Született: 1988. augusztus 5., Mirano |
Sportága: úszás |
Klubja: Circolo Canottieri Aniene |
Edzői : Massimiliano Di Mito, Alberto Castagnetti, Matteo Giunta |
Kiemelkedő eredményei: olimpiai bajnok (200 m gyors, 2008), olimpiai 2. (200 m gyors, 2004), 6x világbajnok (200, 400 m gyors, 2009; 200, 400 m gyors, 2011; 200 m gyors, 2017; 200 m gyors, 2019), 4x vb-2. , vb-3. , rövid pályás világbajnok (200 m gyors, 2016), 2x rövid pályás vb-2., 5x rövid pályás vb-3., 7x Európa-bajnok (400 m gyors, 2008; 200 m gyors, 2010; 200 m gyors, 4x200 m gyorsváltó, 2012; 200 m gyors, 4x200 m gyorsváltó, 2014; 200 m gyors, 2016), 4x Eb-2., 4x Eb-3., 7x rövid pályás Európa-bajnok (200 m gyors, 2005; 200 m gyors, 2008; 200 m gyors, 2009; 800 m gyors, 2010; 200 m gyors, 2013; 200 m gyors, 4x50 m gyorsváltó, 2015), 4x rövid pályás Eb-2., 6x rövid pályás Eb-3. |
PAZAR BELÉPŐ: ATHÉNI EZÜST
„Ha nem úsznék éppen mellette, és nem küzdenék én is a minél jobb helyezésért és eredményért, legszívesebben csak nézném őt: annyira gyönyörűen úszik, annyira csodálatos a technikája. Ha gyorsúszás, akkor egyértelműen Federica” – lányainkat, Hosszú Katinkát, Mutina Ágnest és Verrasztó Evelynt alig lehetett a saját teljesítményükről faggatni a 2009-es római világbajnokságon, s ha mégis sikerült, újra és újra visszakanyarodtak Pellegrinihez.
Persze nem véletlenül. A vízfekvése, a technikája tényleg pazar, és akkor még nem beszéltünk a gyorsaságáról. Az olasz klasszis már azzal felhívta magára a figyelmet, hogy élete első igazi nagy versenyén a felnőttek között ezüstérmet szerzett 200 méter gyorson. Ekkor 2004-et írtunk. És azt a viadalt éppen Athénban rendezték...
Jó kis belépő volt az az ezüst az úszók világába – hogy aztán éveken, mi több, évtizedeken keresztül (majdnem) minden Pellegrini körül forogjon, ha gyorsúszásról van szó. Egyébként már azzal történelmet írt, hogy egyéni sportágban legfiatalabb olaszként állhatott fel az olimpiai dobogóra Athénban. Aztán négy évvel később, a pekingi játékokon első olasz úszónőként szerzett aranyérmet – szintén 200 méter gyorson.
A két olimpia között meg történt valami, aminek végkifejlete éppen hazánkban, közelebbről Debrecenben zajlott: 2007-ben a cívisváros adott otthont a rövid pályás Európa-bajnokságnak, amelyen természetesen rajthoz állt a csodaszép Pellegrini is. Merthogy az, nem csak a medencében nyújt extrát, nem véletlenül hangzott el az uszodák világában gyakorta a mondat: „Valóban gyönyörű lány Federica, szeretik a fiúk – küzdenek is érte.”
Verrasztó Zoltán korábbi világbajnok úszó edzői karrierje összekapcsolódott Federica Pellegrini pályafutásával – lánya, Evelyn és Mutina Ágnes mestereként számtalan versenyen figyelhette testközelből az olasz klasszist. „Tudom, hogy a lányok odáig voltak és vannak Pellegrini úszásától. Szerintem ugyan kicsit magasan tartja a fejét, de ez már az én kötözködésem – mosolygott Verrasztó Zoltán. – Az biztos, hogy gyönyörűen megtanították úszni, ráadásul kifejezetten tehetséges: képes mindenre. Emellett egy kedves lány. Valóban szerették és szeretik őt a fiúk, ám senki se higgye, hogy a hiszti jellemzi Federicát: egészséges egyensúlyban van nála minden. Önmagában egy jelenség – kifejezetten csinos lány, emellett elképesztően jó úszó.” |
AMIKOR Ő VOLT A CASUS BELLI…
Szóval Debrecen és 2007 decembere: nem sokkal a rövid pályás kontinensviadal előtt futott zátonyra az olasz Luca Marin és a francia Laure Manaudou kapcsolata, Marin pedig – az olasz hagyományoknak megfelelően – visszakérte az eljegyzési gyűrűt a francia lánytól. Manaudou vissza is adta – elegánsan, ahogyan kell… A terve az volt, hogy hozzávágja a gyűrűt volt kedveséhez, csakhogy az ékszerrel a szintén olasz Filippo Magninit találta el a last call roomban, abban a helyiségben, ahol a versenyszámuk döntője előtt várakoznak az úszók. S hogy mi köze ehhez Pellegrininek? Egyfelől az, hogy korábban Luca Marin és Pellegrini összetartoztak, s hiába jött Laure Manaudou, a két olasz egy edzőtáborozás során felélesztette a korábbi szerelmi kapcsolatot (ami természetesen Manaudou tudomására jutott, vagyis a „casus belli” maga az olasz lány volt), másfelől az, hogy 2011 és 2016 között Pellegrini éppen Magninivel alkotott párt.
