Kozma Dominik: Annyi kilométer van már bennem, mint egy jó Zsiguliban

– Túl van egy háromhetes floridai edzőtáborozáson, sok-sok kilométeren, s szerdán kezdődik az országos bajnokság Debrecenben: hogy van?
– Nem vagyok még csúcsformában, néha csak pofozgatom magam, hogy keljek életre, de azért azt sem mondanám, hogy rossz állapotban lennék – válaszolta Kozma Dominik, a BVSC-Zugló világbajnoki bronzérmes úszója. – Az edzéseken úszott időeredményeimet nem támasztják alá az érzéseim, hiszen az óra sokkal kedvezőbb képet mutat. Ez valószínűleg azért van, mert még nem vagyok a versenysúlyomnál, és folyamatosan fáj valamim. Hol az alkaromat érzem, hol a vállamat…

– Ez mitől van?
– Attól, hogy öregszem. Annyi kilométer van már bennem, mint egy jó Zsiguliban, ezt azért az ember folyamatosan érzi. Az viszont jó, hogy ha kihagyok egy napot, képes vagyok regenerálódni, és másnap reggel jól is úszom, csak éppen akkor lerombolok mindent.

– Mindig fogadkozik, így adódik a kérdés: hogy lesz ebből olimpiai aranyérem?
– Azért ezt az álmomat nem adom fel, kitartok addig, míg valóra nem váltom.

– Azt mondta, öregszik. Tíz évvel ezelőtt könnyebben ment minden?
– Most átváltunk politizálásba?

– Isten ments!
– Tíz évvel ezelőtt sok mindent másként csináltam, és nem is feltétlenül jól, de igen, akkor még frissebb voltam. Sokszor egy-egy apró mozdulat sem tesz jót a vállamnak, és talán egy-két évig ez még nem is lenne gond, csakhogy én már húsz éve csinálom ezt.

– Nem unja az örökös fájdalmat?
– De, néha bizony ebbe beleun az ember, ugyanakkor ez ad egyfajta izgalmat is az egésznek, hiszen meg kell találni benne azt a rést, azt az utat, ahol ki tudsz jönni belőle. Mindig kérdés, hogyan tudod megoldani a problémádat.

– Mit szeret még az úszásban?
– Ön mindig szeret újságíróként dolgozni?

– Most megfogott…
– Tetszik vagy sem, kimondjuk, vagy sem, nekem ez a munkám is! Persze többnyire szereted, amit csinálsz, de azért az évek során ez átalakul, és rájössz, te ebben vagy a legjobb, ezek után próbálsz még jobb lenni, ilyenkor már nem feltétlenül az visz előre, hogy szeretsz úszni. Ilyenkor már kinyílik a tudatod, és nem azért teszed a dolgodat az edzéseken, mert az edződ azt mondja, hanem azért is, mert figyeled a tested, és már az agyaddal is tudod, mit és miért csinálsz.

– Azért a társai is képesek még segíteni?
– Ó, nagyon is. Folyamatosan felhívják a figyelmemet a hibáimra ők is, sokszor előfordul, hogy úgy érzem, nyitott karokkal úszom, ők szólnak, hogy nem, be van az hajlítva, Doma, és igazuk van…

– Néhány hónapja a Szőnyi úton készül egyik nagy vetélytársa, Bohus Richárd is. Ez előny vagy hátrány?
– Én szeretem, hogy itt van velünk. Sosem zavart, ha egy vetélytárs velünk úszott, hiszen én az egész világ ellen készülök, ebből a szempontból abszolút lényegtelen, ki van mellettem. Felőlem Michael Phelps is úszhatna a másik pályán. Másfelől viszont igenis előrébb visz, hogy ott van velem egy erős vetélytárs.

– A BVSC igazi műhely, mindenki arról beszél, milyen nívós munka folyik ott, emellett a hangulat is kiváló. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Őszintén mondom, jelenleg nincs jobb hely Magyarországon. Sem szakmailag, sem a létesítményt tekintve, én egyáltalán nem bántam meg, hogy Nagy Pétert választottam edzőmnek. Ami pedig a hangulatot illeti, nos, ez változó… Verrasztó Evelyn például nyáron mindig vidám, télen viszont enyhén szólva is nehéz mosolyt csalni az arcára. Bohus Ricsi ugyanez. Nekem is vannak rosszabb periódusaim, de nálam ezek nem az évszakokhoz köthetők. És az is igaz, hogy amikor nekem van rossz kedvem, az a csapat hangulatára is rányomja a bélyegét: ahogyan fel tudok dobni mindenkit, ennek az ellenkezője is igaz, de a többiek azért mindig próbálnak felvidítani.

– Szerdán kezdődik az országos bajnokság Debrecenben. Milyen számokban indul?
– Az ötven, a száz és a kétszáz gyors az alap, és persze ott leszek az összes váltószámban is, de erre még ráteszek egy kétszáz vegyest is. Ha háton nem kapok nagy pofont, akkor nem lesz azért ez utóbbi sem olyan rossz.

– Hogy fogja ezt bírni? Mentálisan vagy fizikailag lesz igazán nehéz?
– Fizikailag mindenképpen, hiszen napi három számom biztosan lesz. A novemberi rövid pályás bajnokság végén is meghaltam kicsit. A száz vegyesre úgy álltam oda, hogy majdnem leestem már a rajtkőről, annyira fáradt voltam, és az oké, hogy ott még nyerni tudtam, de utána kétszáz gyorson jól el is süllyedtem: igazi tengeralattjáró voltam azon a távon.

– Mi a célja Debrecenben?
– Jól akarom magam érezni a vízben, és szeretnék egy jót versenyezni. Azzal tisztában vagyok, hogy Németh Nándorék sokkal jobb formában lesznek, hiszen fiatalabbak, s nekem azért többet kell tennem a csúcsformáért, de ez nem zavar. Az sem, hogy a fiatalok egyre jobbak, és az sem fog, ha nem leszek országos bajnok Debrecenben, innentől engem már tényleg csak a főversenyek érdekelnek.

– Az meg idén az Európa-bajnokság lesz augusztus elején Glasgow-ban.
– Nem tartok attól, hogy négy úszót indíthat egy ország egy-egy számban, nem gondolom, hogy emiatt nekem meg kellene halnom. Én alapvetően kétszázas úszó vagyok, de a száz gyorstól sem félek, az egyébként is elég lutri, már reggel muszáj odatennie magát az embernek, de amúgy is csúnyán nézne ki, ha kétszázasként nem tudnám egy nap leúszni jól kétszer a százat… És ne feledjük, hogy a 4x200-as gyorsváltó az aranyéremre is esélyes Glasgow-ban. De mondjuk inkább úgy: a 4x200-as váltó is esélyes az aranyra.