Labdarúgás: az angol utánpótláscsoda nyomában

R. Hahn Veronika (London) – utanpotlassport.huE sorok írásakor az angol felnőttválogatott két 0–0-s döntetlen kiértékelésénél tart az elmúlt napokban a Németország, majd Brazília ellen játszott barátságos mérkőzés után. Igaz, a világranglistán az errefelé szerénynek tartott 12. helyen álló együttestől tisztességes eredmény a legmenőbb válogatottak megfékezése, de mennyivel jobban hangzik az Eb-második 17 éven aluliak október végén Indiában, Spanyolország ellen elért 5–2-es döntőbeli győzelme, s azzal a korosztályos világbajnoki cím megszerzése! Ez a siker feltette a pontot az i-re 2017-ben, amikor is az angol fiatalok a 19 éven aluliak között Európa-bajnoki, az U20-asok mezőnyében pedig szintén vb-aranyat nyertek, miközben az U21-es együttes Eb-elődöntőig jutott.R. Hahn Veronika (London) – utanpotlassport.huE sorok írásakor az angol felnőttválogatott két 0–0-s döntetlen kiértékelésénél tart az elmúlt napokban a Németország, majd Brazília ellen játszott barátságos mérkőzés után. Igaz, a világranglistán az errefelé szerénynek tartott 12. helyen álló együttestől tisztességes eredmény a legmenőbb válogatottak megfékezése, de mennyivel jobban hangzik az Eb-második 17 éven aluliak október végén Indiában, Spanyolország ellen elért 5–2-es döntőbeli győzelme, s azzal a korosztályos világbajnoki cím megszerzése! Ez a siker feltette a pontot az i-re 2017-ben, amikor is az angol fiatalok a 19 éven aluliak között Európa-bajnoki, az U20-asok mezőnyében pedig szintén vb-aranyat nyertek, miközben az U21-es együttes Eb-elődöntőig jutott.

Az U17-es világbajnoki címmel kapcsolatban Paul McGuinness, az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) újonnan kinevezett „országos edzőképzője” a BBC sportszekciójának adott nyilatkozatában a siker okát az önbizalom növekedésével magyarázta. Emlékeztetett arra, hogy az idei nyár kiugró eredményein több együttes osztozott. Az 51 éves szakember tudja, miről beszél, hiszen korábban a Manchester United utánpótlás-fejlesztő egységében tevékenykedett. Növendékei közé olyan sztárok tartoztak, mint Marcus Rashford és Danny Welbeck. Ő volt a felelős azért a gárdáért is, amely 2011-ben az FA ifjúsági kupáját emelhette a magasba Paul Pogba és Jesse Lingard főszereplésével. Akadt olyan esztendő, amikor a „vörös ördögök” a Premier League-et, a tartalékbajnokságot, valamint a 19, illetve a 17 éven aluliak sorozatát is megnyerték, ami McGuinness szerint összességében „hatalmas önbizalmat és kiegyensúlyozottságot adott a felnövekvő manchesteri generációnak”.

A 17 év alattiak bravúrjának értékelésekor egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni, mennyire tükröződött az összeállításban az angol társadalom diverzitása. A Brazíliát 3–1-re elkalapáló csapatban nyolc színes bőrű, ázsiai és más etnikai kisebbséghez tartozó játékos szerepelt. A trend a Premier League-re is érvényes, hiszen ebben a mutatóban az 1992-ben tapasztalt 16 százalékos arány a 2017/18-as évad kezdetére 33 százalékra emelkedett. Örülni kell, ha igaz, amit Cyrille Regis, a korábbi ötszörös válogatott játékos állít. „Szemben a korábbi időkkel, manapság akármelyik klubban vagy akadémiai képzésben kizárólag az számít egy színes bőrű futballista esetében, hogy tud- e futballozni vagy sem. Bizony, megváltoztak a dolgok.”

Az indiai vb gólkirálya nyolc találatával Rhian Brewster, a Liverpool reménysége volt, aki mindeddig nem volt méltó a meghívásra Jürgen Klopp első csapatába. A világbajnokság legnagyobb egyéniségének azonban kétségkívül Phil Foden, a Manchester City játékosa bizonyult. Ő mozgatta a szálakat, emelkedett ki kreativitásával és motiválta leginkább a társait. Az angol drukkerek szemében amúgy különösen sokat nyom a latban, hogy a legjobb nyolc közé jutásért Japán ellen játszott mérkőzésen büntetőrúgások döntöttek, s abban a fiatalok – a felnőtt „hagyományokkal” ellentétben – megállták a helyüket.

A világbajnok U17-es angol válogatott kulcsember Phil Foden volt  •  Forrás: goal.com

Brewster, Foden és társaik megmozgatták a Premier League vezetőedzőinek, sőt Gareth Southgate angol szövetségi kapitánynak a fantáziáját is. Igaz, a feltűnést – alapos visszatetszést keltve – nem is bízták a véletlenre. A torna záró hármas sípszavának felhangzása után úgy álltak a kamerák elé, hogy fordítva vették fel a mezüket – névfelirattal előre. Southgate kíméletlenül el is verte a port a fiatalokon a píárhadművelet miatt. „Vajon tudják, mit csináltak? A háromoroszlános címer a legfontosabb, nem pedig az egyéni karrierjük. A válogatott fejlődése, az együttes győzelem, a közös élmény az elsődleges!”

