Edzőkörkép: mit csinálnak másképp külföldön a korosztályos sportban?

Munkatársainktól Noha az utóbbi időben jó néhány pozitívumot tapasztalhattak az utánpótlás-neveléssel foglalkozó magyar edzők, közülük még manapság is sokan dolgoznak külföldön. Akad közöttük, aki annak idején a könnyebb boldogulás reményében vállalt munkát inkább a határokon túl, akad, aki családi kötődés miatt hagyta el az országot, s akad persze olyan is, aki úgy érezte, szakmailag magasabb polcra helyezi magát, ha „idegenben” dolgozik.Munkatársainktól Noha az utóbbi időben jó néhány pozitívumot tapasztalhattak az utánpótlás-neveléssel foglalkozó magyar edzők, közülük még manapság is sokan dolgoznak külföldön. Akad közöttük, aki annak idején a könnyebb boldogulás reményében vállalt munkát inkább a határokon túl, akad, aki családi kötődés miatt hagyta el az országot, s akad persze olyan is, aki úgy érezte, szakmailag magasabb polcra helyezi magát, ha „idegenben” dolgozik.

TÓTH KRISZTINA (hétszeres Európa-bajnok asztaliteniszező, a bajor tartományi utánpótlás-válogatott vezetőedzője)

Tóth Krisztina, a bajor utánpótlás asztalitenisz-válogatott játékosaival az elmúlt napokban Hévízen edzőtáborozott

„Edzőként kétezer-tizenhárom óta dolgozom Németországban, korábban tizenhárom évig játszottam a Bundesligában. Aztán a Bajor Asztalitenisz Szövetség pályázatot hirdetett, s arra én is jelentkeztem. Négy év után annyit mondhatok, nagyon sok mindent másképpen ítélek meg sportvezetőként-edzőként, mint tettem azt játékosként. Nagyon jól felépített rendszerben dolgozunk, több szervezet alá tartoznak a gyerekek, sok helyről ellenőrzik a munkánkat, s természetesen eredményekre is szükség van. Ugyanakkor gyakran nehézséget okoz, hogy a német asztaliteniszezők nyolcvan százaléka szabadidősportoló, az iskolák nem partnerei az élsportolóknak, nem támogatják a sok edzést. Abban, hogy a mai német éljátékosok eljutottak a legjobbak közé, úgy gondolom, sokkal inkább a család támogatása volt kulcsfontosságú, nem pedig maga a rendszer. Amúgy egyre többet gondolkodom azon, hogy hazajöjjek, s már folyamatosan kapcsolatban állok a magyar sportági szövetséggel. Amennyiben olyan visszajelzéseket kapok, hogy otthon valóban jobban megbecsülik az edzőket, mint korábban, és érdemes hosszú távra tervezni, talán nem is mondok nemet az ajánlatra.”

BUJDOSÓ IMRE(olimpiai bajnok kardvívó, a német fiú kadet-kardválogatott vezetőedzője)

Bujdosó Imre

„A külföldi munkavállalás lehetősége 1993-ban érkezett, amikor még az atlantai olimpiára készültem. Akkor a világkupa-sorozat németországi helyszínén, Bonnban megkérdezték tőlem, lenne-e kedvem az olimpiai központjukban dolgozni. Korábban is megfordultak ott magyar edzők, például Somos Béla vagy Körmöczi Csaba. Nem volt egyszerű döntés, de a magyar vívószövetség korabeli vezetői nem marasztaltak, így végül igent mondtam, és immár bő két évtizede dolgozom Koblenzben. Az első négy évben egyesületi edzőként tevékenykedtem, azóta a tartomány olimpiai központjában foglalkozom a kardozókkal. A hazatérésem gondolata többször is felvetődött, de valahol mindig elakadtak a tárgyalások. Én most is nyitott vagyok azokra, többször is hallottam, hogy „de jó lenne, ha hazajönnél”, ám nem volt koncepció, nem láttam a célokat. Németországban négyévente, olimpiai ciklusokra kötnek szerződést, a jelenlegi kontraktusom az év végén lejár. Szívesen dolgoznék Magyarországon, eddig sem a pénz miatt maradtam kint, noha mindenki azt hiszi, errefelé kolbászból van a kerítés. Rengeteg tervem, ötletem van, de ha nem kapok otthonról komolyan vehető ajánlatot, az ősz végén újra aláírok Koblenzben.”

