Többet ésszel – meg erővel is

Na persze ilyen felvezetés után nincs min csodálkozni… Most nem arra gondolok, hogy a vasárnapi meccs ugyanúgy kezdődött, mint a szombati: az oroszok fölépattintották a labdát az első támadás végén, míg nálunk Molnár némi brusztolás után Makszimovba vágta a labdát centerből. Habár lehetne ezen is. Mindazonáltal az az igazán feltűnő, hogy valaki belép egy kaszinóba, röpke nézelődés után megteszi a 20-ast, a szám pedig azonnal kijön. Mint Szécsi Zoltánnak péntek este. Ezzel azért sínre került a hétvége.
Néhány játékosunk ugyanis, megtöltendő tartalommal a kétórás időeltolódásból eredő esti üresjáratot (az itteni tíz csak este nyolcnak számít biológiailag), éjfélig bevette magát a Hotel Kozmosz földszintjén található dolláros szerencsebarlangba. Az első nap pozitív mérlege után bementek szombaton is. Na most, a kaszinók örök törvénye, hogy ha egyszer nyertél, tilos visszatérni másnap, hiszen csak ráfizethetsz. Szécsi és Benedek egyaránt megcáfolta ezt a tételt. Majdnem minden bejött nekik.
Akárcsak a medencében.
Benedek például egy kontra végén megszerezte a vezetést az első negyed elején, igaz, Garbuzov emberelőnyből egyenlített, hogy aztán következzék egy kegyetlen, majd’ négyperces úszóverseny. Hol itt, hol ott alakult ki létszámfölény, de egyik csapat sem tudta befejezni a lefordulásokat. A létező legtisztább helyzetet a hazaiak alakították ki, kiháromszögelték két védőnket, Jerisov középen, teljesen üresen kapta a labdát, ami jól is jött kézre, ő egy tempót kivárt, majd utána rásimította két méterről – ez elvben és gyakorlatban minden olyan esetben gól, amikor nem Szécsi áll a kapuban. Csakhogy ő állt ott, és egy alapjában véve nem is létező bravúrral kipiszkálta a labdát a léc alól. Lassan csupán kaparták a vizet a bent lévők, a legnagyobb testű, Kozlov el is fáradt annyira, hogy visszaúszás közben kiállítsák ("vízisízett” a lelkem, azaz belekapaszkodott Molnárba és húzatta magát), Kiss Gergelyben pedig maradt annyi erő, hogy bebombázza a labdát a bal alsóba (1–2).
Összekapták magukat a hazaiak, a második rész elején két gyors akciógóllal fordítottak: előbb Jacev akasztotta be csapata első átlövésgólját a hétvégén, majd Csomakidze csavart briliánsan centerből. Benedek mindazonáltal megint halálosan pontosnak bizonyult emberelőnyben, noha ezt elmondhatta magáról Zinnurov is (4–3). Úgy festett, az oroszok elkapták a fonalat – ám a mieink nem adtak a látszatra. Merthogy ismét támadt egy szombatihoz hasonló forgószél, amelyből kikeveredve az ellenfél azon kapta magát – hogy elveszítette a meccset.
A testét különféle helyeken fájlaló, de a vízből csak ritkán kikászálódó Kásás egy újabb emberelőnyt fejezett be rendkívül higgadtan, aztán Fodor suvasztotta úgy a labdát a rövid sarokba, hogy az a kapufáról pattant a hálóba. Szécsi eközben megint lezárta a bejáratokat, másodjára már odaért Zinnurov előnyből elengedett labdájára, majd egy távoli lövést halászott le, a kettő között Steinmetz óriási érzékkel, a pattanás pillanatában blokkolta Sztratan bombáját (miközben Csomakidzét dédelgette a hóna alatt). S hogy a félidőre még nyugodtabban vonulhassunk el pihenni, Molnár a saját helyére adta a labdát, ahol éppenséggel Benedek izmozott, és a balkezes centerben is ellenállhatatlannak bizonyult (4–6).
