– Arany ugyan nincs a gyűjteményben, viszont a két ezüstöt és három bronzot három úszónk szerezte, mellettük pedig többen is kifejezetten jól szerepeltek a vasárnap véget érő otopeni rövid pályás Európa-bajnokságon. Ez abból a szempontból lehet fontos, hogy nem egy emberre épül válogatottunk. Egyetért a megállapítással?
– Igen, én is örülök ennek, és annak is, hogy az újak, vagyis azok, akiknek ez a rövid pályás Eb volt az első jelentős világversenyük a felnőttek között, szintén jól szerepeltek – válaszolta Sós Csaba szövetségi kapitány.
– A két országos csúcs – az egyiket Késely Ajna érte el ezerötszáz gyorson, a másikat Németh Nándor száz gyorson – szintén mutatja a fejlődést.
– Elárulok valamit: én sohasem nézem meg, mi az országos rekord egy adott távon, és nem is nagyon vannak a fejemben az eredmények. Bár, és akkor most ellentmondok magamnak, Németh Nándinál megnéztem. De a felvetésére válaszolva: valóban a fejlődést mutatja. És hozzátenném, hogy egyikük esetében sem írható a véletlen számlájára a jó időeredmény.
– Kitérünk kettejükre külön is, ám előtte szeretnék kérni egy általános összegzést az Eb-ről. Az arca nem árulkodik elégedettségről, jól látom?
– Nézze, ha azok az úszók, akik az elmúlt három évben szállították az eredményeket – elsősorban Hosszú Katinkára, Milák Kristófra, Kenderesi Tamásra, Cseh Lászlóra, Verrasztó Dávidra gondolok –, nincsenek ott a csapatban, óhatatlanul van némi hiányérzete az embernek. Persze, némelyikük nem fiatal már, de akkor sem akárkik voltak az úszásban, s egy perc alatt képtelenség pótolni őket. Emiatt talán még intenzívebben voltam jelen Otopeniben, mint korábban, figyeltem, hogy úszóink hogyan reagálnak a körülményekre, a téthelyzetre, s hogy például a döntőben képesek-e a legjobb úszásukra. E tekintetben nagy sikerként könyvelem el, hogy Márton Richárd és Németh Nándor is szintet lépett, hiszen a fináléban mindketten jobbat úsztak, mint a középdöntőben.
– Ráadásul úgy, hogy az Eb előtt megjárták Amerikát a US Open miatt.
– Igen, ha ezt nézem, még inkább biztató a formájuk.
– Fogta a fejét, amikor kiderült, hogy harmadik „amerikai” társukat koronavírus-fertőzés döntötte le a lábáról?
– A téli időjárásban benne van a betegség, nem lehet sokat tenni ellene. Nem örültem, amikor megtudtam, hogy Kovács Benedek mégsem indulhat az Eb-n – ne felejtsük, hogy világbajnoki ötödik úszóról van szó, és ez egy bődületesen nagy eredmény, még ha a múltban a sok érem el is felejtette velünk, hogy a helyén kezeljük ezeket a teljesítményeket.
– Térjünk vissza az országos csúcsot úszó két sportolóra! Kezdjük Késely Ajnával, akinek tényleg jót tett az edzőváltás. A Kovács Ottóval közös munka nyomán már-már a régi Ajnát idézi.
– Az első perctől tudtam, hogy Ajnának jó helye lesz, hiszen majdnem hatvan éve ismerem Kovács Ottót, engem nemigen ért meglepetésként, hogy a párosuk sikeres. Az országos csúcs egyben azt is jelenti, hogy rég nem úszott egyéni rekordot, most viszont újra szintet lépett – a legnagyobb boldogság nekem viszont az az öröm volt, amit az arcán láttam.
– Németh Nándor?
– Továbbra is állítom, hogy Nándi nagyon jó lehetne kétszáz gyorson, de láthatóan ezzel az álláspontommal nem azonosul teljes mértékben – ugyanakkor egyértelműen előbbre lépett ezen a távon. Az pedig meggyőződésem, hogy ha ezt a versenyt ötvenes medencében rendezik, a száz gyors győztesét Németh Nándornak hívják. Nagy harcos a fiú, jól rajtol és fordul, egyre jobban beérik.
– És nagy harcos Márton Richárd is, aki hatalmas hajrájának is köszönheti a kétszáz pillangó bronzérmét. A szám kapcsán adódik a kérdés: hiányzott önnek Milák Kristóf Otopeniből?
– Ricsi előtt le a kalappal, egyre érettebb az úszása. Ami Milákot illeti: persze hogy hiányzott… Egészen más lett volna a válogatott, ha ott van benne Kristóf. Történt bármi, én továbbra is nagyon kedvelem őt, és azt hiszem, sokak nevében mondhatom, hogy várjuk vissza – az ajtónk nyitva áll.
– Milák távollétében Szabó Szebasztiántól vártuk az aranyat, helyette két ezüstöt szerzett. Csalódott emiatt?
– Ha valaki stabilan szállítja az érmeket a sprinttávokon, márpedig Szebi ilyen, az egyértelműen azt jelenti, hogy biztos versenyzőtípus. Két ezüsttel azért ne kelljen már magyarázkodni – Szabó Szebasztián szereplését csak a kiváló jelzővel illethetem.
– És mit mond a fiataljainkról, Komoróczy Loráról, Ugrai Pannáról, Pádár Nikolettről, Flück Nóráról? Ők döntőt úsztak az Eb-n.
– Azt, hogy a döntőben rosszabb időt mentek, mint a középdöntőben, de ez még nem baj, hiszen csak a versenyeken lehet megtanulni, hogyan kell egyre jobban és jobban úszni. Márton Ricsi és Németh Nándi Otopeniben megcsinálta, de évekig is eltarthat, amíg valaki eljut idáig. Nagy öröm, hogy ott voltak a fináléban, Pádár Niki valamivel előrébb tart, hiszen ő már az érmekért harcol.
– Nincs megállás, hiszen szerdától szombatig Győrben nemzetközi versenyt rendeznek. Mire számít?
– Semmire – helyette inkább kíváncsian várom, hogyan sikerült a többiek felkészülése. Meglátjuk, lesz-e újabb A-szintesünk. Boldog lennék, ha születne egy-két olimpiai A-szintes idő Győrben.