Angyal Dániel, a válogatott bekkje: – Megmutattuk, hogy maradt még erő bennünk, amit lehetett, kiadtunk magunkból, de a spanyol válogatott ezúttal is nagyon jól játszott. Csodaszámba ment volna, ha megnyerjük a világbajnokságot, viszont azért is vízilabdázom, mert hiszek a csodákban. Nehéz utunk volt, a döntőnek pedig mindig különleges a lélektana. Nagy munkát végeztünk és rengeteg tapasztalatot szereztünk az elmúlt két hétben, büszkék lehetünk magunkra.
Kovács Péter, a válogatott centere: – Csalódott vagyok, de idővel biztosan tudok majd örülni az éremnek. Minden erőtartalékomat a medencében hagytam, amit csak bírtam, megtettem a győzelemért – ezzel a többiek is így vannak. Megérdemelten nyert a spanyol csapat, de meggyőződésem, hogy jó úton indultunk el, amit bizonyítottunk is a tornán. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, a feleségemnek és a gyerekeimnek, hogy ilyen jól kibírták, amíg nem voltam otthon.
– Fordulatos küzdelemben a spanyolok jobbnak bizonyultak. Hogyan értékeli a mérkőzést? – Milyen volt a finálé lélektana? – A döntőig vezető úton a világbajnokot és az olimpiai bajnokot is legyőzték. Milyennek látja az összképet? |