Igaz, ami igaz, a tizenhárom év elteltével ismét olimpiai résztvevő magyar női kézilabda-válogatott az egyik legerősebb csoportba került Tokióban a sportági ötkarikás történelmet tekintve, de fogjuk meg inkább a másik végéről mindezt, ahogy tulajdonképpen Elek Gábor is tette az indulás előtt. A mieink szövetségi kapitánya már előzetesen is leszögezte: vagány, felszabadult, semmitől sem tartó magyar csapatot szeretne látni Japánban, amely itthon hagyta a stresszt.
A tokiói játékok előtt az Eurosport által szervezett videókonferencián a svédek korábbi 38 éves kiválósága, a hazája női válogatottjával a 2008-as, a 2012-es és 2016-os olimpián is részt vevő, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes Linnea Torstensson osztotta meg várakozásait a női kézilabdatorna kapcsán.
|
Nos, most már tényleg csak órák vannak hátra a rajtig és nemsokára meglátjuk, hogy mindezt miként sikerül a fiatal magyar együttesnek megvalósítania, mindenesetre a kapitány által is remélt és óhajtott hozzáállás valamennyit talán tényleg könnyíthet a dolgokon. Merthogy a csoportriválisok valóban borzasztóan erősek – és tapasztaltabbak a magyar nemzeti csapatnál.
A világklasszisok, köztük a győri Amandine Leynaud-val és Estelle Nze Minkóval, sorával felálló franciák ezüstérmet szereztek a legutóbbi, 2016-os olimpián, azóta pedig begyűjtöttek egy-egy Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmet, illetve egy világbajnoki címet is és az éremkollekciójuk a papírforma alapján Tokióban is tovább gyarapodhat. A 2013-ban világbajnok, sorozatban a hatodik ötkarikás tornájukon szereplő braziloknál is hemzsegnek az elképesztően nagy nemzetközi rutinnal felvértezett egyéniségek, mégis őket sorolhatjuk be leginkább a verhető kategóriába a magyar csoportban. A címvédő, a legutóbbi vb-n bronzérmes és az idei olimpián is éremesélyes oroszokat a világ jelenlegi egyik, ha nem legjobb női játékosa, a balkezes Anna Vjahireva repíti, ráadásul őket 15 éve nem tudja legyőzni a magyar válogatott. Nem lesz egyszerű, de Spanyolország és Svédország ellen is reális esély nyílhat a magyar sikerre.
Bíró Blanka, a magyar válogatott kapusa: Szinte minden kerettagunk szerepelt már világ- vagy Európa-bajnokságon, azaz a versenyhelyzet, a lebonyolítás már megszokott, most csak a körülöttünk lévő miliő más. Bízom benne, hogy nem ijedünk meg, inkább még többet hoz ki belőlünk az olimpia. Nagyon várom már az első meccset, mert játék nélkül monotonak a hétköznapok. Amadine Leynaud, a francia válogatott kapusa: Nagyon erős a csoportunk, egyik csapatnak sem lesz könnyű a dolga. Magyarország ellen kezdünk, aminek örülök, mert jó lesz ismerősökkel és győri csapattársakkal találkozni. Nagyon várjuk már az olimpiai rajtot, jó és egységes a csapatunk, ahogy minden válogatott, mi is szeretnénk a lehető legjobban szerepelni és aranyérmet nyerni Tokióban. Carmen Martín, a spanyol válogatott jobbszélsője: Nehéz a csoportunk, tele versenyképes válogatottakkal, de napról napra szeretnénk fejlődni és mindig megmutatni a legszebb arcunkat. Mindig csak az aktuális ellenfélre szeretnénk koncentrálni, mert ha így tesszük a dolgunkat, akkor az mindig kifizetődik. A svédek ellen kezdünk, meg kell halnunk a sikerért, létfontosságú, hogy begyűjtsük a győzelmet, utána pedig majd meglátjuk. |
Az első olimpiájukat 2008-ban abszolváló, azóta viszont nem hiányzó svédek az ötkarikás alapozás során Hollandiában győzték le a vb-címvédő hazaiakat és az oroszokat is, Isabelle Gulldén a tavaly decemberi Eb után bejelentett, válogatottbeli visszavonulásával viszont legnagyobb vezérüket és egyéniségüket veszítették el. A 2012-ben ötkarikás bronzérmes, a két évvel ezelőtti, szintén Japánban rendezett vb-n döntős, rendkívül rapszodikus teljesítményre képes spanyolokhoz ellenben sérülése után visszatért az egyik csillag, Alexandrina Cabral Barbosa.
Az erőviszonyokat nézve nemcsak a miénkhez képest jóval egyértelműbbnek tűnő A-csoport, hanem az egész torna nagy kérdése, hogy ki lesz képes két vállra fektetni a norvégokat. Az eddigi olimpiákon két-két arany-, ezüst- és bronzérmet nyerő, háromszoros világ- és nyolcszoros Európa-bajnok skandináv garnitúra (soraiban a győri Kari Brattsettel. Veronica Kristiansennel, Stine Oftedallal és Silje Solberggel) az előző kontinensbajnokságon is bizonyította, hogy egy, de olykor több szinttel a riválisai előtt jár. Ráadásul a jelenlegi keretből többek között a négy ETO-klasszis vagy Nora Mörk sem nyert még olimpiát, ami csak tovább fűtheti a motiváció terén alapesetben is jól eleresztett északiakat. A norvégok (és később akár a kieséses szakaszban az oroszok és a franciák) dolgát leginkább a hollandok nehezíthetik meg. Az összeszokott vb-címvédő 2015 óta csak a tavalyi Eb-n nem végzett a legjobb négy között, miközben öt érmet zsebelt be a világversenyeken. A nemzeti csapattól 2019 januárjában visszavonuló Cornelia Groot visszatért, ám nagy kérdés, hogy a sérült húzóember, Estavana Polman hiányát mennyire érzik meg.
