Úszás: Tusup talán felnyitott néhány szemet – Holoda

– Amióta Shane Tusup visszatért Magyarországra, óriási elánnal vetette bele magát a munkába Szilágyi Liliánával, Bujdosó Zsomborral, Földházi Dáviddal, az olasz Illaria Cusinatóval, a brazil Naná Almeidával, a lengyel Wojciech Wojdakkal. De amilyen nagy volt a lendület, olyan gyorsan el is tűntek mellőle mindannyian. Holoda Péter meddig lesz Tusup-tanítvány?
– Hiszek benne, hogy sokáig. Shane eszméletlenül maximalista, folyton padlógázon pörög, néha elképedek, hogy lehet valakinek ennyi energiája. Ez a stílus egy ideig elviselhető, de el tudom képzelni, hogy egy bizonyos szint után valakinek sok lesz, hogy állandóan száz százalékig hajtják. Ez okot adhat súrlódásokra egy úszó-edző kapcsolatban, amely eljuthat olyan mélyre, ahonnan már nincsen visszaút. Én viszont kifejezetten örülök annak, hogy végre valaki nem hagyja, hogy visszavegyek, akinek nem elég a hetven vagy kilencvenöt százalék, hanem a rossz napjaimon is a százat követeli meg. Hasonló a mentalitásunk, ebből tudunk építkezni. Azért jó a kapcsolatunk, mert le tudunk ülni megbeszélni a dolgokat, ha valamiben nem értünk egyet.

– Sokszor volt már erre példa? Mármint Shane Tusup meggyőzhető, ha különböznek az álláspontok?
– Ő nem megmondóember, aki ha kitalál valamit, annak mindenképpen úgy kell lennie. Ellenkezőleg, folyamatosan kíváncsi a visszajelzéseimre, és azok alapján képes változtatni, ha szükséges. Ez lényegében edzésről edzésre történik. Például van egy új ötlete, kipróbáljuk, és megkérdezi, én mit éreztem közben. Ha azt mondom, hogy ennek nem volt olyan nagy hatása, akkor látom rajta, hogy egyből elkezd gondolkodni, miért nem kaptuk azt, amit ő várt. Aztán vége az edzésnek, mindenki hazamegy, és egyszer csak este fél tizenegykor kapok egy üzenetet, amiben csak annyit ír, hogy „kitaláltam”. Ha valaki ennyi energiát fektet a munkájába, konkrétan abba, hogy én jobb legyek, azt nagyra értékelem.

– Az, hogy négy évig az Egyesült Államokban járt egyetemre, mekkora segítség jobban megérteni Tusup gondolkodásmódját?
– Ha mond valamit, lehet, hogy én jobban értem, mit akart kifejezni vele, mint az, aki egész életében csak itthon élt. Ez nem nyelvi kérdés, hanem kulturális. Négy évig úsztam abban az egyetemi rendszerben, amelyben ő szocializálódott, ismerem a hátterét, a mentalitását, amelyet magával hozott. Ő nem mindig úgy ért bizonyos dolgokat, ahogyan azok itthon lecsapódnak. Lazábban viselkedik és hangosabb természet, mint a legtöbb hazai edző, de azt vettem észre, hogy egyre inkább elfogadják. Talán felnyitott néhány szemet, hogy nem kell visszafogottnak lenni, lehetünk önmagunk.

A TELJES INTERJÚT ITT OLVASHATJÁK EL!