Verrasztó Evelyn: Megfizettem a tanulópénzt

A bordaközi ideggyulladás alaposan megtépázta a tavalyi rövid pályás Európa-bajnokság aranyérmesének kedélyét (200 vegyes), ám Verrasztó Evelyn ismét régi formáját idézi – a parton kívül egészen biztosan, hiszen ismét mosolyog.

– Most már jól vagyok – válaszolja fülig érő szájjal. – Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy hetekig nem úszom. Nagyon nehezen viseltem, pokoli kemény időszak volt. De most már nem nézek vissza, csak előre!

– Legalább megtanulta, hogy időben szóljon, ha úgy érzi, nem kerek valami. Hogy ne feszítse a végletekig a húrt, a betegség, az betegség – a gyógyulás után pedig jöhet újra a munka.
– Ez kétségkívül igaz, megfizettem a tanulópénzt, de…

– Csak azt ne mondja, hogy továbbra sem szól időben...
– Rendben, nem mondom – Verrasztó Evelyn mosolyába ezúttal jó adag huncutság is vegyül –, de azt igen, hogy mentálisan volt a legnehezebb összeszednem magam a sérülésem alatt és utána. Szerencsére sokan segítettek, még pszichológus is, és mostanra úgy érzem, tényleg minden oké.

– Az egri országos bajnokságon ezúttal is „végigeszi az étlapot”?
– Imádok versenyezni, ráadásul szüksé- gem is van rá, úgyhogy a válaszom: igen!

– Sajnálja, hogy még nem csaphat össze kétszáz méter vegyesen az Amerikában készülő Hosszú Katinkával?
– Az évek alatt megtanultam, hogy versenyezni akkor kell, amikor a verseny van, én pedig ott leszek Egerben, és versenyezni fogok.

– A vegyes miatt például ötven méter mellen. Megbarátkozott már ezzel a távval is?
– Nincs ezzel semmi baj, szeretek én mellen úszni – néha-néha.

– S mi lesz a száz méter gyorssal? Erre azért szeretek rákérdezni, mert ilyenkor még a szokásosnál is mosolygósabb az arca, látszik, a klasszikus szám a kedvence lett.
– Egerben elvállalom, a margitszigeti Európa-bajnokságon még nem biztos. Én szeretném, de a főnök – int szemével edzője, Fehérvári Balázs felé – nem nagyon pártolja, mert kicsit üti a programomat.