A leendő sikerek helyszínén

A leányzó fekvése, mondhatni, ugyanolyan (ideális) – vasárnap óta a potenciállal kapcsolatban mutatkoztak kérdőjelek. Magyarán nem tudni, hogy a BVSC-Brendon elleni bajnokin kapott igen méretes pofon minek a jele. Múló rosszullété, avagy egy nehezebb periódusé. Merthogy a Domino-BHSE együttesének "alapjáratban” át kellene vitorláznia az előttünk álló hétvége három mérkőzésén, a sorsolás ugyanis – lásd még: leányzó fekvése – megszületésének pillanatában a kívánságműsor minősítést kapta (ennyire pazar beosztása utoljára a BVSC-nek volt, 1996 őszén).
Egy magyar bajnok a német, a szlovén és a máltai No. 1. társaságában: ha a három összehoz egy vegyest, annak sem lehetne esélye. Már ha a Dominónak sikerül kijátszania a potenciáljának hetven százalékát…
Ennyi a Spandau, a Triglav és a Sliema ellen elegendő lenne – más kérdés, hogy múlt vasárnap jó, ha abszolút értékben húsz "csordult ki” a sztárgárdából. Márpedig egy ilyen félresikerült napon akár a németek, akár a szlovénok elleni meccsen bajba kerülhet a Domino. (Az a megállapítás is igaz ugyanakkor, amit Fodor Rajmund fogalmazott meg: "Aznap mi száz százalékot nyújtottunk: a BVSC ennyit engedett nekünk. Miközben tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a csapatban – ha nem játszik bután – ennél ötször több van.”
Ami abból a szempontból megnyugtató, hogy azért sejthető: a Spandauban tán nincs annyi, amenynyivel sarokba szoríthatja a magyar bajnokot.)
Kovács István természetesen nem hajlandó megrázkódtatásként megélni a vasutasoktól elszenvedett vereséget. "Nem hinném, hogy problémáznunk kellene – közölte a nyugalmával továbbra is a sziklaszirtek rendíthetetlenségét idéző tréner. – Ezek a játékosok nem most kaptak ki először, s nem most kaptak ki utoljára. Helyére tudják rakni az ilyen meccseket, elvégre egyértelmű, jóval többre képesek. Amikor kedden átrágtuk a történteket, azzal kezdtem, hogy uraim, akkor ott folytatnám a megbeszélést, ahol vasárnap, a meccs előtt abbahagytam. Azaz a leglényegesebb, hogy ne kapjunk akciógólt. Ez legutóbb nem hatott, mert a Szőnyi úton nyolcat szedtünk be… Hiszem, hogy ezen a hétvégén lesz foganatja. Ha ezt megvalósítjuk, nagy gondunk már nem lehet.”
Kis gond azért van: még mindig Bárány Attila betegsége. Eredetileg úgy volt, hogy a center nem is tart a csapattal, végül azonban felszállt a buszra csütörtök reggel. "Majd meglátjuk. Egy biztos, én már egészen megszoktam, hogy harminchét fölött van a hőmérsékletem” – vonta meg a vállát a rejtélyes kórral küzdő válogatott pólós, s ugyanezt tette edzője is. "Amikor kialakítottuk az idei keretet, meglehetősen szikár szerkezettel terveztünk, azaz Bari kiesése nagy érvágás – szögezte le Kovács. – Sajnos az utánpótlásunk még nem annyira erős, hogy bárkit beránthassunk, pláne nem könnyű igazi helyettest találni ezen a poszton. Molnár Tomi becsülettel végighajtja a meccseket, a BVSC ellen is remekelt, de néha muszáj lecserélni, s attól fogva minden kissé esetlegessé válik. Sugár Sanyit, Kiss Gergőt és Szívós Marcit próbálgatjuk, ám egyikük sem számít tökéletes megoldásnak.”
Persze ha a többiek hozzák magukat, ez a röpke "rendszertorzulás” nem okozhat gondot, még a pénteki nyitányon sem, holott fél héttől a Spandau néven futó német válogatott lesz a Domino ellenfele. A nyugat-berlini klub az utolsó bástyája az egykoron szép napokat megélt germán vízilabdának: itt még többé-kevésbé félprofik a pólósok, persze sem képességeik, sem edzettségük nem vetekedhet a mieinkével.
Akik közül többen gyaníthatóan afféle elővizitként is felfoghatják ezt a turnét, hiszen ugyanitt, a kranji uszodában rendezik jövő júniusban az Európa-bajnokságot. Avagy a körülmények megismerése után a jelenlévőkkel illene megismertetni ama bizonyos igazi magyar potenciált.