KOVÁCS FERENC (a bécsi Hypo Niederösterreich kézilabdacsapatának utánpótlás-vezetőedzője)

Kovács Ferenc

„Majdnem harminc éve, még játékosként kerültem Ausztriába, ahol azonnal utánpótlásedzőként is dolgozni kezdtem. A Hypo csapatához ezerkilencszáz-kilencvennyolcbankerültem, emellett a helyi sportiskolában is vezetőedzőként tevékenykedem. Amikor megérkeztem jobb volt az itteni edzők megbecsülése, mint az otthoniaké, de a tao-programnak köszönhetően ez mára kiegyenlítődött, vagy talán már meg is fordult… Nehezíti a munkánkat, hogy a gyerekek részéről nincs meg a munka iránt olyan mértékűelköteleződés, ami a legmagasabb szint eléréséhez szükséges. Szívesen járnak edzésre, lelkesen teszik a dolgukat, de azt a bizonyos pluszt, ami elengedhetetlen az előrelépéshez, már nagyon kevesen teszik hozzá, mivel az élet más területein is nagyszerűen boldogulnak. Általában a szülők is hasonlóan gondolkodnak, de természetesen akadnak kivételek. Egyébként úgy látom az Ausztriában tapasztalt tendencia otthon is mindinkább jellemző. Ezzel együtt nem zárom ki a lehetőségét, hogy újra Magyarországon dolgozzak, gyakran hazajárok, s folyamatos kapcsolatban állok a hazai szövetséggel is.”

KIRÁLY SÁNDOR (a berni regionális sportközpont tornász vezetőedzője)

Király Sándor

„Pontosan húsz évvel ezelőtt, Svájcban, Magglingenbenedzőtáboroztunk a magyar válogatottal, s akkor kaptam ajánlatot a svájci szövetségtől. A magánéletemben éppen nagy döntéseken voltam túl, s a felkínált fizetés is kapóra jött, úgyhogy elfogadtam a felkérést. Öt évre szólt a szerződésem, s amikor az lejárt, az itteni nemzeti tornász centrum vezetését vettem át. Ebben a központban utánpótlásneveléssel foglalkozom a mai napig. Sokat gondolkodtunk már azon, hogy haza költözzünk, de a lányunk miatt, aki már itt született, s itt vannak a gyökerei, soha nem tudtuk rászánni magunkat. Tudom, ma már kedvezőbbek odahaza az egzisztenciális feltételek, de most már nehéz és nem lenne visszamenni. A magyar és a svájci torna között a szervezettségben látom a legnagyobb különbséget. Amikor én kijöttem, az itteni tornasport még sehol sem tartott, ma meg sorra nyerik az érmeket. Az én időmben, a TF elvégzése után a nagy öregektől, a gyakorlatban tanultuk meg igazán a szakmát. Ezek a példaképek ma a világban szerteszét edzősködnek, s az otthon maradt fiataloknak nincs kitől ellesniük a mesterfogásokat. Ami a gyerekeket illeti: szerintem Magyarországon tehetségesebbek, fogékonyabbak és fegyelmezettebbek, mint az itteniek. Az állami támogatások rendszere itt egészen más, mint otthon. Ha egy gyerek sportol, akkor annak minden költségét a szülő állja. A helybéli edzőknek ráadásul egészen más a mentalitásuk, úgyhogy nagy szükség van az anyukák és apukák aktív szerepvállalására.

Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár
„Nagy örömmel számolhatok be arról, hogy az elmúlt évben komoly lépéseket tettünk az edzők megbecsülése érdekében, hiszen bevezettük az Utánpótlás Edző Programot, amely kifejezetten az utánpótlásedzők támogatásáról szól. Célja, hogy ezeket a szakembereket motiválja, anyagilag elismerje, ezáltal az utánpótlás edzői pályán és itthon tartsa őket. A Kiemelt Edző Programmal és a Gerevich-ösztöndíjjal együtt így vált teljes egésszé az Edzők Életút Programja az utánpótlással foglalkozó szakemberek számára is. Az Életút program kapcsán szorosan együttműködünk a Magyar Edzők Társaságával, annak érdekében, hogy az edzők szakmai és anyagi megbecsülését tovább növelhessük.Elképzeléseink, programjaink helyességét az EYOF és a budapesti vizes-világbajnokság is fényesen igazolta. A győri ifjúsági olimpiai fesztivál minden idők legeredményesebb magyar szereplését hozta, míg a vizes vb-nhárom junior világcsúcs mellett egy-egy ezüst- és bronzérem is utánpótláskorú tehetségeink nevéhez köthető. Egyébként pozitív visszajelzéseket kaptunk a szövetségektől és az érintett edzőktől is, de ezek jelentős része a Magyar Edzők Társaságához fut be, hiszen ez a szervezet foglalkoztatja az edzőket. Persze a legjobb visszajelzést maguk az elképesztő eredmények jelentik. Az idei nyár utánpótlás-sporteseményei azt bizonyítják számunkra, hogy jó úton járunk, ezért alapvető változásokban nem gondolkodunk. Természetesen a szakemberek, a sportszakma reakciói, információi alapján, ha szükséges, elképzelhetők pontosítások, operatív korrekciók.Az Utánpótlás Edző programmal kapcsolatban szintén pozitív változásként szeretném kiemelni, hogy arra jövőre tíz százalékkal magasabb keretösszeg jut. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeinkkel foglalkozó edzők, sportszakemberek anyagi támogatása tovább növekedhet.”