Vívó-vb: Nem tudom, volt-e ennél mélyebb pontja pályafutásomnak – Szilágyi

– Összevissza cikáznak a gondolatok a fejében?
– Mintha valamiféle delíriumos állapotban, horrortörténetben lennék, amelyről nehezen hiszem el, hogy igaz. Egy hazai rendezésű világbajnokságon kiesem a harminckettő között... Ilyenre legutóbb 2007-ben volt példa. Ráadásul egy japán ellenféllel szemben... Nem tudom, volt-e ennél mélyebb pontja pályafutásomnak. Valószínűleg nem.

– De fel kell állnia innen!
– Nincs más választásom. Jön a csapatverseny a vébén, az menni fog, teljesen más szituáció lesz. De hogy utána hogyan vágok neki az olimpiai felkészülésnek, még nem látom.

– Megkérdőjeleződött önben a teljes felkészülése is? Pedig folyamatosan újított, kereste a fejlődést, és rengeteget dolgozott.
– De ezek szerint valamit nem jól csináltam. Nyilván nem a világbajnokság közepén, közvetlenül az egyéni verseny után kell elemezgetnem ezt. Azt éreztem, hogy ez a verseny jobban összenyom, mint máskor. Nem szoktam szorongani verseny előtt, pláne idegeskedni, most viszont kifejezetten ilyen érzések uralkodtak bennem, és még csütörtökön reggel is ezt éreztem. A mentális felkészülésemet biztosan újra kell gondolni, főleg úgy, hogy közeleg a tokiói olimpia, és az még nagyobb esemény lesz.

– Vagyis ezúttal az hiányzott, ami eddig betonbiztosan megvolt, a tökéletes mentális állapot?
– Amennyire erős tudok lenni fejben, most annyira szétestem. Illetve az az igazság, hogy már a felkészülés során sem jutottam el odáig, hogy lerakjam magamról a terhet, hogy ez a világbajnokság Budapesten van, hogy úgy álljak neki a versenynek, hogy élvezzem a vívást. Persze, ezt mondogattam, és ezt is nyilatkoztam a vébé előtt, sőt, magamban is ezt próbáltam erősíteni, de nem jött meg az érzés, bármennyire szerettem volna. Nagyon akartam, nagyon meg akartam mutatni: egyéniben még nem voltam világbajnok, vb-érmes is csak egyszer, éppen itt, hat évvel ezelőtt, plusz ez egy kvalifikációs világbajnokság – hatalmas volt bennem a bizonyítási vágy, ami most visszafelé sült el.

– Sokan úgy vélekedtek, végzett pszichológusként is feladta magának a leckét a hogyan tovább kapcsán.
– Igen, hallottam, kaptam is ilyen kérdést a verseny után a vegyes zónában, de a történteknek semmi köze a tanulmányaimhoz. Ezt sportolóként kell feldolgoznom, eltennem valahová, és továbbmenni belőle. Egyelőre csak nagyon csalódott vagyok, és dühös magamra. Nem akarok még azzal foglalkozni, hogyan állok fel belőle és azzal sem, miként fogok felkészülni az olimpiára. Most kicsit még emésztem magam, ám ez nem is baj, hiszen ahogy a sikert megéli az ember, a kudarcot is meg kell élnie.

– A csapatverseny már szombaton elkezdődik, a vasárnap meg igazán fontos nap lesz, már csak az olimpiai kvótaszerzés miatt is. Érzi magában az erőt?
– Mi, akik nem tudtunk maradandót nyújtani csütörtökön, segítjük egymást, és együtt ünnepeljük Szatmári Andrást. Erősítjük egymást, Andris sikeréből erőt is tudunk meríteni. Hogy őszinte legyek, a csapatversenytől nem félek, attól függetlenül, hogy most még egy megvert kutyának érzem magam. Ott nem egyedül vagyok, ott vannak velem a többiek, öt tusokat kell vívni, vagyis teljesen más az egész, ráadásul nem egyedül, saját magamnak kell felépítenem a versenyt.

– A kiesése után nem bujkált, nyilatkozott a vegyes zónában. Sokan a sportolói nagyságát emlegették, hiszen láttunk már olyat, hogy ilyenkor a csalódott versenyző kerülte a beszédet. Önnek ez meg sem fordult a fejében?
– A sportoló kötelessége, hogy ha nyer, ha veszít, keresztülmenjen a vegyes zónán, és válaszoljon a kérdésekre, amelyeket az újságírók azért tesznek fel, mert a téma mások fejében is megfogan. Ha már ennyien kijöttek a BOK-csarnokba, és még többen követték a versenyt, annyit igazán megérdemelnek, hogy elmagyarázzam, miért is kaptam ki egy japántól a harminckettő között. Megpróbáltam ennek eleget tenni, még ha egyáltalán nem is volt konkrét válaszom erre. Nem gondolom, hogy ez a sportolói nagyságról tanúskodna, ez emberi tulajdonság.

FÉRFI KARD
A 32 közé kerülésért
Szilágyi Áron–Low Ho Tin (hongkongi) 15:11
Gémesi Csanád–Arne De Ridder (belga) 15:7
Decsi Tamás–Mohamed Amer (egyiptomi) 7:15
Szatmári András–Miheil Mardaleisvili (grúz) 15:10

A 16 közé kerülésért
Szilágyi Áron–Josida Kento (japán) 14:15
Gémesi Csanád–Aldo Montano (olasz) 15:14
Szatmári András–Kim Dzsun Ho (dél-koreai) 15:11