Az A-csoport egzotikus. Dél-Korea mindig sötét ló, de az utóbbi években már nem értek el akkora sikereket, mint régen, amikor még a mi időnkben igazi mumusnak számítottak, a sportág ráadásul elment az erő és a dinamika fel, a gyakori fizikai kontaktusok viszont nem az ázsiai csapatoknak kedveznek egy-egy meccsen. Mindhárom válogatottnak, a japánnak, a dél-koreainak és az angolainak is megvan a maga kellemetlensége, ezzel a játékstílussal nagyon ritkán találkoznak az európai együttesek, a meccs elején kell tíz-tizenkét perc, hogy hozzászokjon az ember, de nem annyira nehéz ehhez alkalmazkodni. Az orosz nagyon komplett csapat, technikailag és fizikailag is jó és nem lassú. A norvégok nálam favoritok. Katrine Lundéval és Silje Solberggel stabilak a kapuban és az ő teljesítményük nagyon sokat kompenzál adott esetben egy védőhibát, egy-egy kapusbravúrból pedig iszonyatosan jól indulnak. Nem sokan futnak úgy a világon, ahogy a norvégok futnak. Millió éve ez a fegyverük és addig amíg Lunde bevethető náluk, szerintem ez ellen nagyon nehezen lehet megoldást találni. A hollandok kapcsán kérdőjel van bennem, voltak sérültjeik, Cornelia Groot vállalta a szereplést, de nincs Estavana Polman, aki az elmúlt egy-két évben már egyértelmű vezérük volt. |
A NŐI VÁLOGATOTT OLIMPIAI KERETE
Kapusok: Bíró Blanka, Janurik Kinga (mindkettő FTC-Rail Cargo Hungaria).
Jobbszélső: Lukács Viktória (Győri Audi ETO KC).
Jobbátlövők: Kiss Nikolett, Tomori Zsuzsanna (mindkettő Siófok KC), Klujber Katrin (FTC)
Irányítók: Kovacsics Anikó, Szucsánszki Zita (mindkettő FTC), Vámos Petra (DVSC Schaeffler)
Beállók: Bordás Réka (DVSC), Kisfaludy Anett (FTC)
Balátlövők: Háfra Noémi (FTC), Szöllősi-Zácsik Szandra (MTK Budapest)
Balszélsők: Márton Gréta, Schatzl Nadine (mindkettő FTC)
Tartalékok (sérülés esetén nevezhetőek be): Szikora Melinda (kapus, Siófok), Helembai Fanny (beálló, Váci NKSE)
A játékosoknál az előző idénybeli klubjukat tüntettük fel.
OLIMPIA, TOKIÓ
A NŐI KÉZILABDA TORNA CSOPORTBEOSZTÁSA
A-csoport: Hollandia, Montenegró, Norvégia, Japán, Dél-Korea, Angola
B-csoport: Spanyolország, Orosz csapat, MAGYARORSZÁG, Svédország, Franciaország, Brazília
A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTMÉRKŐZÉSEI AZ OLIMPIÁN
Július 25.: –Franciaország, 14.30
Július 27.: –Brazília, 4
Július 29.: –Orosz csapat, 12.30
Július 31.: –Spanyolország, 12.30
Augusztus 2.: –Svédország, 9.15
A csoportokból az első négy helyezett jut tovább.
A TOVÁBBI PROGRAM
Negyeddöntők. Augusztus 4.: 2.30, 6.15, 10, 13.45. Elődöntők. Augusztus 6.: 10, 14. A 3. helyért. Augusztus 8.: 4. Döntő. Augusztus 8.: 8
Az időpontok magyar idő szerint értendőek.
AZ OLIMPIA TELJES KÉZILABDÁS PROGRAMJÁT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG.
Franciaország Kiemelkedő eredményei: Olimpia: 2. (2016), 4. (2004), 5. (2008, 2012), 6. (2000), ? (2020) – 6 részvétel Vb: 1. (2003, 2017), 2. (1999, 2009, 2011), 5. (2001, 2007), 6. (2013) – 14 részvétel Eb: 1. (2018), 2. (2020), 3. (2002, 2006, 2016), 5. (2000, 2010, 2014) – 11 részvétel Magyar mérleg ellene: 50 mérkőzés, 30 győzelem, 2 döntetlen, 18 vereség, 1186– 1046-as gólkülönbség Legutóbb egymás ellen: 2019. 12. 9., vb, a 13. helyért, Franciaország–Magyarország 26–21 (12–12). Legjobb magyar dobók: Lukács V. 7, Kovacsics, Szabó L., Márton G. 3-3 |