A Balatonfüred cserejátékosaként kezdte az évadot, amelyet szinte kihagyhatatlan jobbátlövőként, az NB I egyik leggólerősebb kézilabdázójaként fejezett be. A nyíregyházi születésű, 20 éves Máthé Dominik közben bemutatkozott a januári felnőtt-világbajnokságon, és ott, majd az azt követő Eb-selejtezőkön fiatal csapattársaival együtt bizonyította, fényes jövője lehet a férfi felnőttválogatottnak.Máthé Dominik közben bemutatkozott a januári felnőtt-világbajnokságon, és ott, majd az azt követő Eb-selejtezőkön fiatal csapattársaival együtt bizonyította, fényes jövője lehet a férfi felnőttválogatottnak.
– Nem akármilyen évet tudhat maga mögött. Miként látta a pályáról az elmúlt hónapokat?
– Nagyon fárasztó volt, rengeteg mérkőzésen léptem pályára, de eközben elégedett vagyok, mert azt hiszem, tudtam élni az előttem adódó lehetőségekkel. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyáron éppen az én posztomról igazolt el a cseh Kasparek, így eggyel előrébb léptem a ranglétrán. Az ott kapott lendülettel jutottam el idáig a szezon végére.
– Fiatal játékos létére bizalmat kapott edzőjétől, Csoknyai Istvántól. Azért az sokat számíthatott…
– Így van, köszönettel tartozom neki, amiért hitt bennem. Szerencsére az első néhány fordulóban jól játszottam, és ezzel bebiztosítottam a helyem. Aztán ő volt az is, aki behívott a válogatottba. Amikor szólt nekem és Szita Zolinak, hogy készüljünk, mert megyünk a világbajnokságra, először azt hittük csak viccel. Majd kiderült, hogy nem. Lefagytam, szinte megszólalni is alig tudtam.
– A világbajnokságon megmutathatta magát a legmagasabb szinten. A svédek ellen emlékezetes teljesítményt nyújtott, és a dánoknak is beköszönt néhányszor. Milyen volt a vb a magyar válogatott legfiatalabb tagjaként?
– Az első gólomat a svédek ellen hetesből lőttem, Csoki (Csoknyai István – a szerk.) szólt, hogy én jövök. Akkor a labdavezetés is nehezen ment, de a gól után egész jó meccset zártam. A nagyobb élmény mégis a hazai, dánok elleni találkozó volt, amikor telt ház előtt a későbbi világbajnok ellen léphettünk pályára.
– Utána pedig következtek az Eb-selejtezők és az EHF-kupa mérkőzések. Ezeken a meccseken sikerült még tovább fejlődnie?
– Kemény menet volt, az biztos. Különösen, hogy a tavasszal egyedül maradtam, mert a poszttársammal szerződést bontott a klub. Úgy láttam, voltak jobb és rosszabb meccseim, de ezeken a nemzetközi fellépéseken sok rutint szereztem, gyakorlatilag minden találkozótól több lettem.
– Sokan azt gondolhatnák, hogy most vége a megméretéseknek a nyárra, de erről szó sincs. Júliusban a spanyolországi U21-es világbajnokságra utazik. Bírja még?
– Az utolsó felnőttválogatott meccs után kaptam két hét pihenőt. Ezalatt voltam Londonban, és itthon is pihentem, úgy érzem, sikerült valamennyire feltöltődnöm. Ez lesz az utolsó utánpótlás-világversenyem, szeretném alaposan odatenni magam.
– Többen is bemutatkoztak a nagycsapatban. Mennyire lehet erős ez a juniorválogatott?
– Jó csapatunk van az biztos, de nagyon kemény ellenfeleink lesznek. Az alapelvárás nyilván, hogy továbbjussunk a csoportból. Akkor következik a legfontosabb meccs, a nyolcaddöntő, ahol a német, izlandi, norvég, dán együttes valamelyikét kell megvernünk. Ha sikerül, attól kezdve teher nélkül játszhatunk, és bármi megtörténhet.
– Ha egy év múlva beszélgetnénk, mivel lenne elégedett?
– Először is a nyáron egy junior-világbajnoki éremmel, aztán meg bízom a hasonlóan eredményes klubszezonban. A felnőttválogatottal pedig ott szeretnék lenni a januári Európa-bajnokságon, ahol még megcélozhatnánk az olimpiai részvételt.
További korosztályos hírekKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.