Milák Kristóf: Mit csináljak, nem tudok lassabban úszni!

Milák Kristóf a magyar csapat legeredményesebb úszója volt a római kontinensviadalon, gyűjteményét három arany- és két ezüstéremmel gazdagította – nem mellesleg 200 pillangón az örök-világranglista hetedik legjobb idejével nyert.

Lassan természetesnek vesszük, hogy ha jön a kétszáz pillangó, akkor jön a magyar aranyérem – mindegy, hogy olimpiát, világ- vagy Európa-bajnokságot rendeznek éppen.

A jóhoz persze könnyű hozzászokni, és adjunk is hálát a Jóistennek, hogy Milák Kristóf magyarnak született, és hogy megtalálta az úszást gyerekkorában, no meg annak is, hogy az úszás megtalálta őt.

„Egy zenei tehetségkutatón még én is meghallom, kinek van gyönyörű hangja, ez azért nem annyira nehéz. Kristóf tehetségét a büfés néni is kiszúrta volna az uszodában” – jellemezte az evidenciát Sós Csaba szövetségi kapitány, mert az egyértelmű, hogy ez a fiú az úszásra született.

És lassan-lassan elérkezünk odáig, hogy ezt a kört már nem kell szűkítenünk, s nem kell azt mondanunk, hogy a pillangóra született Milák.

Hogy előbb-utóbb elérünk idáig, azt a mögöttünk hagyott római kontinensviadal tökéletesen bizonyította, hiszen Milák Kristóf amellett, hogy a kétszáz pillangón kívül ezúttal is behúzta a százat, vagyis a tavalyi budapesti Eb után újra duplázott, száz gyorson ezüstérmet szerzett, és a 4x200-as, majd a 4x100-as gyorsváltó befejező embereként is nagyot alkotott – az előbbit az aranyig, az utóbbit az ezüstig repítette. És tényleg repítette.

A 4x200-as gyorsváltóban Németh Nándor, Márton Richárd és Holló Balázs is hasított a döntőben, ám ettől még tény, hogy az utolsó kétszáz méter előtt egy másodperccel előttünk mentek a franciák, egy tizeddel meg az olaszok – csakhogy nálunk Milák Kristóf jött a végén, és ilyen embere másnak nem volt. Az az 1:44.42-es idő nem is a Foro Italicón született meg valójában, hanem egy másik univerzumban... A századik magyar úszó Eb-arany története voltaképpen ez – és ehhez hozzátartozik, hogy az olaszok utolsó embere egy másodpercet, a franciáké meg kettő és felet kapott Miláktól.

A 4x100-as gyorsváltó utolsó embereként meg egy 47.24-et rakott le az asztalra – a sprinttávon egyébként országos csúcsot úszva szerezte meg a második helyet, „normális” rajttal az a 47.47 sem fest azért rosszul...

„Mit csináljak, nem tudok lassabban úszni” – kommentálta egyik úszását edzőjének, Virth Balázsnak Rómában.

Pedig ha belegondolunk, ennek a fiúnak a nevét valójában öt évvel ezelőtt, a budapesti vb-n ismertük meg – az ott szerzett ezüstérem állította reflektorfénybe.

„Az első emlékem Kristófról az, hogy hihetetlenül rosszak voltak a fordulói” – elevenítette fel a kezdeteket Selmeci Attila, Milák korábbi edzője. „ Aztán egy serdülő országos bajnokságon győzött száz pillangón, s bár azt megelőzően inkább háton és gyorson versenyzett, akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy ez a gyerek pillangón lehet igazán jó. És egyre jobb lett a korosztályában, de már nem csak itthon. Aztán a 2016-os hódmezővásárhelyi ifjúsági Eb-n kétszáz pillangón 1:56.77-et úszott, mi meg csak álltunk, és azt kérdezgettük, ezt meg hogyan? Óvatos ember lévén akkor azt mondtam: ebből bármi lehet. A 2017-es hazai vébé előtt nem sokkal a netanyai ifi Eb-n kétszáz pillangón az akkori felnőtt-világranglistán a második helyre lépett. Na, akkor már nem azt éreztem, hogy ebből bármi lehet, hanem azt, hogy világklasszis született.”

Akkor még „csak” a medencében született meg a világklasszis, Kristóf a parton nemigen találta fel magát.

