Tokió 2020: a későn érő klasszis, Korpási Bálint

Korpási Bálint későn érő típus – saját bevallása szerint is.

A BVSC birkózóklasszisának nevét 2015 nyarán ismerte meg az ország szélesebb körben: Bakiban ő szerezte meg az Európai Játékok történetének első magyar érmét, egy ezüstöt a kötöttfogásúak akkor még 71 kilogrammos súlycsoportjában. Különleges egybeesés, hogy ez egyúttal neki is az első medáliá­ja volt nagy világversenyről.

„Huszonnyolc éves voltam már ekkor, tehát nem fiatal – későn jött, viszont ezzel az éremmel megtört a jég, innentől elkezdtek érkezni a sikerek, meg az érmek, hiszen azóta összesen nyolcat szereztem különféle nagy világversenyeken” – emlékezett vissza Korpási Bálint.

A Tokodról származó birkózó több szempontból sem volt a szerencse kegyeltje pályafutása alatt. Kezdjük azzal, hogy az ő ideális súlya a 71-72 kilogramm, amely azonban éppen két olimpiai kategória közé esik: a 77-be nem tud felerősödni, a 67-be (korábban ráadásul 66-ba) meg bár nem kis szenvedés árán le tudott volna fogyni, azt a kategóriát meg kortársa, a mindössze három hónappal idősebb, s a maga szerény 14 világversenyes érmével a magyar birkózótörténelem legeredményesebbjének számító Lőrincz Tamás kibérelte magának az elmúlt 15 évben fantasztikus eredménysorával.

Úgyhogy Korpási „Maci” – ahogy a sportági berkeken belül mindenki becézi – jobb híján a nem ötkarikás súlycsoportnak számító 71, majd 72 kilogrammos kategóriának vált szép csendben az egyik, ha nem a legjobbjává, világ- és Európa-bajnokává, ami az ő érdemeiből nyilván az égadta világon semmit sem von le, de olimpiaközpontú hazánkban ezeket az eredményeket sajnos sokan hajlamosak lebecsülni.

A birkózóválogatott egyik legszorgalmasabb, legalázatosabb, leghalkszavúbb tagjára azonban karrierje vége felé rámosolygott végre a nagyon megszolgált szerencse.

Egyrészt Lőrincz Tamás a balul sikerült riói játékok után feljebb lépett egy olimpiai kategóriát, 67-ből a 77-be (s lett világ- és Európa-bajnok a tíz kilóval erősebbek között is...), másrészt Korpásiról kiderült, a vártnál könnyedebben és eredményesebben le tud fogyni 67-re.

A 2019-es, nur-szultani világbajnokság után dőlt el Korpási sorsa – pontosabban, ő határozta el magát, hogy 32 évesen megpróbálja kivívni a kvótát a kvalifikációs sorozatban.

„Választás elé állítottam saját magamat. Úgy voltam vele, oké, hogy a nem olimpiai súlycsoportnak számító hetvenkét kilóban is ugyanúgy rendeznek évről évre világbajnokságot, de itt már elértem mindent, van mindenféle színű érmem valamennyi világversenyről. Feltettem hát a kérdést: hogyan tovább? Akkor már harminckét éves voltam, tudtam, ha meg akarom próbálni az olimpiát, arra ez az utolsó lehetőségem. Úgyhogy nekivágtam.”

A nem sokkal ezután kirobbanó világjárvány persze az ő dolgát sem könnyítette meg: tavaly például már lefogyott és súlyközelben volt, amikor egy héttel a márciusi budapesti kvalifikációs viadal előtt lefújták az eseményt (majd röviddel utána az olimpiát is), így az idén újra végig kellett csinálnia az emberpróbáló procedúrát.

Mint írtuk, ez azonban várakozáson felül sikerült: Korpási a „nagy fogyás” után is kirobbanó erőben maradt, az idén márciusra tolt budapesti kvalifikációs versenyen erődemonstráló módon, egyetlen nagyon meleg helyzetet leszámítva (de azt is kivédekezve és abból fantasztikus kontrát indítva) tükörsimán menetelt be a döntőbe a 67 kilósok között, megszerezve ezzel a magyar birkózóküldöttség ötödik olimpiai kvótáját (a hatos lista később a 97 kilós ifjú Szőke Alexszel lett teljes).

A BVSC „csendes gyilkosa” a múlt hétvégén lezáruló olimpiai főpróbán, a rangos törökországi Vehbi Emre és Hamit Kaplan nemzetközi emlékversenyen aztán újfent bizonyította, a budapesti fogyás nem csupán egyszeri jól sikerült művelet volt: úgy szerzett bronzérmet a 67 kg-osok között (két kiló súlyengedménnyel, ami az olimpián értelemszerűen nem lesz), hogy az elődöntőben is csak 1:1 után, utolsó intéssel kapott ki a kategória egyik legjobbjától, a világ- és kétszeres Európa-bajnok orosz Artyom Szurkovtól.

„Törökországban az volt a cél, hogy minél többet birkózzak, ez össze is jött, hiszen volt négy jó meccsem, ebből hármat meg is nyertem, és az elődöntőm is csak hajszálon múlott. Jól éreztem magam, jól mozogtam, és külön jó hír, hogy a súlyomat ismét sikerült viszonylag simán hoznom – a verseny előtti este még tudtam egy kicsit vacsorázni is, ami az igazán nagy fogyasztóknál már csak álomkategória. Nyilván Tokióban is arra készülök, hogy a lehető legjobban sikerüljön hozni a súlyomat, hogy a legtöbb erőm megmaradjon a főversenyre.”

Aki ismeri Korpási Bálintot, tudja, hogy végképp nem az az izgulós fajta, a nyugalom szótlan szobra, így noha 34 évesen jutott ki élete első olimpiájára, biztosak lehetünk benne, ezt sem fogja elizgulni.

„Ugyanúgy készülök rá, mint bármelyik másik versenyre  – szögezte le.  – Igen, ez lesz az első olimpiám, de ettől még nem fogom túlgondolni vagy túlspilázni: az előttünk álló hetekben mindent megteszek, hogy a felkészülés során a lehető legjobb formába kerüljek, és Tokióban a maximumot hozzam ki magamból. Aztán hogy ez mire lesz elég, ebben a sportágban tényleg csak a verseny napján derül ki, hiszen rengeteg mindentől függ, kezdve a napi formától a sorsoláson át odáig, hogyan sikerül az újabb fogyás.”

Korpási Bálint elmúlt éveit látva azonban ne legyen kétségünk afelől: ha ő jó napot fog ki, tényleg bármeddig képes eljutni!