Már-már sajnáltuk az oroszokat, különösen, hogy a szünetben két percig szteppeltek a rejtekhelyük bejáratául szolgáló, valamiért mégis kulcsra zárt ajtó előtt. Ettől függetlenül utolsó erőtartalékaikat mozgósítva megpróbáltak nekünk esni – nem mintha addig finomkodtak volna –, csakhogy Szécsivel sehogysem bírtak kibabrálni. Biros ellenben okult az előző napi hibából, ezúttal nem Makszimov feje fölé célzott a megúszás végén, hanem a hóna alatt pattintotta el a labdát – meg is lett az eredménye. Csomakidze eközben már a fejét rázta: kétszer is megszabadult Steinmetztől, de hiába lőtte előbb balra, majd jobbra a labdát, Szécsi valóságos extázisban ért oda ezekre a ziccerekre is. Benedek közben szépen besimított egy emberelőnyt, míg az oroszok akkor sem tudtak gólt szerezni, midőn Kiss állt a kapuba: olyannyira szétestek, hogy amikor az egyik kirontásánál a fél ütemet késő, s emiatt kiállított Szécsi helyére balkezesünk tempózott be, kapura sem tudtak lőni, miután egyik passzuk taccsra szállt… Bezzeg nálunk minden működött: a keresztpasszokból hol kapásból, hol több lóba után lövő szélsőink továbbra is higgadtan használták ki a fórokat, utolszor Fodor kacsáztatott látványosan (4–3-ról 4–9!), majd miután Csomakidze harmadjára csak meglelte a rést, Benedek is gond nélkül helyezett a hosszúba (ez volt az ötödik gólja a reneszánszát élő balkezesnek!). Jellemző, hogy a harmadik negyed végén emberelőnymutatónk 8/7 volt (anélkül, hogy Kemény Dénes egyszer is időt kért volna!), ami nem romlott sokat a záró részben, ekkor ugyanis elsősorban a 35-ös támadóidő kijátszásában voltunk érdekeltek (a fegyelmezetten adogató gépezetbe amúgy feltűnés nélkül simult bele az élete első válogatottsága alkalmából ekkortájt vízbe kerülő Nyéki Balázs). Egyébként sem maradt sok erő az építkezésre, a kegyetlen keménységgel védekező oroszok mellett mozdulni se nagyon lehetett, a játékvezetők pedig közte négynél – Sztratan lőtt be egy fórt – már nem akartak sokat sípolni. Az oroszok még becsületből szívták magukat, azaz Szécsinek észnél kellett lennie (észnél volt: 22/15-ös, 68 százalékos mutatóval zárt, ami egészen kivételes számsor). Aztán amikor Kiss három és fél perccel a befejezés előtt, időnél, nyolcról egy egészen káprázatos ejtéssel mattolta Makszimovot, a hazaiak tudták, esélyeikre a minimális jelző sem illik ezek után. Az utolsó gól jogán Csomakidze villant, mindazonáltal a mócsingot így sem úszták meg a fukuokai világbajnokság bronzérmesei: ezen a hétvégén – önmagunkat is bevallottan meglepve – összesítésben egy tízest vertünk rájuk. Aki ismeri a históriát, tudja, elég sok delegáció járt már errefelé a história folyamán, ám ha Napoleonékat és a németek ki is vesszük a sorból, akkor is kijelenthető: kevesen távoztak a birodalom székhelyéről ennyire eredményesen.

Mestermérleg

Kemény Dénes: – Nehezebb volt, mint szombaton, de néhány nagyszerű egyéni teljesítmény újra győzelmet eredményezett, amihez gratulálok játékosaimnak. Külön örömet okozott, hogy Kásás Tamás hüvelykujj- és derékbántalmai ellenére végigjátszotta a mérkőzést. Egyértelmű, hogy jó startot vettünk, de továbbra is párhuzamosan szeretnénk jól szerepelni az idei eseményeken, és építgetni az athéni csapatot.