Egy-egy jó sztorija mindenkinek akad Pellegriniről, ám vele kapcsolatban azért mégiscsak az úszásban elért eredmények viszik a prímet.
Mert például a pekingi olimpiai arany után újra történelmet írt: 400 méter gyorson első női úszóként törte át a négyperces álomhatárt – hol máshol, mint hazájában, a 2009-es római világbajnokságon. Nem mellesleg az olasz fővárosban győzött 200 gyorson is, s ezt a teljesítményt megismételte két év múlva Sanghajban, ezzel pedig ő lett az első női úszó, aki e két számban képes volt megvédeni világbajnoki címét.
Pellegrinire kétségkívül igaz: ha valamit nagyon akar, azt eléri.
De igaz az is, hogy ha valamit nagyon nem akar, vagy valami nem úgy áll össze, ahogyan ő gondolja, akkor cselekszik.
„Take your markes!” – az úszósport állandó mondata: az indítóbíró figyelmeztetése a rajtra. Erre a jelzésre hajolnak le az úszók a rajtkőre – a startpisztoly hangjára pedig vízbe ugranak.
Már aki úgy gondolja.
Merthogy Federica megtette, hogy amíg társai elrajtoltak, ő maradt a rajtkövön, vetett egy pillantást a medencére, majd elsétált onnan… És olyan is megesett, történetesen a 2010-es eindhoveni rövid pályás kontinensviadalon, hogy a hölgyek felsorakoztak a 400 méteres gyorsúszás második előfutama előtt – Pellegrini is (a futamban ott volt Kapás Boglárka is, a számot, így az Eb-aranyat pedig egy másik magyar, Mutina Ágnes nyerte meg), hogy aztán száz méter megtétele után fogja magát, és kiszálljon.
És tudják, mi volt a legfurcsább? Hogy bár a jelenetet sokan látták, s akadtak ugyan, akik szólni sem tudtak a meglepetéstől, a többségben valami olyasmi fogalmazódott meg, hogy: „Pellegrini volt? Most miért csodálkozol?”
HÚSZÉVNYI SZÁRNYALÁS
De még mielőtt bárki azt gondolná, hogy Federica hisztérikus, sztárallűrökkel teli, öntörvényű hölgy, gyorsan tisztázzuk: nem az!
Bámulatos szépség, kétségtelen, ám róla mindenkinek tényleg az a káprázatos eredménysor jut elsőként az eszébe, amelyet produkált az elmúlt csaknem húsz esztendőben. Olyat ugyanis senki sem vitt még véghez, amire Pellegrini képes volt: a 2005-ös világbajnokságon egy ezüsttel indított 200 méter gyorson, s ezt a sorozatot 2019-ben Kvangdzsuban fejezte be világbajnoki címmel – nyolc egymást követő vb-n állt dobogóra ezen a távon.
Két éve Dél-Koreában is könnyes szemmel konstatálta, hogy győzni tudott, és sírt néhány héttel ezelőtt is, amikor megszerezte a tokiói kvótát. Az idei olasz bajnoki címe apropóján kívánkozik ide az újabb elképesztő statisztikai adat: 2004-ben szerezte meg első aranyérmét hazája bajnokságán, s ezt további tizenöt (!) győzelem követte 200 gyorson – 18 versenyből 16 arany már önmagában nagyszerű teljesítmény, úgy még inkább, ha hozzátesszük, hogy 2008-ban és 2018-ban nem indult el az olasz bajnokságon...
„Megcsináltam! Ott leszek az ötödik olimpiámon! Nem tudom visszatartani a könnyeimet…”
És nem is kell.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 24-i lapszámában jelent meg.)