Domino: ütközetben eltűnt

"Aranyos srác a Tibi. Altat, ahogy kell. Ezt is tőlem tanulta… – reagált mosolyogva minderre Kovács István, a Domino trénere, aki utoljára fürdött BEK-győztes magyar edzőként (többek között Benedek remeklésének hála még 1994-ben, az UTE mestereként). – Remek vízilabdázókból áll a Recco, egy pillanatig sem hihetjük, hogy egyetlen meccsen csak fizikummal simán megverhetjük.”
Hogy a házigazdák mindent bevetnek, az már a bemelegítésnél látszott, elvégre Alessandro Calcaterra is ott centerezgetett a kapu előtt. Neki még a bajnoki döntő ötödik meccsén ütötték ki a dobhártyáját, s minthogy így is visszament, azonnal begyulladt a füle. Pokoli fájdalom, ha még ezek után is víz éri a sérült részt, ám ő bent volt, sapka nélkül. Igaz, egy hetet kihagyott, ami az ő alkatával, az ő posztján nem egy előny.
Ezzel szemben a Dominónál semmi extra nem történt, a Spandau elleni összecsapás második része a kulcsemberek rotációs pihentetésének jegyében telt, míg Gergely Istvánt tervezetten Ikodinovicsék ellen tartogatta Kovács István.
Átellenben mindenesetre Biros első lövését könnyedén kiütötte Rollán, aztán őrjöngött egy keveset – Gergelynek nehezebb dolga volt, elvégre Bettini tisztán tüzelhetett, ám a kapusunk simán védett, s öklözött egy sort. Egy kontrafaultot megfejelő kiállítást követően Bettini húzhatott két méterről, szerencsére a lécet trafálta telibe, míg átellenben Szívós blokkról mellémenő lövésénél tagadtak meg tőlünk egy tiszta szögletet. Ez annyiban számított, hogy Bettini harmadjára eltalálta a rövid sarkot egy, az előzőeknél ártalmatlanabb helyzetből. Ellentmondásos volt a mi gólunk is: Molnár egy forgatás közben véletlenül belenyúlt Petronelli szemébe (Rollán amúgy védett), aki kikéredzkedett, így viszont a visszaszerzett labdával az üresen maradt magyar center indulhatott, s szépen átejtette a spanyol fenomént. Aki egy Gergely-védést követő kontrából megkapta a másodikat, ezúttal Kiss bombázott a rövidbe. Válaszként érkezett a negyedik akciógól, Benedek maradt botrányosan üresen a szélen, és szépen a léc alá zúdított (2–2). Bárány és Calcaterra rossz centerezését követően Biros nem tudott erőt adni a lövésbe egy jónak tűnő kontra végén, majd egy blokkolt és egy védett lövéssel a második hátrányt is kivédték a mieink, cserébe Biros elszelelt és védhetetlenül pattintott. Egy jó Szívós-szerelést egy tíz másodperces emberelőny követett, ám Fodorék passzai nem szinkronizáltak az idő múlásával, maradt az egy ide egy negyed után (2–3).
Gergely védte szépen Vujaszinovics kapáslövését, majd Vári szerelte le egy az egyben Ferrettit, Molnár ellen kontrát fújtak, Benedek befröccsent a védők közé, és kihasználta pillanatnyi magányát – ez volt a hatodik akciógól, azaz a vízilabda szépségei domináltak eddig: pazar akciók, remeklő kapusok, nagyszabású rohanás (ez utóbbi, gondoltuk ekkor, talán a mi malmunkra hajtotta a medence vizét). Egy csúnya előnygól viszont nem jött volna roszszul, ám az első teljes fór megjátszása elég gyatrára sikeredett. Molnár ellen harmadszor is kontrát fújtak, holott gólt lőtt, átellenben Gergely fogta Benedek előnyben elengedett lövését, Biros pedig Rollánba kente a labdát az újabb gyors kontra végén. Kár volt érte: 3–4 helyett 4–3 jött, avagy Ikodinovics a következő előnyt már bepattintotta a hosszúba. Ült viszont a mi fórunk is: Bárányt két ember sem tudta letépni a levegőből, igaz, aztán Calcaterra a víz alatt addig ütötte, hogy vérzés miatt le is kellett hozni az egyenlítést követően (4–4). A szenzációsan nyúlkáló Gergely még leszedte Calcaterra távoli csavarját, a félidőben tehát ugyanúgy állt a parti a Domino szemszögéből, mint egy napja. Arra azonban aligha számíthattunk, hogy úgy is folytatódik (pénteken 7–2-es második félidő következett a Spandau ellen). Nos, nem úgy folytatódott. Sőt.
