Bár a múlt héten Vári Attila lemondott a hazai vízilabda-szövetség elnöki posztjáról (nyilatkozata szerint a Nemzeti Vízilabda Képzési és Módszertani Központ elindításáért és sikeres működéséért dolgozik a továbbiakban), az idén elért kiemelkedő korosztályos eredményeket még a szervezet első embereként élte meg, így a kétszeres olimpiai bajnok sportvezetővel bőven akadt témánk az utánpótlás-nevelést illetően.Bár a múlt héten Vári Attila lemondott a hazai vízilabda-szövetség elnöki posztjáról (nyilatkozata szerint a Nemzeti Vízilabda Képzési és Módszertani Központ elindításáért és sikeres működéséért dolgozik a továbbiakban), az idén elért kiemelkedő korosztályos eredményeket még a szervezet első embereként élte meg, így a kétszeres olimpiai bajnok sportvezetővel bőven akadt témánk az utánpótlás-nevelést illetően.
Mégpedig azért, mert az U18-as fiúválogatott Belgrádban a szerbek, az U16-os fiú-, valamint a leányválogatott Görögországban szintén a házigazdák elleni döntőben lett világbajnok, nem mellesleg az U18-as lányok ugyancsak Szerbiából vb-bronzot, az U19-esek az izraeli Netanyából Eb-ezüstöt, az U19-es fiúk pedig Podgoricából Eb-bronzot hoztak haza.
Vagyis: ahány korosztályos világeseményt rendeztek 2022-ben, annyi magyar érem született. Tavaly is majdnem összejött ez a bravúr, de akkor egy negyedik hely is „becsúszott” a hat nagy viadalon. Vári Attila akkor úgy fogalmazott, hogy „csodaév volt”, ám mostanra picit megbánhatta, hogy nehezen fokozható jelzőt használt.
„Most akkor mondom kétszer: csoda, csoda – kezdi az exelnök. – Nagyon örülök, és mindenkire büszke vagyok. A dicséret az edzőké és azoké a kollégáké, akik nap mint nap a gyerekekkel foglalkoznak a klubokban, a válogatottakban. Remek generációk, sokra hivatott fiatalok játszanak ebben a hat csapatban, ugyanúgy, mint az Universiade-, vagy a felnőttválogatottakban. Minden korosztályban dobogósok voltunk, és úgy vélem, nem az érem színe számít, hanem az, hogy ezt a színvonalat most már folyamatosan képesek vagyunk hozni. Az utánpótlásképzés újrahangolását válogatott szinten 2018-ban kezdtük el, olyan szakemberek közreműködésével, mint Székely Bulcsú, Cseh Sándor, Madaras Norbert, Biros Péter és az aktuális két felnőtt szövetségi kapitány. Egymásra épülő képzési rendszert dolgoztunk ki, amelyben a korosztályoknak megfelelő felkészültségű játékosokat kapnak kézhez az edzők. Így nem kell visszatérniük az alapokhoz, és hozzátehetik azokat a pluszokat, amelyek idővel akár a felnőttválogatottig juttathatják a gyerekeket. A kiváló szakmai háttér mellett persze az is fontos, hogy 2011 óta a magyar vízilabda az egyik legnagyobb nyertese a TAO-felhasználásnak, így az elképzeléseinket meg is valósíthattuk.”
Hogy az ígéretes játékosoknak nem is kell olyan sokat várni a felnőtt nemzeti csapatba szóló meghívóra, azt bizonyítja a legutóbbi férfi Európa-bajnokság Splitben, ahol Varga Zsolt ezüstérmes együttesében Molnár Erik U19-esként volt ott, míg Konarik Ákos és Vigvári Vendel tavaly még az U20-as vb-n játszott.
„Ezek a fiúk Splitben berúgták az ajtót. Láthattuk, hogy kis frissítéssel mekkora különbség volt a vébé- és az Eb-szereplésünk között. A magyar póló ereje abban is rejlik, hogy sok olyan tehetséges fiatalunk van, aki meg akarja, és sikeresen képes is megmutatni magát a nemzetközi porondon. Ezért vagyok bizakodó a párizsi olimpiával kapcsolatban is.”
Vári egyébként tudja, milyen korosztályos játékosként brillírozni, hiszen a kilencvenes évek közepén többek között ő is nyert junior-vb-t és Eb-t. Éppen ezért azzal is tisztában van, hogy ezek a sikerek mit nyújtanak a fiataloknak.
„Át kell élni a győzelmeket, hogy érezzük azok jelentőségét. Mérhetetlen motivációt kölcsönöznek és még nagyobb alázatra késztetik a játékosokat. A világversenyeken szerzett élmények – és azokba a vereségek is beletartoznak – meghatározzák a fiatal hozzáállását, de talán egész életét is.”
Hozzáállásbeli problémáról valóban nem beszélhetünk az utánpótlás-válogatottaknál. Míg akadnak olyan sportágak, amelyekben a gyerekek a hazai élvonalról álmodoznak, netán a világbajnokságra, az ötkarikás játékokra eljutást tűzik ki nagy célként, addig a pólós fiatalok egyike sem fél a kijelentéstől: olimpiai bajnok akarok lenni! Az is igaz, hogy ezek a gyerekek maguknak teszik feljebb a lécet a dicséretes nemzetközi eredményeikkel évről évre, de az etalont még számukra is a Kemény Dénes irányította, sorozatban három olimpiai aranyat nyerő válogatott teljesítménye jelenti. Vári Attila Sydney-ben és Athénban állhatott a dobogó tetején.
„Ők nyilván ebből táplálkoznak, mi meg Dömötör Zoli bácsiék hatvannégyes és Faragó Tamásék hetvenhatos aranyából merítettünk energiákat. Az a szép a magyar vízilabdában, hogy ha a gyerek lemegy az uszodába, akkor nap mint nap olimpiai bajnokkal, érmessel, világbajnokkal találkozik. Rendkívül inspiráló közeg a miénk. Azért is tarthatjuk fenn az eredményességünket, mert mi egymásnak adjuk át a tudást. Az én korosztályom számára most jött el az idő, hogy a tapasztalatait továbbítsa, és különleges öröm látni, ha ez sikerekkel párosul.”
További korosztályos hírekVÍZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.