Tekintélyt parancsolóan kezdett a Domino. Száznégy másodperc alatt megroggyantotta ellenfelét: az elején egy teljesen jogos előnyből Kiss lőtt kapufás gólt, aztán kapásból bombázott a hálóba, majd Biros szerzett labdát, s száguldott végig ziccerben (30).
Ha Molnár eztán centerből nem ejt rosszul, tán padlót is fogott volna a közben egy fölélövést, továbbá egy védett centerezést produkáló Vasas. A 4–0 helyett mindazonáltal 3–1 következett, a vendégek Madaras révén simán értékesítették első előnyüket. És a góleső folytatódott, minthogy egymás után hat támadás fejeződött be "csöngetéssel”: a hazaiaknál Biros két átlövése akadt be, továbbá Kiss négyese, a Vasas pedig Mátyás révén fórból, Varga Zsolt centerezésével, továbbá Madaras büntetőjével tartotta a lépést. Amikor Kósz belepiszkált Biros bombájába hátrányban, még hüledezhettünk is egy sort: jé, néha a védelmek is működnek. A nézők viszont garantáltan jól szórakoztak, elvégre döntőkön 6–4-es első negyedet látni olyan szerencse, mint afrikai szafarin fél órán belül belebotlani egy oroszlánba, egy gepárdba és egy párducba. A nagymacskák partijának folytatása valamelyest visszafogottabban telt, Molnár finom pöccintése akadt el Kószban, Varga Dániel megpattanó átlövése ugyanakkor kikötött a bal sarokban, majd a Gergely által védeni vélt labda ment át egy pillanatra a gólvonalon, amivel utolérte nagyon beindult ellenfelét a vendéggárda (6–6) – sőt új életre ébredését egy kivédekezett hátrány is igazolta. A hazaiak lejtmenetbe kerülését ugyanakkor Bárány cserés kiállítása (csúnyát mondott egy kontrát követően), továbbá azt ezt követő angyalföldi találat is jelezte: Vindisch tette be gyönyörűen a labdát a jobb felsőbe. Szívós harcossága lehelt életet a Dominóba, visszaszerzett egy labdát, amely legott a meglóduló Vasas-védők között üresen maradt Molnár doktorhoz került, ő pedig a rárontó Kósz fölött "begurította” – a félidőben tehát ugyanott tartottak, ahol az induláskor (7–7).
Fodor Rajmund (fehér sapkában) sok fejtörést okozott a Vasas játékosainak (Fotó: Árvai Károly)
Varga Zsoltnak nem sikerült a Molnár-féle mutatvány, vízre vágta a labdát, amely megállt Gergely mögött, de a vonal előtt – átellenben Birosé bepattant, igaz, a büntetőnél nem sanyargatják az embert a bekkek. Heszen ellenben ketten is lógtak emberelőnyben, a labda végül Biros kezéről vánszorgott be (8–8). Kiss előnyben elengedett labdáját Kósz léc fölé nyomta, a túloldalon Székely a támadásra induló Molnárt állította ki, Varga Tamás pedig nem tévesztett. A Domino egy fórban visszaszerzett labdából egyenlített (Vári találta meg a rést), aztán Szívós szedett le egy keresztpasszt hátrányban a hovatovább követhetetlen ritmusban tomboló, szédületesen izgalmas meccsen. Kiss fórban trafálta telibe a két fa találkozását, majd Tóth Frank mellévágott labdáját követően a másik kapunál Sugár könnyedén mattolhatott közelről előnyből, minthogy nem zárt vissza a Vasas-védelem. Steinmetz kezéről lecsapták a labdát a hazai bekkek, amivel elment a Vasas-fór – viszont a bajnok előnnyel fordult az elvben utolsó periódusra (10–9). Ezt Fodor varázslatos átlövése nyitotta, amely nem volt erős, viszont a lehető legpontosabb. Steinmetz két centerezéséből ugyanakkor hiányzott a robbanékonyság – ellentétben Molnáréval, akinek elég volt egyszer leráznia Bindert. Varga Tamás fórban leadott lövését lehalászta Gergely, s ha Kiss 3:40-nél belövi a négyest, alighanem vége a partinak. Így viszont a Vasas egymás után kapott két előnyt, s a másodikkal élt is (Tóth Frank), sőt Kósz odaért Kiss labdájára hátrányban, Molnár azonban épp jó helyen állt, és szemfülessége nem először volt döntő fontosságú: Gergely ugyanis eztán rolót húzott, azaz a Domino végül magabiztosnak tűnő, háromgólos sikert aratott az évad egyik legpazarabb összecsapásán. Aztán hogy érvényesül-e az első meccs átka, csak a jövő héten dől el: amióta három nyert meccsre megy a finálé (1999), az első nap győztese a végén rendre másodikként zárt. Ám ez csak játék a számokkal – ami a lényeg, hogy végre a vízben is játék zajlott, igazi, nagybetűs.
