A vágy nem holmi gyermeki álmodozás terméke, azt nagyon is valós és messzire mutató eredmények alapozták meg. Miként azt az eltökélt szándékot is, hogy célba érve, majdan az olimpián a tiszteletükre a Himnusz csendüljön fel.
Az édesapa már annak idején, legelső beszélgetésünk alkalmával leszögezte: noha Madridban élnek, és Spanyolországban született lányai ott is készülnek a főváros leghíresebb tekvondós klubjában, sosem volt kérdés, hogy nemzetközi színtéren csakis magyarként fognak versenyezni. Piros-fehér-zöld színekben gyűjtötték be első korosztályos sikereiket is, mostanság pedig, jóllehet februárban még csak tizenhetedik életévüket töltötték be, már a felnőttek mezőnyében adnak ízelítőt a tudásukból.
Március végén, április elején a kínai Vuhsziban tizenhat ország több mint négyszáz nagykorú versenyzőjének társaságában próbálkoztak első ízben, és szórták az ütéseket meg a rúgásokat, hogy minél előrébb végezzenek súlycsoportjukban, már a Párizsba vivő út számukra nyitó állomásán. Elébb a kvótaszerző viadal selejtezőjében kellett helytállniuk, vagyis a legjobb nyolc közé jutniuk, Vivianának a 67, Luanának az 57 kilogrammos küzdelmi kategóriában. A Vuhsziban összesereglett kiválóságok közül messze a legfiatalabbként gyűjtötték a skalpokat. Viviana három kínait intézett el, s az elődöntőre ki sem kellett állnia, mert már biztosította helyét a Grand Slam-tornán, Luana pedig öt - japán, kínai, dél-koreai és két iráni – riválisát leküzdve, súlycsoportgyőztesként garantálta a maga számára a folytatást. A kvótaszerzés ugyan végül elmaradt: ahhoz a GS-fellépésükön meg kellett volna nyerniük a súlycsoportjukat, csakhogy a legjobb nyolc között kifogták a kategória náluk egyformán hét évvel idősebb kínai nagyágyúit.
„Nem volt sok szerencsém, mert rögtön az első körben a legjobb kínaival, a világranglista-vezetővel, a tavalyi vébéaranyérmessel találkoztam. Nem tudtam nyerni ellene, bár az első menet szorosabb volt”
– idézte vissza a történteket Luana.
„A kvalifikációban jól ment nagyon, pedig először indultam a 67 kilóban, gyorsnak és erősnek éreztem magam, a kvótaszerző viadalon azonban a világ- és Ázsia-bajnok kínai várt rám. Elég szoros volt a csata, egy ponttal vesztettem, de lesz ez még másképpen is.
– összegzett Viviana.
A két lány Vuhszi után alig egy héttel, a húsvéti ünnepek alatt „visszaállt” megszokott helyére, a dobogó felső fokára, ráadásul ezt egy újabb kiemelt viadalon, a nyári, lengyelországi Európa Játékok bukaresti selejtezőjén tették mindketten. Az ikrek ellentmondást nem tűrően nyerték meg súlycsoportjuk küzdelmeit, az első hellyel egyformán kvótát szerezve a június végén esedékes krakkói eseményre. Ahol nem pusztán ők várják maguktól azt, hogy megint nyerjenek.
(kiemelt képünkön: a Márton ikrek, Viviana és Luana Forrás: wtftaekwondo.hu)