„Tele vagyok motivációval” – Hosszú Katinka Tokióig biztosan folytatja

– Jó újra itt látni az uszodák világában: akadnak, akik úgy vélik, hatalmas bátorságról tesz tanúbizonyságot azzal, hogy ennyire nehéz hónapok után elindul az Európa-bajnokságon.
– Hát még nekem milyen jó, hogy itt vagyok, itt lehetek – válaszolta Hosszú Katinka péntek este, a glasgow-i Eb nyitó napjának legvégén. – Nekem ez a közeg nagyon jót tesz, minden nehéz időszakban – és volt már ilyenben részem, például a riói olimpia előtt – az úszás jelenti a kapaszkodót. Szerencsére ez megmaradt, mármint az úszás.

– Mi volt a legnehezebb az elmúlt időszakban?
– Erre nagyon nehéz válaszolnom… Aki átment már hasonlón, mint én, ebben a fél évben…

– A magánéletére gondol?
– Egyértelműen, hiszen a szakmaiban nem volt semmiféle probléma, és ezt a decemberi rövid pályás Európa-bajnokság is mutatta: ott hat számban indultam, hat aranyat szereztem. A magánéletem viszont felborult, és ez most hatással volt a szakmára is. A legnehezebb talán az volt, hogy a magánéletemben kellett hoznom egy döntést, és ezzel párhuzamosan a szakmaiban is úgy kellett új utat választanom, hogy tudtam, az előző felállás működött.

– Muszáj volt lépni?
– Igen.

– Hogyan dönt Hosszú Katinka ilyen helyzetben: sokáig érleli magában a történteket, majd határoz? Sír? Dühös? Szótlan?
– Nehezen… Nem volt ez könnyű időszak, pedig sokan úgy vélik, nevetve hoztam döntést. Mindezt arra alapozzák, hogy a közösségi médiában több mosolygós kép jelent meg rólam – én az oldalaimat úgy kezeltem eddig, és ehhez továbbra is tartom magam, hogy adjak az embereknek. Tényleg arra lennének kíváncsiak, hogy én sírok…?!

– Jó ideje tulajdonképpen mindenre kíváncsiak az emberek, ami önnel történik, csakhogy elbújt a világ elől.
– Én nem bújtam el a világ elől, csak nem éreztem úgy, hogy van olyan téma, amiről beszélni szeretnék… Az emberek viszont éppen ezekben a hónapokban akartak tudni rólam, talán ezért tűnt úgy, mintha elbújtam volna. De az talán érthető, hogy amikor én magam sem tudom, mi, merre, hány méter, és hogy valójában mit is akarok, és ha mégis, azt hogyan tudom megvalósítani, akkor mit mondjak?! Ilyenkor az ember hallgatni akar és gondolkodni.

– Az nyilvánvaló, hogy az elmúlt hat évet nem fogja megtagadni, de mi a helyzet a férjével, Shane Tusuppal? Igaz, hogy nem beszélnek, valóban nem reagál semmiféle megkeresésre?
– Ez igaz.

– Nehezen mondta ki ezt a két szót, lépjünk tovább egy másik edző felé: hogyan került képbe Dave Salo? Mennyire volt nehéz odamenni hozzá, és megkérni, az Eb-ig segítsen önnek?
– Nagyon…

– Sokakat meg is lepett a döntésével.
– Valójában magamat is. Kint voltam Los Angelesben, és nehezen mentek az edzések. Az viszont élénken élt bennem, hogy Dave Salo mellett, ott, abban a csapatban, abban a négy évben mennyire jól éreztem magam. A londoni olimpia és az utána történő elválásunk olyan volt, amilyen, de ezt most félre kellett tennem – másodlagosak voltak az ezzel kapcsolatos érzéseim. Úgy gondoltam, adok egy esélyt, elsősorban magamnak.

– Hogy zajlott az első találkozásuk?
– Fogtam magam, és bementem az uszodába, csak úgy, minden előzetes bejelentés nélkül. És rögtön láttam az arcán, hogy őszintén örül. Aztán nem sokkal később bocsánatot is kért a történtek miatt, és újra átbeszéltük az egészet. Az, hogy egy olyan típusú ember, mint Dave, erre képes, nagy szó. És nekem sokat is jelent.

– Abban nem is gondolkodott, hogy vele folytassa?
– Azt nem akartam, én már nem akarok csapatban úszni, nem szeretnék senkihez sem igazodni – tudom, mi a jó nekem, és abban nem szerepel az, hogy másokkal készülök.

– És miért pont Petrov Árpádra esett a választása?
– Mindenképp magyar edzőt szerettem volna. Nincs ezen mit szépíteni, nekem az előző néhány év nagyon nehéz volt…

– Huh, ebben a mondatban sok minden benne van. De talán abban is, hogy 4:44-et úszott nem rég négyszáz vegyesen. A világcsúcstartó Hosszú Katinka milyen érzésekkel száll ki ilyenkor a medencéből?
– Én nem látom ezt olyan tragikusnak, hiszen egyáltalán nem edzettem annyit, mint az elmúlt években, ráadásul három hét edzés után Irvine-ban 2:10-et úsztam kétszáz vegyesen – nem értettem, miért nem annak örülnek, és miért utóbbi miatt temetnek?

– Az Eb-n három számot, a száz és kétszáz hátat, valamint a kétszáz vegyest vállalja, de talán sokakat inkább az érdekel, mennyit változott ez a bajai lány ebben a gyötrelmes időszakban.
– Sokat. Mosolygok, erre minden okom megvan, de meg is keményített ez a fél év. És még tovább kell keményednem, mert ennek még nincs vége, sok nehézség áll még előttem.

– De ugye Tokióig folytatja?
– Naná! Most vagyok csak igazán tele motivációval!