Egerszegi Krisztina: Minden gyerek tanuljon meg úszni!

– Egerszegi Krisztina az Úszó Nemzet Program nagykövete – kissé hihetetlen a hír, hiszen visszavonulása óta ritkán vállal feladatot, tesz eleget felkérésnek. Ki és mi győzte meg, miért szánta rá magát a szerepvállalásra?
– Három éve kezdődött minden – kezdett bele a történetbe az ötszörös olimpiai bajnok úszó, Egerszegi Krisztina. – Akkor született meg az Úszó Nemzet Program ötlete, s erről tájékoztatott Wladár Sándor, a Magyar Úszószövetség elnöke, ahogyan utána is a folyamat minden pillanatáról. Sándor nagyon szerette volna, ha a program mellé állok, én viszont időt kértem. Maga az ötlet, a program nagyon tetszett, de voltak kételyeim, és szeretem, ha nem kell megjelennem.

– Ezt megtanultuk.
– Ezen továbbra sem akarok változtatni, nem az a típus vagyok, aki imádja, ha írnak róla.

– Azért arra kíváncsi vagyok, hogy ezt hogyan tudja majd tartani az Úszó Nemzet Program nagyköveteként, arcaként.
– Nagyon szívesen elmegyek a helyszínekre, az uszodákba, és ott szívesen el is mondom, miért találom jónak a programot, de másfajta szerepet nem vállalok, és ezt mondtam is, amikor idén januárban végül igent mondtam.

– Azt mondja, sokáig viaskodott: mi döntött az igen mellett?
– Nem a program miatt hezitáltam, mert az tetszett, és leginkább azért, mert nagyon sok olyan gyerek van, aki nem jut el uszodába – egész egyszerűen azért, mert nem teheti meg, mert nincs rá lehetősége. A program nagyon jó: sokan és sokat dolgoztak rajta több éven keresztül, hogy minden egyes részlet összeálljon, hogy minél tökéletesebb legyen. Nem elhanyagolható az sem, hogy arról a sportágról beszélünk, amelyik a legközelebb áll hozzám, amelyiknek sokat köszönhetek, amelyik a szívem csücske, ráadásul a szakmai hátteret két kiváló szakember, Tóth Ákos és Kiss Miklós adja, és Wladár Sándornak szintén szívügye a program.

– Az úszószövetség elnökének nevét már másodszor említi.
– Mert fontos a program, de fontos az is, ki áll mögötte, mellette. A szövetségen belül és mellett is sokan dolgoznak rajta, és szerintem elnök úr személyében olyan ember képviseli ezt a projektet, aki szívvel-lélekkel dolgozik a sikeréért. Bennük, benne bátran megbízhatok.

– Korábbi úszóként, netán szülőként hozta meg döntését, és lépett valamelyest előtérbe?
– Nem titok, hogy a szerepvállalásom kapcsán már beszélgettünk korábban is, akkor is rákérdezett a miértre – mostanra megvan a válaszom is: szülőként született meg bennem a döntés. Úgy vélem, minden olyan tudás, amely megszerezhető, a gyerekeink hasznára válik, hiszen többek lesznek vele és általa. Az én gyermekeim már felnőttek, de szülő maradok, míg élek, és ez a gondolkodásmód igencsak meghatározta az elmúlt éveimet. Az Úszó Nemzet Programnak nem az a lényege, hogy abból, aki részt vesz benne, versenyúszó legyen, itt nem ez a cél – sokkal inkább az, hogy megismerkedjenek és megbarátkozzanak a vízzel, hogy ne féljenek tőle, hogy megszeressék. Tudjuk mindannyian, attól, amit nem ismerünk, sokszor félünk, a félelem pedig sok minden mást blokkol bennünk, az életünkben, a mindennapjainkban. Engem is azért írattak be úszni a szüleim, hogy ha vízpart mellett nyaralunk, ne legyen semmi gond, s nem azért, hogy később élsportoló váljék belőlem. Fontos, hogy mindenki megtanuljon úszni, az úszás pedig majd' minden sportág alapját jelenti.

– Ha jó a program, ha garanciát jelentenek önnek az említett emberek, ha tisztázta, hogy továbbra sem szeretne a reflektorfénybe kilépni, mi okozta az igazi dilemmát?
– Leginkább az, hogy a program sikeressége az oktatókon múlik, hogy ők hogyan állnak mindehhez. Nagy a felelősség rajtuk, és a program kitalálóin is amiatt, hogy elegendő oktatót találjanak – olyanokat, akik tényleg azért vállalják a feladatot, hogy megszerettessék a gyerekekkel a vizet. Nem ismerem őket, magamat viszont igen: tudom, ha csinálok valamit, odateszem magam, és ezt várom el másoktól is. Nagyon bízom benne, hogy olyanok jelentkeznek oktatónak, akik magukénak érzik a programot, akik nemcsak levezényelni akarják a foglalkozásokat, hanem tenni akarnak. Hiszek benne, hogy így lesz, mert, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a program tényleg nagyon jó: elsősorban nem azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei megtehetik, hogy fizetnek az oktatásért, s akiknek a lakóhelyük közelében van uszoda, sokkal inkább azoknak, akiknek egyébként nem lenne erre lehetőségük. Azt nem állítom, hogy a program résztvevőiből úszók lesznek, hiszen ahhoz a heti egy alkalom kevés, de nem is ez a lényeg elsősorban, én legalábbis nem ezt tartom fontosnak, hanem amit már korábban is mondtam, hogy a gyerekek megbarátkozzanak a vízzel – ha ez megtörténik, sokkal több lehetőség áll előttük.