Az eddigi szépségeket egy relatíve csapkodó két és fél perc követte, sakkpartivá alakult a meccs, a Domino támadása kissé szétesett, nem működtek a kontrák, sőt, egy hat az ötös lefordulásból Benedek átgyűrte a labdát Gergely feje fölött. A magyar hullámvölgy tovább tartott, Vári a blokkba törölte a következő emberfórt, amire a túloldalon is előny, ám az időkérés ellenére sem tudták jól megjátszani, Ikodinovics ejtése a kapufán landolt. Sajnos, a magyar kezek is megremegtek, Biros kezéből kiesett a labda emberelőnyben, míg a Recco az újabb emberfórt már nem hibázta el, Ghibellini mattolt – először volt kettő a különbség (6–4). A teljes tanácstalanság ülte torát, gyorsan elment egy újabb fór, ezúttal Sugár húzott a lécre, a Recco pedig nem kegyelmezett: minthogy a támadás után a védekezés is szétesett, jött az újabb hátrány, s belőle Ghibellini gólja (7–4). Sajnos, amikor a modern kori póló dominált, elsüllyedt a Domino, a fórindex ugyanis eképp festett ebben a hét percben: 2/2, illetve 3/0. Plusz Benedek még szerzett egy akciógólt is – nem csoda, hogy ügydöntőnek tetsző, 3–0-lal ment el ez a rész, s vele alkalmasint a kupagyőzelem esélye.
Kiss szabaddobását simán védte Rollán (pattintva ő amúgy is sebezhetőbb), Ferretti pedig előbb Fodort nyomta szembe, aki ettől kezdve nem volt beszámítható, az imígyen őrizetlenül maradt center gólja viszont számított: ezzel végképp eldőlt a trófea sorsa (8–4). Ekkor már szerencsénk sem volt, az újabb fórnál négy lövés sem volt elég, az utolsót a kapufa hárította: amúgy is be kellett látni, hogy ekkortájt már teljesen az olasz sztárgárda akarata érvényesült, a honvédosokból kiveszett mindaz, amivel mindeddig veretlenül meneteltek a BL-ben. Ikodinovics előnygólja, Bereczki karokba terelt lövése (ez is fórból) egy elég érdekes tendenciáról regélt: a második félidőben az előző napi remekléshez képest 0–5-tel zuhant össze a Domino. És ez nem csupán a Spandau és a Recco közötti különbséget illusztrálta, hanem a magyar bajnok két arcát is. Ebből szombaton a csúnyábbikat mutatta, hovatovább még csúnyábban annál, mint tavaly, a budapesti végjátékban.
Avagy tényleg kiderült: egy meccsen minden elképzelhető. Benedek amúgy arról is beszélt péntek este, hogy egyben biztos: nem tudják nagyon megverni a Dominót. Amikor ezt mondta, nyilván nem gondolt arra, hogy a magyar gárda ennyire el tudja veszíteni a fonalat.
Tegyük hozzá: mi sem.

Mestermérleg
Marco Baldineti: –Végre úgy játszottunk, ahogy tudunk. Nagyon boldog vagyok, hogy így magunkhoz tértünk a bajnoki döntő után.
Kovács István: –Két negyed borzasztóan kevés. Nem játszottunk igazán fegyelmezetten, az emberelőnyöket rosszul lőttük, ennek csakis vereség lehetett a vége.