Sportdiplomácia: Gyurta Dániel utazó nagykövet lett – interjú

– Gratulálunk a nagyköveti kinevezéséhez! Mit takar a pozíció előtt az, hogy rendkívüli és meghatalmazott?
– Utazó nagyköveti pozíciót jelent, egészen konkrétan a nemzetközi olimpiai mozgalommal való kapcsolattartásért felelős nagyköveti megbízatást. Az eddigi sportdiplomáciai feladatkörömhöz képest ez egy újabb lépcsőfok, hiszen ezzel a nemzetközi színtéren is jelentősen bővülnek a teendőim. A magyar sport meghosszabbított kezeként, utazó nagykövetként külföldön képviselem a hazámat és a magyar olimpiai mozgalmat – válaszolta Gyurta Dániel, korábbi olimpiai aranyérmes, világbajnok és Európa-bajnok úszó.

– Ezen a világ minden táját értsük, vagy elsősorban Lausanne-t, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyét?
– Elsősorban Lausanne-t. A nagyköveti kinevezés elősegíti azt, hogy még hatékonyabban képviselhessem külföldön a magyar sportot. Olimpiai bajnok vagyok, tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, ám nagykövetként dolgozni és segíteni Magyarországot még többet jelent. Kifelé is, és persze számomra is megtiszteltetés. Úgy vélem, hogy Novák Katalin elnök asszony és Szijjártó Péter miniszter úr a kinevezéssel az eddig munkámat is elismerte.

– Eddig főtanácsadóként dolgozott Szijjártó Péter mellett. Mi tartozott a feladatköréhez, és a kinevezésével hogyan bővül a munkája?
– Lassan több mint négy éve koordinálom a Külügyminisztériumhoz kapcsolódó sportügyeket, elsősorban azokat, amelyek a külképviseleteken és a sportdiplomácián keresztül kapcsolódtak az intézményhez. Ezek a feladataim megmaradnak, azonban a kinevezésnek köszönhetően mostantól másfajta rangban képviselhetem a magyar sportot itthon és külföldön egyaránt. Tulajdonképpen sportolóként is ezt tettem, hiszen a szívem fölött ott volt a magyar címer és azért dolgoztam, hogy Magyarországnak szóljon a Himnusz a világversenyeken. A nagyköveti rangnak köszönhetően most egy új minőségben folytathatom az ország, a magyar sport képviseletét. A kinevezésnek hála még több helyen, sokkal intenzívebben tudom majd tartani a kapcsolatot a nagy nemzetközi szövetségekkel, ami komoly versenyelőnyt jelenthet majd a hazai sportdiplomáciának.

– A munkakörének bővülése, az, hogy nagyköveti rangot kapott, jár plusz juttatással?
– Semmiféle anyagi plusz juttatással nem jár. Ahogy mondtam, ez egy lehetőség, aminek hála még hangsúlyosabban, még aktívabban képviselhetem a magyar sportot és a sportdiplomáciai érdekérvényesítést a nemzetközi porondon.

– Az imént párhuzamot vont a sportolói és a civil pályafutás között. A gondolatmenetét folytatva: a nagyköveti kinevezése hasonlatos ahhoz, mint egy-egy célba érkezése, győzelme?
– Abban biztosan, hogy mindkét esetben Magyarországot képviseli az ember. Tízéves voltam, amikor a Swimming Worldmagazine-nak azt nyilatkoztam, hogy olimpiákon akarok versenyezni, olimpiai bajnok akarok lenni. Egész életemben az ötkarikás mozgalmat, az olimpiai eszmét képviseltem, és nagykövetként erre még inkább, még magasabb szinten lesz lehetőségem, úgyhogy ez olyasfajta elismerés, büszkeség, amelyet az ember versenyzőként érez a győzelem után. Mert ahogy mondtam, sportolóként is a fair play szellemét szem előtt tartva, hazánk nagyköveteként versenyzünk, nagyon örülök, hogy én továbbra is ezt tehetem – egy másfajta munkakörben.

– Még nagyobb felelősséggel.
– Versenyzőként is úgy éreztem, ha velem történik valami, nyerek, vagy veszítek, akkor az rajtam, a családomon és barátaimon kívül Magyarországgal is történik. Magyar vagyok, Magyarországot képviselni a legnagyobb büszkeség számomra. Rendszeresen átélem, tapasztalom, hogy külföldön mennyire megbecsülnek minket, hogy tudják, mi, magyarok milyen sokat hozzáadtunk a világ fejlődéséhez – a találmányainkkal, a tudósainkkal, a művészeinkkel és a sportolóinkkal. Amikor a világ távoli pontján megtudják, hogy magyar vagyok, és azt válaszolják: igen, tudom, Szilágyi Áron, az egészen elképesztő érzés, olyan presztízse van Magyarországnak külföldön, hogy azt nem lehet pénzben vagy bármilyen értékmérőben mérni.

– Épp egy olimpiai bajnokot, ráadásul háromszoros aranyérmest említett. Talán nem véletlenül.
– Hazánk az újkori olimpiák alapító országainak egyike, lakosságarányosan ott vagyunk a legtöbb ötkarikás győzelmet szerző országok között. Szilágyi Áront említettem, és még sorolhatnám hosszan a Magyarországnak dicsőséget hozókat. Négy további klasszist mondok is. Az első utazó nagykövetünk Puskás Ferenc volt, ő 1999-ben kapta meg azt a feladatot, hogy amit sportolóként képviselt a pályán, a sportban, azt utazó nagykövetként tegye meg. De említhetném Schmitt Pált, Gór-Nagy Miklóst, vagy éppen Taróczy Balázst, akik azok után, hogy sportolóként a klasszisok közé küzdötték magukat, sportdiplomataként is fantasztikus és eredményes munkát végeztek és végeznek.

– A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja 2016 óta – ezt a munkáját folytathatja nagykövetként is?
– A kettő nem zárja ki egymást. És példa is volt rá a múltban, hiszen Juan Antonio Samaranch is hazája nagyköveteként volt NOB-elnök, de Schmitt Pál is ilyen minőségben volt a NOB-tag. Továbbra is végzem ezt a feladatomat a Magyar Olimpiai Bizottsággal karöltve – csak mostantól még magasabb szinten tehetem ezt meg.