Tokió 2020: a munkában hisznek a női kenu páros tagjai

A június eleji Európa-bajnokságon a megszokottnál kevésbé tűntek acélosnak, érezhető volt a feszültségük. Aggódnunk kellene?

Takács Kincső:   Semmiképp. Az történt, hogy a korábban már nagyon hiányzó versenyzést nagy dózisban kaptuk. Már az első olimpiai válogatót is máshogy éltük meg, mégiscsak az első ötkarikás szereplésünk volt a tét. Az Eb pedig hosszú sorozat utolsó állomása volt, addigra mentálisan elfáradtunk, hiányzott belőlünk a frissesség.

Balla Virág:    Aggódtunk mi is, amikor láttuk, hogy nem úgy sikerül az Eb, ahogy terveztük, de az megnyugtat, hogy tudjuk az okát. Hét hetet nyomtunk végig pihenő nélkül, amit én különösen nehezen viseltem, és noha próbáltunk egy-egy viadal előtt regenerálódni, nem lehet ennyi ideig folyamatosan csúcsformában lenni.

A párosukat ismerve bizonyára a kemény edzésmunkába menekültek, hogy visszataláljanak a régi kerékvágásba.

B. V.:    Így van. Gyűrjük rendesen, az edzőnk, Szabados Krisztián nem kímél minket. Megmondta, milyen időeredményt akar tőlünk látni azért, hogy mindannyian megnyugodjunk – jólesett, hogy már az első nap sikerült megevezni. Most már kizárólag a munkára kell összpontosítanunk, és a régi ritmusban igen motiváltan edzünk, hiszen már látható a cél.

Mit kell, mit lehet hozzátenni az utolsó hónapban egy ötévesre nyúló olimpiai felkészüléshez?

T. K.:      Semmi különlegeset. Szeretjük, ha érezzük, hogy rengeteg melót tettünk az ötszáz méterbe, ez a tudat ad nekünk magabiztosságot a versenyeken. De a mennyiség mellett a minőségi munkára is hangsúlyt fektetünk.

B. V.:      Azért észrevettünk apróságokat, például, hogy a páros térdeplőink kicsit »elfáradtak«, és ettől nem úgy áll a hajó, ahogy kellene – ezt igazítgatjuk. És a szokásosnál többet gyakoroljuk rajtgépből a startot.

Az idény elején azt mondták – kihasználva az új szabályt, hogy egyazon nemzetből két hajó is versenyezhet –, örömmel indulnának mindketten egyesben a C–2 500 méter előtt. Végül csak egyikük állhat rajthoz, a harmadik kvótával Horányi Dóra versenyez.

T. K.:      Örülök a lehetőségnek, a C–1 200 métert bemelegítésnek tekintem a Virággal közös versenyünkre. Mi külön nem készülünk a sprinttávra, de persze mindent bele fogok adni. Luxus lenne kihagyni egy tapasztalatszerzési lehetőséget, jó lesz beállni a rajtgépbe a páros előtt, és megismerni a vizet, a körülményeket.

Milyen körülményekre számítanak Tokióban?

B. V.:      Az elő­olimpia tapasztalatai alapján az uralkodó a jobbos hátszél, amit sem túl kedvezőnek, sem túl rossznak nem mondanék. A napokban beszéltük Kincsővel, hogy én mostanában jobban kedvelem a hátszeles pályákat, míg ő inkább a szembeszeleset, tehát valamelyikünknek jó lesz... Márpedig ha egyikünk valaminek örül, a másikat is viszi magával. Bármi vár is ránk, megoldjuk.

Az olimpiai ciklus elején a mostaninál kevesebb erős páros volt a női kenuban. Miként élik meg, hogy egyre több riválissal kell számolniuk?

T. K.:      A szakág hazai és nemzetközi erősödése is arra sarkall, hogy még többet dolgozzunk, még jobban összpontosítsunk. Nem zavar az ellenfelek javulása, nekünk nem rájuk kell figyelnünk, hanem a saját utunkhoz, pályánkhoz kell visszatalálnunk az elkövetkező hónapban.

B. V.:      Az edzőnk folyamatosan mondogatja, hogy nem lettek gyorsabbak az ellenfelek, és igaza van. Nem ők léptek előre – mi nem voltunk topformában az Eb-n. Ennek tudatában kell készülnünk tovább.

Hüttner Csaba szövetségi kapitány azt mondta: az eredményük attól függ, elhiszik-e magukról, hogy képesek kiemelkedően teljesíteni. A hit lehet a kulcs?

T. K.:      Mindenképpen szükséges a hit. Mi az önbizalmat az elvégzett munkából merítjük, ha tudjuk, hogy rengeteget dolgoztunk, úgy érezzük, senki sem állíthat meg bennünket.

B. V.:      A munkát is istenesen bele kell pakolni! Ha csak a hitet kellene gyakorolni, mindennap a templomban gürcölnénk. Úgyhogy napról napra kifacsarjuk magunkból a maximumot a vízen.

Az elmúlt egy évben – a koronavírus-járvány jelentette bizonytalan helyzetben – többször is úgy nyilatkoztak: akkor hiszik el, hogy versenyeztek Tokióban, ha már hazafelé tartanak a repülővel. Számolják a napokat az odautazásig?

B. V.:      Van egy kis rituálénk: minden pénteken visszaszámolunk, és közben a kondiban a Friday című szám szól. Kincső már nagyon unja, de legutóbb megdöbbenve jöttünk rá, hogy nem kell már sokszor meghallgatnia...

Ki merik mondani, milyen eredményre számítanak az első olimpiájukon?

T. K.:      Én inkább a munkára, az edzésekre összpontosítanék. Ha ez rendben van, az eredménnyel is párosul.

B. V.:      Ki merem mondani, hogy ha nem történik semmi váratlan, reális esélyünk van az éremszerzésre. Nagyon csalódott lennék, ha nem sikerülne dobogóra állnunk.

A legnagyobb ellenfelek – Jó formában az ukránok, talányt jelentő kínaiak

Sötét ló és jól ismert veszélyes ellenfél egyaránt akad a női kenu élmezőnyében. A legnagyobb talány, mit tudnak a kínaiak, akiket a 2019-es szegedi világbajnokságon aratott győzelmük óta nem láttak versenyezni a mieink. A szegedi világkupa-viadalon és a lengyelországi Eb-n mutatott teljesítmény alapján ugyanakkor a biztos éremesélyesek között kell számolni a mindkét viadalt megnyerő   Ljudmila Luzan, Anasztaszija Csetverikova   ukrán egységgel. Luzan kirobbanó formáját jelzi, hogy a kontinensbajnokságon futószalagon nyerte az érmeket: C–1 500 méteren arany-, 200-on ezüstérmes volt, párosban a sprinttávon a harmadik lett Csetverikovával. Az újonnan alakuló orosz egységre és a mieinkhez hasonló szisztémában készülő fehéroroszokra is érdemes lesz figyelni. Az Eb-n C–2 500 méteren Balláékat ugyancsak megelőző, ezüstérmükkel az eddigi legjobb eredményüket elérő Lisa Jahn, Sophie Ulrike Koch duó is meglepheti a mezőnyt.