Úszás: A szigor szerencsére nem lazult semennyit – Kapás

– Három hete van a buborékban, hogyan bírja?
– Jól, de úgy látom, a többiek is így vannak ezzel – válaszolta Kapás Boglárka, a New York Breakers úszója.

– Azért önnek kicsit könnyebb...
– Igen, nem tagadom, egyértelműen jobb, hogy Ádámmal (Telegdy Ádám – szerk.) együtt vagyunk bent, de emellett a csapatban is kiváló a hangulat, egyszerűen imádom a többieket, nagyon jó közösséget alkotunk.

– A szigor továbbra is nagy odabent?
– Igen, nem lazult semennyit – szerencsére. De be is tartja mindenki a szabályokat. Persze eleinte vicces volt a korábban megszokottakhoz képest, hogy például a vacsoránál mindenki egyedül ül egy asztalnál, de mára már ezzel is megbarátkoztunk, ahogyan azzal is, hogy mindenütt, így az étteremben is kötelező a maszk viselése.

– Tényleg minden csapat mellett van egy felügyelő, aki figyel a szabályok betartására?
– Igen, a Covid-ellenőr jön velünk mindenhová, edzésre, versenyre, étterembe, kísér minket és felügyel mindent.

– És szól, ha valaki hibázik?
– Abban a pillanatban.

– Jézus...
– Igen, kicsit ez is furcsa, de profi sportolók vagyunk, alapvetően a lelkiismeretünkre van bízva, hogy mit teszünk és mit nem. Szóval van felügyelő, de például a napi másfél órás kimenőt egy táblára nekünk magunknak kell felírnunk a távozási és érkezési időponttal együtt – na, erről a tábláról mi jó ideig nem is tudtunk, mi több, véletlenül vettük észre, hogy van ilyen, ettől függetlenül mindig betartottuk enélkül is a szabályt.

– Azt mondta, kedveli a csapattársait – miért jó együttes a New York Breakers?
– Sokkal befogadóbb, mint az megszokott, nálunk nincsenek kivételezések, mindenki egyenrangú, és nem tapasztalok olyat, hogy valaki ne állna szóba a másikkal. Úgy élünk itt együtt, mint egy kis család: sokat társasjátékozunk, van egy saját, úgynevezett „tapsolós” játékunk is, szóval igyekszünk feltalálni magunkat a versenyek és az edzések között és után.

– Azért mégiscsak más most ez a sorozat, mint volt tavaly.
– Persze, más, például azért is, mert ezúttal egyetlen helyszínen rendezik a versenyeket, ennek azért vannak előnyei. Nekünk, magyaroknak pláne, de a többiek sem bánkódnak olyan nagyon, hogy nem kell utazgatni egyik országból a másikba. És bár szigorúak a szabályok, az, hogy a Margitszigeten lehetőségünk van napi kilencvenpercnyi sétára, mégiscsak ad egyfajta szabadságérzetet – nem vagyunk kalitkába zárva.

– Az uszodában, a last call roomban meg igen.
– Igen, ott üvegfalakkal elválasztott székeken várakozunk, és csak a rajt előtt három perccel vehetjük le a maszkot. Tény, zavaró ez is, ám ahogy minden máshoz, ehhez is hozzá lehet szokni.

– És mi, újságírók nem hiányzunk?! A kérdés persze túlzó, de nem furcsa, hogy nem faggatják egy-egy úszása után?
– Nincs meg az a hangulat, mint tavaly volt, vagy amit megszoktunk egy-egy nagyobb versenyen, de a társaink kitesznek magukért, és próbálják mindezt pótolni, hiszen a medence mellett álló csapatbokszból szurkolnak nekünk. Az fura, hogy nincs kinek felintegetni a lelátóra, az viszont jó, hogy a többieknek lehet a célban.

– Kicsit ugorjunk a vízbe is: eddig kétszer úszta le a kétszáz pillangót, hétfőn következik a harmadik alkalom – az első kettővel elégedett?
– Az vagyok, bár az első után először azt kellett elhinnem újra, hogy attól, mert csak 2:07 percet mentem, én még jó úszó vagyok. A következő úszásom 2:06.34 volt, s ettől megnyugodtam, hiszen fél másodpercre van az egyéni csúcsomtól. Nekem nemigen fekszik a rövid pálya, ide más taktika és technika kell, ráadásul az edzéseink zöme továbbra is ötvenes medencében zajlik. Ez persze az ISL-sorozat szempontjából rossz, viszont a decemberi kaposvári országos bajnokság idén a legfontosabb, e tekintetben pedig nem baj, hogy ötvenesben edzünk.

– Vagyis akkor minden rendben, és hát mégiscsak teljesül, amire hónapokat vártak: végre versenyezhetnek!
– Mindenki úgy áll hozzá a sorozathoz, hogy valójában az időeredmények másodlagosak, a versenyzési lehetőség mindennél fontosabb – egyébként nem születnek gyenge idők, alig vehető észre, milyen furcsa év van mögöttünk –, és az sem mellékes, hogy végre összejött ismét a nagy úszócsapat, tök jó buli ez így is!