A tinédzserek valóban elengedték magukat, de az is a helyzetértékeléshez tartozik, hogy nyilván tisztában vannak vele: szerénységgel nem sokra mennek. Fel kell hívni magukra a figyelmet, ha a jelenlegi harminc százaléknál magasabbra akarják emelni a Premier League-ben foglalkoztatott angol játékosok arányát. A hírek szerint Pep Guardiola, a City trénere szuperlatívuszokban nyilatkozott Fodenről, míg a klub elnöke, Khaldoon al-Mubarak is jelezte: a fiú már ebben a szezonban szóba kerülhet az első csapat összeállításakor. Hamar összetörte viszont a Chelsea a Spanyolország elleni döntőn szerepelt négy játékosa szívét. Callum Hudson-Odoi, Marc Guehi, Jonathan Panzo és George McEachran ha máshonnan nem is, a brit sajtóból hamar megtudhatta, nem rövidül le számára az út a felnőttcsapatba. Minden reflektorfény ellenére marad a verejtékes küzdelem az utánpótlás-együtteseken és kölcsönbe adásokon keresztül. Csak, hogy mindenki értse, miről is van szó: az angol bajnokcsapatnak jelenleg harminckét játékosa építi a jövőjét más klubokban...

Ahogyan erre a The Times című napilapban megjelent cikkében Sam Allardyce, az egyik legtapasztaltabb angol tréner is rámutatott: továbbra is rendkívül nehézkes az eljutás az akadémiákról az első csapatokba, majd a válogatottba. A most már 20 esztendős Marcus Rashford sem lenne ott, ahol ma van, ha a Manchester Unitedet nem tizedelte volna sérülési hullám tavaly februárban, a dán Midtjylland elleni Európa–liga-mérkőzés előtt. Akkor Rashford két kézzel ragadta meg az ölébe hullott lehetőséget – a többi pedig immár történelem.

Marcus Rashford, a Manchester United 20 éves csatára azon kevés angol futballista egyike, akinek megadatott, hogy egészen fiatalon bemutatkozhatott az élvonalban  •  Forrás: kingsmediatv.com

Ami a szigetországi képzést illeti, az részint sajátos, egyedi és sikeres, miközben bizonyos elemeiben a legkevésbé sem mosolyt fakasztó.

Az angol futballakadémiák rendszerébe évente több ezer fiatal kapcsolódik be már nyolcéves korától kezdve. A becsvágyra és a kíméletlen kereskedelmi szempontokra épülő szisztémából ugyanakkor évről évre gyerekek százai potyognak ki, akiknek kiemelkedő tehetségéről és pénzügyi húzóerejéről már nincsenek meggyőződve a klubok. A jelenleg 12 ezer sráccal működő képzés igazi tragédiája, hogy az évi kétszeri átigazolási időszakban a Premier League-ben szereplő klubok döntéshozói többnyire átnéznek az akadémiát végzetteken, és helyettük inkább érett, külföldi játékosokat vesznek meg, sokmillió fontért.

Persze az utánpótlásért felelősök nem nézik tétlenül a tendenciát. A 2012-ben bevezetett úgynevezett Elit Játékos Fejlesztési Terv alapvető célja, hogy a jelenleginél több angol játsszon a Premier League-ben, a második vonalt jelentő Championshipben és az az alatti Football League különböző osztályaiban. A rendszer három szakaszt foglal magába. Az alapozás 9–11, az ifjúsági fejlesztés 12–17, a professzionális munka 17–23 év között zajlik. A „labdarúgótanoncok” természetesen szellemi, tanulmányi képzést is kapnak. A rendszer külön oktatási részleget működtet, amely az akadémiák játékosainak technikai, taktikai, fizikai, mentális, életmódbeli és jóléti fejlődését egyaránt biztosítja. Érdekes kezdeményezésként minden idényben szerveznek olyan versenysorozatot, amelybe nem élet-, hanem biológiai koruk szerint hívják meg a játékosokat.

Az egyes akadémiákat független szakértők auditálják tíz különböző szempont (hatékonysági ráta, edzéskörülmények, stb.) szerint, 1-től 4-ig terjedő skálán osztályozva azokat. Az 1-es az elit fokozat, amelyhez minél közelebb áll egy-egy intézmény, annál több központi forrásból részesül a Premier League-től, illetve az FA-től.

Ám Angliában sem minden fenékig tejfel. A rendszernek a futballrajongók – köztük e sorok írója – számára is érzékelhető hibája az, hogy a felnőttfutball minden problémája begyűrűzik az akadémiákba: a pénzsóvárság, az opportunizmus, a tehetségek felesleges felhalmozása a későbbi anyagi nyereség reményében. Jó képességű fiatalok tengetik idejüket a képzésben, olyan álmot kergetve, amely végül illúziónak bizonyul. A kegyetlen statisztikai adat szerint az akadémiai rendszerhez kilenc évesen csatlakozóknak kevesebb, mint egy százalékuk viszi valamire, vagyis tud a későbbiekben megélni a futballból. Ennél is durvább mutató, hogy abból a másfél millió játékosból, akik egy-egy időszakban Angliában az utánpótlás-korosztályt alkotják, mindössze 180 jut valaha szóhoz a Premier League-ben, ami – ha Michael Calvinnak, az akadémiákról szóló könyv szerzőjének igaza van – 0,012 százalékos sikerrátát jelent…

Az olykor kevéssé humánus rendszer pozitív hozadéka pedig a piramis csillogó csúcsa, amelyre az idén a tündöklő angol korosztályos válogatottak tagjai küzdelmes úton elverekedték magukat. Semmi túlzás nincs tehát abban, ha kijelentjük: az elképesztő sikersorozat nem egyszerűen gyógyír a meglévő gondokra, hanem maga a csoda.

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.