Öttusa: Gulyás Michelle és az ifjúsági olimpiai kvóta

Gy. Szabó CsillaGulyás Michelle (16) szerezte meg az első európai kvótát a jövő évi Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára. Ez a tény már önmagában is örömteli hír lehetne. A Portugáliában megrendezett kvalifikációs versenyt megnyerő magyar versenyző azonban valami mással is felhívta magára a figyelmet. A viadal első pillanatától az élen állva, egyetlen megingás nélkül menetelte végig a napot. Pedig az öttusában éppen ez az egyik legnehezebb feladat: egyszer sem hibázni.Gy. Szabó CsillaGulyás Michelle (16) szerezte meg az első európai kvótát a jövő évi Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára. Ez a tény már önmagában is örömteli hír lehetne. A Portugáliában megrendezett kvalifikációs versenyt megnyerő magyar versenyző azonban valami mással is felhívta magára a figyelmet. A viadal első pillanatától az élen állva, egyetlen megingás nélkül menetelte végig a napot. Pedig az öttusában éppen ez az egyik legnehezebb feladat: egyszer sem hibázni.

A KSI fiatal versenyzője a Szent István Gimnázium tanulója. Év közben hajnalban kel, és hat órakor már az uszodában kezdi a napját, ahogy általában az öttusázók. Aztán persze suliba megy és tanul, mint az átlagos diákok. Délután pedig ismét jönnek az edzések. S még ha nem is kell mindennap szépen egyenként, minden próbán végig mennie, igazából egyik szakágat sem hanyagolhatja el. Egy kívülálló számára érthetetlen mókuskeréknek tűnhet mindez, ám Michelle ezt egészen másképp látja.

− Ha kellene sem tudnék választani az öt sportág közül – vallja be Gulyás Michelle. – Éppen azt szeretem benne, hogy nem lehet megunni. Élvezem, hogy ennyire változatos. Ezért nincs is kedvencem, mindig azt szeretem a legjobban, ami abban a pillanatban jól megy. Persze sokat kell edzeni, de ez ezzel jár. És amikor év elején kitűzünk egy célt, majd dolgozunk érte, s végül elérjük, annál nincs jobb érzés. Ilyenkor mindig úgy gondolom, megérte minden fáradtságot.

Gulyás Michelle a vívás elején még picit izgult, aztán semmi sem állíthatta meg  •  Forrás: ksiottusa.hu

− Most éppen mi volt ez a cél?

− A kvótaszerzés. Bár ez is olyan érdekes dolog, mert Portugáliában például egyáltalán nem izgultam. Tudtam, hogy ha véletlenül nem sikerül az első három hely egyikén végeznem, később még lesz alkalmam javítani. Bármennyire is ez volt a legfontosabb versenyem, én sokkal inkább lehetőségnek fogtam fel, és nem kényszernek. Nagyon örülök, hogy sikerült élnem vele.

− Biztosan volt valami más oka is annak, hogy hibátlan napod volt…

− Nem is tudom, olyan jól összeállt minden. Talán az lehet a titok, hogy idén volt az első igazi alapozásom, amit problémák nélkül végig tudtam csinálni. Korábban mindig történt valami, ami télen megzavart. Most viszont semmi sem jött közbe, minden feladatot elvégeztem, s mire jött a tavasz, összeállt az egész.

− Ezért versenyeztél ilyen nyugodtan Portugáliában?

− Alapvetően igen, de azért a legelején volt bennem drukk. Vívással kezdtünk, kifejezetten ideges voltam és feszült. Nem jöttek be az első akcióim. Szerencsére ott volt az egyik edzőm, Hegedűs Ferenc, aki pillanatok alatt megnyugtatott. Biztatott, támogatott. Viszonylag gyorsan lehiggadtam, s egyre jobb lettem. Ettől kezdve nem voltak hullámvölgyeim.

− Jól vívtál és utána legalább ilyen jól úsztál.

− Igen, sikerült az idei legjobbamat megúsznom. De ez fizikai szám, ebben azért az ember tudja mire számíthat. Viszont a kombinált előtt picit újra izgultam. A júliusi ifjúsági vébén is ekkor estem vissza, ez jutott hirtelen az eszembe. Most teljesen ki tudtam zárni a külvilágot és ugyanolyan jól folytattam, mint előtte. A vívásnál szokott inkább gond lenni az összpontosítással, lövésnél szinte soha. De hát a balesetem után a lőtéren töltöttem minden időmet, nagy rutint szereztem benne.

− A baleseted után?

− Két éve leestem a lóról, s nem akartam olyan sok időt kihagyni. Amíg nem edzhettem, lőttem.

− Nem maradt benned félelem?

− Egy csepp sem. Már rég nem is gondolok rá.

További korosztályos hírekÖTTUSÁBANa sportági aloldalunkon.