Öt bajnok: csúcsbeállítás

Arra már többször volt példa, hogy egy kvartettnyi aranyérmes szelje a habokat (az UTE a harmincas években, a BSE a negyvenes évek elején, majd megint az Újpest az ötvenes évek első felében, végül az OSC a montreali játékokat követően), eddig azonban csupán egyszer, 1965-ben jött össze egy nem mindennapi alakulat. Az akkori Fradit Ambrus Miklós, Bolváry Antal, Felkai László, Gyarmati Dezső és Kárpáti György tette legendássá – sokan úgy vélték, ilyen erőkoncentráció aligha fordul elő még egyszer.Nos, ősztől megint összeáll egy ötös fogat, ráadásul eme kvintett egyik tagja sem csupán egy utolsó, igazi nagy dobásra készül, mint anno, a szédületes pályafutását lezáró Gyarmati–Kárpáti páros: a Domino-BHSE olimpiai bajnokai 25-27 évesen, hovatovább a zeniten egyesítik erőiket. Merthogy a klub az eddigi három sydneyi aranyérmes (Biros Péter, Kiss Gergely, Molnár Tamás) mellé újabb kettőt szerződtetett: Fodor Rajmundot és Vári Attilát.
A BL-döntős fő támogatója, a Westel nagyszabású sajtótájékoztatón mutatta be az együttes új tagjait: a két válogatotton kívül a szintén a Kőér utcába költöztetett Gergely Istvánt (akit eddig a szlovák válogatott kapujából ismertünk), valamint az OSC-ből visszahívott ifjú tehetséget, Frikk Ottót.
Bodnár Zsigmond, a szakosztály elnöke – a Westel második embere – úgy vélte, "a tavalyi idény előtt még relatíve ismeretlen név volt a Honvéd a nemzetközi vízilabdaéletben, ám elértük, hogy egy esztendő leforgása alatt Európa-szerte tudják, melyik együttesről van szó. Nem véletlen, hogy májusban Budapestre hoztuk a Bajnokok Ligája négyes döntőjét: tudtuk, szinte lehetetlen újoncként, félig-meddig ismeretlenül megnyerni, tisztában voltunk azzal, csak így lehet a csapatot és a mögötte álló szponzort a kontinens köztudatába beépíteni. Az új igazolások révén úgy vélem, papíron Európa legjobb gárdája a miénk, ezt kell igazolni a vízben is. Nem titok, elvárásunk az, hogy az idén nyerjük meg a Bajnokok Ligáját, még akkor is, ha a döntőt esetleg a Recco otthonában rendezik. Távlati célunk pedig az, hogy az athéni olimpián a válogatott csapatban a Domino nyolc, de akár kilenc játékosa szerepeljen.”

Az akvizíció során tehát két sztár, továbbá egy egyelőre csupán klasszisként ismert pólós került a bajnokcsapathoz. Utóbbi, Gergely István szlovák állampolgár, ám nemsokára magyar útlevele is lesz. A magyar szurkolók számára tán nem túl ismert, óriási termetű kapusról annyit érdemes tudni, hogy rendkívüli képességekkel bír: a tavaly a legjobb formájukat futó jugoszlávok Gergely hiperprodukciói miatt az Eb-n és a vb-n is csupán egyetlen góllal bírták legyűrni a szlovák válogatottat. Más kérdés, hogy eddig sosem védett igazi ászok mögött, a felvidéki éveket követően a spanyol Terrassa hálóját őrizte – a szakemberek mindenesetre nagy érdeklődéssel várják, mire lesz képes most, hogy minőségi védelem mozog majd előtte. "Így igaz, nagy a kihívás – közölte a magyarul tökéletesen beszélő játékos. – Eddig sosem védhettem ilyen jó csapatban, bevallom, van még bennem egy pici félelem, hiszen az elvárások óriásiak. Korábban számolatlanul jöttek a lövések, ezentúl viszont más lesz: egy ilyen jó csapattal szemben az ellenfelek csak akkor lövik el a labdát, amikor kialakították az igazán jó helyzetet. De remélem, végül nem lesz semmi gond: bár gyengébb gárdákban játszottam, mindig úgy mentem be a vízbe, hogy győzni akarok – ezen a jövőben sem kívánok változtatni.”

Fodor Rajmund egyszer már viszszatért Olaszországból: 1998 nyarán csatlakozott a Fradihoz. Most – immáron két év után – megint otthagyta a Florentiát. "A csapat környékén uralkodó állapotok miatt mindenképpen távozni akartam, hiszen lemaradtunk az európai kupákról is, amelyek számomra fontosak. Másrészt azért döntöttem így, mert most szinte bizonyos, hogy tényleg megéri hazajönni. Legutóbb azzal csábítottak vissza, hogy az itthon játszó válogatottakat a szövetség külön támogatja, ám abból akkor az ismert okok miatt nem lett semmi. Ezúttal nem fenyeget ilyen veszély, s talán az is megjósolható, nem maradok első helyek nélkül az idény végén, mint három évvel ezelőtt.”
Vári Attiláé pikáns ügy, elvégre a 201 centis bekk abból a Vasasból érkezett, amely hovatovább antagonisztikus ellentétbe került a Dominóval. "Nincs bennem bűntudat, sem fura érzés. Sőt azt kell mondanom, régen éreztem magam ennyire jól. Az elmúlt hét évben mindig a maximumot nyújtottam a Vasasban, nem hiszem, hogy bárkiben is hagytam volna hiányérzetet. Most jött el a pillanat, amikor azt kellett mondanom: muszáj váltani.” Vári "antréja” egyébként parádésra sikerült. A sajtótájékoztatóról – amelyet Kovács "Kokó” Boxutca nevű, pazar belvárosi vendéglőjében tartottak – egyenesen a Honvéd klubházába sietett. Életében először lépett be oda, viszont rögvest nyomot hagyott maga után: a folyosón várakozván nekidőlt az ebédlő falát jelentő egyik óriási ablaktáblának, amely kisvártatva bedőlt, és veszett csörömpöléssel szanaszét tört az étterem kellős közepén…