Kis Gergő 400 m-en már elhiszi: jó vegyes úszó

– A versenyek előtt, alatt és után mindig kedélyesen elbeszélgetünk, ám ha arra kérem, hosszabban nyilatkozzon, rendszerint nehezen áll kötélnek. Miért?
– Mert nem szeretem, ha bárki terhet rak rám – válaszolta Kis Gergő. – Nem szeretem, ha bárki bármit elvár tőlem, azt már sokkal inkább, ha „fű alatt" odamegyek egy versenyre, és jól teljesítek.

– De az utóbbi évek eredményei alapján talán jogos is, ha például a közelgő margitszigeti Európa-bajnokság kapcsán esélyesként emlegetik.
– Bele kell ám ebbe szokni... Igazság szerint nem olvasom el az ilyen témájú cikkeket, nem hallgatom meg az esélylatolgató nyilatkozatokat, csak megyek a saját fejem és az edzőm, Farkas András után. A munkában hiszek.

– Ritka megszólalásai alkalmával sohasem felejti el megjegyezni, hogy rengeteget dolgoznak Ajkán.
– Mert Bandi bácsival együtt valljuk: csak így születhet eredmény. Mindig is az ilyen típusú munkára esküdtem, ezért van az, hogy egy-egy edzésen még a versenyekhez közeledve is sok-sok kilométert úszom.

– Az egri országos bajnokságon kiemelkedően teljesített. Elégedett?
– Az edzőm mindig azt mondja, hogy az ember sosem lehet elégedett.

– Nem gondolja, hogy aki négyszáz méter vegyesen legyőzi a szám Európa-bajnokát...
– Jó, megadom magam, igaza van. Ugyanakkor az első kétszáz méterben szerintem még lehet több tizedet találni, és mentálisan össze kell kapnom magam háton, mert ezt az úszásnemet borzasztóan utálom.

– Az idén alig versenyzett, hol sérült volt, hol beteg, majd a bajnokság előtt azt találta mondani, hogy ön nem vegyes úszó, csak jól tud vegyesen úszni. Még mindig így gondolja?
– Visszakérdezek. Látott úszni vegyesen Egerben. Tetszett-e?

– Igen.
– Most már talán én is el merem hinni, hogy nem is vagyok olyan rossz vegyes úszó... De csak négyszázon, mert a kétszáz nekem túl rövid. Én leginkább az állóképességemből élek egy versenyen.

– Ezt komolyan mondja? Éppen ön, aki olyan káprázatos hajrára képes, mint kevesen a világon?
– Látja, ezt nagyon élvezem. Nagyképűen hangzik, de tetszenek a hajráim. Amikor érzem, hogy az ellenfelek lassulnak, amikor ugyan mennek előre, de lassabban, mint én, és amikor a szívem az agyamban dobog, és csak gyorsulok, gyorsulok, gyorsulok. Egyszerűen imádom ezt!

– Akkor most jön az, amit nem szeret. Egyre jobb formája mire lehet elég az augusztusi Eb-n?
– Mostantól már nem nagyon lehet varázsolni, de edzünk tovább keményen, akárcsak eddig. Ismeri a mondást: aki nem dolgozik, ne is egyék! Legyen ennyi a válaszom a kérdésére, és az, hogy megteszek minden tőlem telhetőt a Margitszigeten.