Kásásék nem bírták a végét

Magyarország–Horvátország, mintahogy a közelmúltban jó néhányszor. A tavalyi Világligában négyszer mérkőzött a két csapat – egyik partin sem volt esélyük. Ez jó jel. Jó jel az is, hogy a két évvel ezelőtti Eb-n, a pesti bronzmeccsen szórakoztató, könnyed játékkal győzött a Kemény-gárda – hogy az azt megelőző kontinensviadalról, a valaha volt egyik legszínvonalasabb, Biros Péter nagymeccseként a történelemkönyve kerülő 15–12-es összecsapásról ne is beszéljünk…
Szóval, itt, a kranji uszodában újra összeméri erejét a két társulat, a tét a fináléba jutás, miután a mieink egy laza csuklómozdulattal küldték a futottak még ágára a spanyolokat, miután a horvátok a kezdeti nehézségek után végül biztosan gyűrték maguk alá a szlovákokat.
Remekül kezdődik: Molnár Tamással nem bír Stritof, kiállítás, amelynek jó megjáratása után Kiss Gergő bombáz biztosan. Átellenben ugyanez a figura, hiszen Hinicről Steinmetz Barnát zavarják ki, az ottani "kissgergő” pedig Frankovic, ő egyenlít. Egy-egy eltékozolt támadást követően Varga II Zsolt villan: a Vasas pólósa fanasztikusan válik le Baracról, érkezik feléje a labda, újra vezetünk, ez megnyugtató. Arról nem is beszélve, hogy hátul hátrányban is érintetlen marad a hálónk – nem egyszer, kétszer egymás után! Előbb Vranjes lövését üti ki Szécsi Zoltán (kiállítva Vári Attila), majd Kásás Tamás kisbüntetése után Simenc, a nagy öreg forgácsolja szét a lécet.
Bezzed odaát! Az igaz ugyan, hogy Molnár még Vicanba húz egy fórt, de a harmadik előny során Benedek Tibor veszi a kezébe a karmesteri pálcát, és lövi ki a hosszú sarkot. A horvátok azonban kapszkodnak, csípnek, rúgnak, harapnak – Hinic Steinmetz Barnáról szerez gyönyörű akciógólt. Meg kell hagyni, ez szép volt…

A második menet is jól indulhatna, ha a jól helyezkedő Kásás nem Vicanba helyezi a ziccert, majd Benedek és Biros nem a blokkba tüzeli a fórt. Oda helyezte, oda tüzelték…
Sajnos beindul az ellenfél: Stritof és Fatovic is pontos előnyben, 3–2-ről pillanatok alatt 4–3 oda, kemény, nehéz a meccs.
Persze, ne feledjük, ez már az elődöntő!
Az elődöntő, amelyben Kásás, a zseni is villan – hiába tornyosulnak előtte a kezek, átlövi a falat. Mint falat kenyér, úgy kellett ez a gól a bepörgő horvátok ellen.
S ha egy üzlet beindul! A Posillipóból Vasasba igazoló klasszis Szécsi védése után egy újabb fórt zúdít a kapuba, hamar visszaszerezzük az előnyt. Az azonnal, mindenért fütyülő bírák előny-hátrány meccset "varázsolnak” a párharcból – a hatodikat a horvátok is belövik, Djogas a "tettes”, újra egyenlő, 5–5.
Már 6–5! A negyedet ugyanis egy újabb fórgól zárja – Kásás mesteri passzát követően Biros kíméletlen a falból.
Tényleg nem könnyű, de itt az előny!
Jól indul a harmadik felvonás, Benedek bombáz a bal alsóba – csakhogy Frankovic keze sem remeg, Szécsi feje fölött suhintja be a labdát a magyar kapuba. A horvátok nem állnak le, Buric is megvillan, ami annyit tesz, hogy kezdhetünk mindent elölről. De csak nem jön a nyolcadik találat. Egy támadáson belül két előnyt herdálnak el Kásásék, vagyis hét perccel a vége előtt nincs döntés. Aztán Biros megy ki, és Fatovic kilövi a bal felsőt, újra vezet Horvátország. Egy ideig. Biros ugyan álomgólt ragaszt a hálóba, ám aztán ismét őt küldik ki, Barac pedig lehetetlen szögből juttatja újra vezetéshez a riválist.
Előnyt kapunk. Figura, Kásás-lóba, gól. Ilyen egyszerű. Egy perc sincs már vissza, amikor kettős fórban a horvátok, Fatovic persze nem hibáz: 10–9, oda. Nagyobb baj, hogy odaát kétszer is blokkolnak a védők, pedig előnyből próbálkozhatunk. Vége, a sorozat megszakad: a hetedik magyar–horvát Eb-meccs után már nem nyeretlen az ellenfél…

Mestermérleg
Zoran Roje: – Csodálatos! Fantasztikusan küzdöttünk, nagyon nagy meccs volt.
Kemény Dénes:– Kilenc lőtt góllal csak magunkat okolhatjuk, hogy nem sikerült döntőbe jutnunk. És elsősorban persze a védekezésünket.