NEM CSAK A REFLEKTORFÉNYBEN LEHET PÉLDÁT MUTATNI

– A felelősségről beszélt az imént, viszont az olimpiai bajnokokon is van felelősség.
– Igen, sokan mondogatják ezt, de visszakanyarodva a korábbi felvetéséhez: nem hiszem, hogy ennek csak a reflektorfényben lehet megfelelni. Én szeretek beszélni és beszélgetni is, szeretem meghallgatni a másikat, csak nyilatkozni, szerepelni nem szeretek. Akkor sem szerettem, amikor úsztam, viszont mivel élsportoló voltam, úgy éreztem, ez kötelességem. Amikor visszavonultam, belém is hasított: de jó, mostantól nem kell megjelenni. Nem vitatom, hogy egy olimpiai bajnoknak példát kell mutatnia a fiataloknak, ám azt hiszem, én ezt úszóként megtettem – annál többet nem tudok mutatni... Sok-sok kiváló aktív sportolónk van, ez az ő feladatuk.

– Egyébként amikor visszavonult, meg sem fordult a fejében, hogy edzőként dolgozzon tovább?
– Az nem, azon viszont elgondolkoztam, hogy esetleg kicsikkel szívesen foglalkoznék – végül másként alakult az életem. De az úszást mindig is szerettem, fontosnak is tartottam, hogy mindhárom gyerekem tanuljon meg jól úszni, azt viszont nem terveztem, hogy a sport­ágon belül bármilyen feladatot ellátok. Az úszószövetségben sincsenek ilyen irányú terveim, továbbra sem érzem, hogy szeretnék effajta szerepet vállalni.

– Azt viszont szinte biztosan kijelenthetjük már most, a tesztüzemmód elindulása előtt néhány nappal, hogy a személye miatt többen jelentkeznek majd a programra.
– A program sikeressége nem rajtam múlik, hanem ahogy mondtam, az oktatókon, akik a gyerekekkel foglalkoznak, a buszsofőrökön, akik szállítják őket, és a helyi koordinátorokon, akik szervezik, kezükben tartják a dolgokat. A program létrejötte sok ember felelősségteljes munkájának az eredménye, hogy mindez a gyakorlatban is működjön, ahhoz szintén sok ember felelősségteljes munkája kell. Olyan emberekre van szükségünk, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, akik valóban azt adják át a gyerekeknek, amit át kell adniuk. Olyan oktatók kellenek, akik figyelnek a gyerekekre, hiszen amelyik módszer beválik az egyiknél, a másiknál nem biztos.

– Akkor másként fogalmazok: a program, bár valóban nagyon jónak tűnik, igazán hangsúlyossá azzal válik, hogy Egerszegi Krisztina a nagykövete.
– Örülök, ha ez így van. Akik tudomást szereztek a szerepvállalásomról, mondogatták is, hogy én vagyok a hívószó. Szerintem nem – a hatéves gyerekeknek legalábbis biztosan nem. A szüleiknek talán.

KORÁBBAN ELŐFORDULT, HOGY ÚSZOTT ÁLMÁBAN

– Újra előtérbe kerül tehát életében az úszás – egyébként álmodik még a versenyekkel, pályafutása egy-egy fontos pillanatával?
– Korábban, évekkel ezelőtt gyakran előfordult: álmaimban Kiss László, az edzőm rendre olyan feladatokat sorolt, amilyeneket a pályafutásom során nem is kaptam. Ilyenkor az ébredés után mindig jólesett megállapítani, hogy már nem úszom, valahogy így: de hát én már abbahagytam!

– Mi lesz a feladata az Úszó Nemzet Program hamarosan induló teszt­üzemmódja során?
– Ha elindul a tesztprogram, szívesen meglátogatom a gyerekeket, ott leszek a helyszíneken, mert érdekel, hogyan folyik az oktatás. Mivel magaménak érzem a programot, szeretnék minél jobban benne lenni – egyelőre négy helyszínen kezdődik meg az oktatás, ezt februártól harmincra szeretnénk bővíteni, és öt év alatt jut el az ország minden pontjára.

– Azért változatlanul előttem a kép, amint megjelenik egy-egy uszodában... Bár elmondta, hogy továbbra sem szeretne nyilatkozni a jövőben, ugye sejti, hogy ahol ott lesz, a kamerákat önre irányítják, és a mikrofonokat az orra alá dugják?
– Tartok is ettől... A programot tényleg a magaménak érzem, a szereplést nem – az Úszó Nemzet Program „kedvéért” elvállaltam egy feladatot, ám mindez nem jelenti azt, hogy ezentúl feladom az eddigi életemet, a korábbi elhatározásomat.