Vagyis hiába dicsérte Sós Csaba kapitány így:  „Tudod, mi tetszik a legjobban benned? Hogy igazi tökös csávó vagy, nem ijedsz meg senkitől!”,  Milák a parton akkortájt még elég „ijedős” volt. Bár igyekezett szépen megfogalmazott mondatokkal válaszolni az őt faggató újságíróknak, bizonytalan volt: „Mit kell most mondanom? Jól nyilatkoztam? Néha az úszásaim mellett a nyilatkozataimat is visszanézem. Van, hogy ég az arcom, mert mondhattam volna mást is, másként is. Gyakorlom ezt is, de még nem megy annyira jól.”

Mostanra már ezen a téren is nagyot lépett előre Milák, bár nemrég önkritikusan megvallotta: „Készséggel elismerem, hogy az interjúk, nyilatkozatok terén nem olyan sebességgel fejlődöm, mint az úszásban.”

Merthogy az úszásban valóban rohamléptékkel fejlődik – 2017 nyarán robbant be a felnőttmezőnybe, és az elmúlt öt évben odáig jutott, hogy immár a sportág legnagyobb klasszisai között jegyzik. Ezért is vesszük mi már-már természetesnek, hogy ha Milák feláll a rajtkőre egy-egy világversenyen, abból bizony (arany)érem sül ki.

Kétszáz pillangón mindenképpen, de lesz ez még másként is!

Az érmeket egyébként nem számolgatja a Tokió óta már Virth Balázzsal dolgozó klasszis, mondván: „Ez az újságírók, a szurkolók dolga, nem az enyém. Nem annyira érdekel, hány érmet szereztem korábban. Mindig csak időeredményekben gondolkozom.”

A rutin már megvan a felnőttek között, de azt is írhatnánk, hogy a csúcson töltött évek megerősítették Kristófban mindezt – már szemünk sem rebbent, amikor a római 200 pillangó megszerzett újabb aranya után „szerény kis időnek” minősítette az 1:52.01-es eredményét.

Csak a miheztartás végett: ez minden idők hetedik legjobb ideje...

Nem is ezért mosolygott Milák Rómában, sokkal inkább barátja és csapattársa, Márton Richárd ezüstérmének örült – az pedig, hogy az eredményhirdetés során maga mellé hívta honfitársát a dobogó felső fokára, nem túl irodalmi megfogalmazással, de mindent vitt.

Ott kicsit megvillantotta azt a Milák Kristófot, akit csak kevesen ismernek, mert úgy igazán közel magához csak keveseket enged a bajnok.

De az a jelenet mégiscsak azt mutatta, hogy érző szíve van, s igenis figyel a barátaira.
Is. Ám leginkább önmagára.

És bár ez hoz néha nehéz pillanatokat magával (uszodában, versenyen, vegyes zónában egyaránt...), mi is egyre inkább megtanuljuk, hogy egy világklasszis gyakorta igényel másfajta bánásmódot.

Meg ennek megfelelően érdekes szituációkat.

Amikor a római Eb végén Kristóf megjelent az újságírók gyűrűjében, egyikük megjegyezte, nagyon nehéz már újat vagy éppen valami mást kérdezni tőle – Milák arca erre felderült:

„Na, végre valami! Gondolkoznotok kell, hogy mit kérdeztek! Igen, ezt is elértem!”

Igaz, azt az új, azt a más kérdést viszont nagy hallgatás követte, merthogy Milák magáról nem szeret beszélni. Ennélfogva nem is beszél.

Egyébként meg azt mondja, ugyanolyan átlagos dolgokat csinál a hétköznapokban, mint mindenki más.

A nagy durranásokat a vízre tartogatja.

És ezekből lesz még jócskán, nem vitás: az egyre többször felvetődő Darnyi Tamás–Milák Kristóf párhuzamról a jelenkor csillaga elég egyértelműen nyilvánult meg. Csakhogy a több helyen megjelenő „És még nem láttak mindent!” helyett a valóságban Milák ezt mondta: „És még nem láttak semmit!”

Csak egy olimpiai aranyat és ezüstöt, három világbajnoki címet és két világcsúcsot, egy vb-második helyet, öt egyéni kontinensbajnoki győzelmet és egy Európa-bajnoki ezüstérmet.

Így, ennek tükrében írjuk le még egyszer azt a mondatot, amelyet Milák Kristóf mondott akkor, amikor felvetették neki, hogy Darnyi Tamás óta nem láttak ilyen úszót:   „És még nem láttak semmit!”