Mestermérleg Kovács István: – Remekül kezdtünk, s bár utána visszaestünk, a csapat végig hajtott, küzdött töretlenül. Örülök, hogy sikerült nyernünk egy olyan mérkőzésen, amelyen a játék dominált, és amelyet szerintem a közönség is élvezett. Földi László: – A meccs elejét és végét veszítettük el.
Szóról szóra
Kósz Zoltán: – Nagyon rosszul kezdtünk, de az első negyedet leszámítva versenyben voltunk. Nem égtünk üzemi hőfokon. Tíz-tizenkétszer hasba lőttük Gergelyt, így nem könnyű nyerni. Tóth Frank: – Nagy fórt adtunk az elején a Honvédnak, de a meccs közepére felküzdöttük magunkat. Három gól különbség nincs a két csapat között. Madaras Norbert: – Az elején roppant gyengén védekeztünk, de sikerült felzárkóznunk. A harmadik negyedben akár meg is nyerhettük volna a találkozót, de elbaltáztuk. Vindisch Ferenc: – Nem szabad három gól előnyt adni senkinek, főleg nem a Dominónak. Ami igazán bosszantó, az az, hogy a nagy hátrány után felzárkóztunk, de végül mégis kikaptunk a kezdeti háromgólos különbséggel. Jó adag szerencse kellett volna a győzelemhez. Varga Tamás: – Álmosan kezdtünk, pocsékul védekeztünk, és ezért hamar óriási hátrányba kerültünk. A harmadik negyedre visszatértünk, de elpasszoltuk a labdát fórban, ráadásul egy négyest is befújtak ellenünk. Itt ment el. Kiss Gergely: – Egyértelműen jobban kezdtünk, ez megadta a jó alaphangot. Ezt a vezetést elengedtük, ezután mindkét csapat rosszul védekezett. A végén, úgy érzem, jobban támadtunk és Gergely István is jól védett, szerintem a nagyobb arányú győzelem is benne volt a mérkőzésben. Varga Dániel: – Nem akarok most értékelni, mert még nem látom át az egészet. Binder Szabolcs: – Nagyon nagy előnyt adtunk ellenfelünknek, olykor dekoncentráltak voltunk. Sajnos a döntő pillanatokban mindig mi hibáztunk. Steinmetz Ádám: – Lélektanilag nagyon fontos lett volna megnyerni az első meccset, de a gyenge védekezésünk miatt ez nem sikerülhetett. Vári Attila: – Nagyon jól kezdtünk, utána magunkra húztuk a Vasast. Jobban oda kellett volna figyelnünk, és akkor könnyebben meg tudtuk volna tartani végig a háromgólos előnyt. Gergely István: – Mindkét csapat számára megterhelő volt a mérkőzés fizikailag és pszichikálisan egyaránt. Szerintem a végén mi koncentráltunk jobban, ezért tudtunk nyerni. Biros Péter: – Mindkét csapat rosszul védekezett az elején, a kapusok sem védtek olyan jól. Ez azonban változni fog, ennél sokkal jobban kell majd figyelnünk. A Komjádiban élesebb csatára számítok, szerintem egy gól fog dönteni. Molnár Tamás: – Nagyon jól kezdtünk, aztán megtorpantunk. A végén magasabb fordulatszámra kapcsoltunk, és ez meghozta a gyümölcsét. Külön örülök, hogy a mérkőzés sportszerű volt. Fodor Rajmund: – Nagyobb hőfokon kezdtünk, állva hagytuk az angyalföldieket. A mi szempontunkból szerencsétlen gólokkal tudták tartani magukat, sőt a vezetést is átvették. A nagy kapaszkodásban, úgy érzem, ellenfelünk jobban elfáradt, mi viszont tudtuk tartani a tempót. Kiemelném a csapatmunkát, ami a mai estén nagyon jól működött. Szívós Márton: – Igazi bajnoki döntőt láthatott a közönség, izgalmas, fordulatos volt. Örülök, hogy a végén sikerült három góllal nyerni. Bereczki Miklós: – Nem gondoltam volna, hogy ilyen gólzáporos mérkőzést fogunk játszani. Mindkét csapat védekezése jobb lehetett volna.