a negyedik negyed elején mindjárt el is hozta a labdát, ám ő pontosított. Csak a szélén úszott, és hogy bemelegedjen, jól megpörgette a ritmust. Mint kiderült jól tette, mert a két ráúszó közül valamelyik elpöckölte a labdát, és neki egy kicsit bele kellett húznia, hogy megkaparintsa. S hogy miért csak a negyedik fordulóban jutott szóhoz?"Nem szerettem volna csalódást okozni, a munkám alapján akartam kivívni a csapatba kerülést – magyarázta Köllő. – Ezt így tartom normálisnak, hiszen az első forduló idején még nyaraltam, aztán a körmöm akart leesni a lábamról. Most éreztem úgy, hogy rászolgáltam a játékra.”