Vizes Eb, nyílt vízi úszás: Nem lógattam a lábam – Rasovszky

– Minden szempontból furcsa Európa-bajnokságon vagyunk túl – volt már része ilyen kaotikus szervezésben?
– Nem – jelentette ki Rasovszky Kristóf (Balaton ÚK Veszprém), aki 5 és 10 kilométeren egyaránt a hatodik lett, a váltóval pedig ezüstérmet szerzett a római kontinensviadalon. – Már az is eltért a megszokottól, hogy az olaszok négynapos programot raktak össze, hiszen eddig ötnaposak voltak az Eb-k, mert a huszonöt kilométeres viadal és a váltó előtt mindig volt egy pihenőnap. Amikor a helyszínre érkeztünk, már hallani lehetett olyan hangokat, hogy a szervezők bajban vannak, nem tudják, hogyan rendezik meg a nyílt vízi versenyeket. Fejetlenség volt végig, az utolsó két napban legalább tízszer változtattak vagy változtatni akartak az olaszok, követhetetlen volt az egész.

– Mintha a szervezők csak letudni akarták volna az Eb nyílt vízi viadalait.
– Ezt mi is éreztük. Míg a versenyzők, az edzők értelemszerűen azt akarták, hogy rendezzenek meg minden számot, és ezt tegyék a lehető legjobb körülmények között, a szervezőkön azt éreztük, hogy mindegy, hogyan, csak legyen vége az Európa-bajnokságnak. Felvetődött például, hogy a váltóversenyt hétfő reggel rendezzék meg, és ebben minden nagyobb csapat partner lett volna, ám a szervezők ezt is megvétózták, mert azt mondták, mindegy, hogyan, hány versennyel, de ők vasárnap este zárnak.

– Mentálisan mennyire viselte meg önt, önöket ez a nagy kavarodás?
– Mi úgy érkeztünk az Eb helyszínére, hogy ott három napig edzünk, majd indul a verseny, aztán a rajt előtti napon közölték, hogy másnap nincs verseny. Másnap azt mondták, a következő napon sincs – amikor az ember, az úszó „élesen” várja a rajtot, ezt még nehezebb elviselni, megemészteni. Ugyanakkor a nyílt vízi úszóversenyek az alkalmazkodásról is szólnak, a víz, az időjárás, a körülmények mindig másak, valójában ebbe a kategóriába illeszkedett ez a mögöttünk hagyott Eb.

– De azért soha többé ilyen versenyt!
– Azt mi sem bánnánk, ha még egyszer nem kellene átélnünk azt, amit a múlt héten Lido di Ostiában. Amikor Olaszországba utazunk versenyre, mindig zrikáljuk egymást, hogy kár a gőzért, hiszen a viadal reggeléig úgysem látjuk, milyen pályán úszunk – elvileg rögzíti a szabályrendszer, hogy egy Európa-bajnokságon három nappal a rajt előtt edzéslehetőséget kell biztosítani a hivatalos pályán a csapatoknak, ehhez képest az első nap reggelén láttuk először a pályát. Amelyik aztán persze tovább változott a két nap során… Elfogadom, hogy a szervezőknek sem volt egyszerű dolguk, ám ezen a pályán már a 2009-es világbajnokságon is voltak gondok, azóta két versenyt meg sem tudtak rendezni, miért nem választottak másik helyszínt, amikor elvállalták az Európa-bajnokság megrendezését?

– Lehet egyáltalán ezt az Európa-bajnokságot szakmailag értékelni?
– Mivel megrendezték a versenyt, lehet. A körülmények mindenki számára ugyanolyanok voltak.

– Rasovszky Kristóf hogyan értékeli a két hatodik helyét?
– Nem vagyok százszázalékosan elégedett, de csalódott sem. Ahhoz képest, hogy három hete a betegség és a háromkilós fogyásom kapcsán azon gondolkoztunk, vajon hogyan fogom bírni az Eb-t, és ahhoz képest, hogy erős mezőny gyűlt össze a versenyen, ez nem volt egy rossz szereplés.

– Na, igen, csakhogy elkényeztetett minket az elmúlt években, másként: Rasovszky Kristóftól érme(ke)t várunk.
– A váltóval ezúttal is szereztem egyet. De valóban, az idén valahogy a nagy versenyek nem jöttek össze. Az ugyanakkor látszik, hogy nem lógattam a lábam, hiszen a medencében folyamatosan javítottam az egyéni legjobbjaimat, a megrendezett két világkupa-viadalon szereztem egy ezüstöt és egy bronzot, nyertem Európa-kupa versenyt, vagyis nem úgy készültem az olimpiai ezüst után, hogy nekem már mindegy, milyen eredményeket érek el. De van olyan, fordul úgy a helyzet nyílt vízen, hogy nem jön ki a lépés. Emellett a mezőny folyamatosan erősödik, itt senkinek sincs könnyű dolga.

– Épp az utóbbi kijelentéséhez kapcsolódóan: érzékelik körön belül is, hogy a nyílt vízi úszás egyre népszerűbb?
– A sportolók és az edzők körében biztosan így van, egyre több medencés úszó merészkedik ki a nyílt vízre is, egyre jobban figyelnek ránk a szakemberek és a szurkolók is. Persze, amikor egy akkora klasszis, mint Gregorio Paltrinieri csinál valamit, arra felkapja a fejét a világ.

– Ne emlegesse az olaszt: ugyan tíz kilométeren a hetedik lett, vagyis ön mögött végzett, és Tokióban is maga mögött tartotta, mégis az az érzése az embernek, hogy Paltrinieri egy robot, medencében, nyílt vízen egyaránt eredményes. Nem bosszantó, hogy mindig ott van a legjobbak között?
– A medencés úszók vajon szeretik, hogy Milák Kristóf mindig nyer? Egyébként meg mindenki legyőzhető: Greget is sikerült már többször megvernem, és másoknak is. Csak
meg kell találni azt a pillanatot, amikor rés van a pajzson…