Bardóczky Kornél: Mindig a pályán kell érvényesíteni az esélyt

– A szerdai sajtótájékoztatón kiemelte a játékosok edzőit és a stábtagokat, hogy mindannyiuknak része van a Kanada elleni Davis-kupa-selejtezős sikerben. De egy kicsit önre fordítom a figyelmet: első szövetségi kapitányi fellépésén győzelmet ünnepelhetett. Milyen érzés?
– Nagyszerű érzés! – vágta rá Bardóczky Kornél szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak. – Mindent alárendeltem, hogy sikeresek legyünk Kanada ellen, igyekeztem minden támogatást megadni a játékosoknak. Mielőtt kiutaztunk, még az egyik elemző cég egyik munkatársát – akivel régóta ismejrük egymást – is megkértem, hogy elemezze ki a kanadaiakat, minden apróságra próbáltam odafigyelni. Remek csapatszellem alakult ki, mindent megtettek a srácok egymásért, küzdöttek egymásért, kapitányként ezt nagyon jó volt látni. Magamról nehéz jót mondani, erről inkább a játékosokat kell megkérdezni, de bízom benne, a korábbi válogatott tapasztalataimból át tudtam adni nekik. Egész héten éreztettem velük, hogy bízom bennük, hogy higgyék el, vannak olyan jók, vagy még jobbak, mint az ellenfél. Emellett a mérkőzések alatt fontosnak tartottam, hogy nyugodtságot, magabiztosságot mutassak, ne azt lássák a játékosok, hogy a kapitánynak kétszáz a pulzusa, és ki sem lát az idegtől. Ez Fucsovics Marci döntő meccsén is így volt, amikor a második szettben breakhátrányban volt, biztattam, tegye rá a nyomást ellenfelére, Alexis Galarneau-ra, és amint három-négynél breakelt is, elképesztő magabiztossá vált, megfordult a találkozó, öt-négynél már Marci is látta a fényt az alagút végén, nagyon profin oldotta meg a mérkőzést.

– Az elmúlt években csak vágyhattunk arra, hogy kettő-nullával várhassuk a folytatást, és végül az ausztrálok, franciák, németek ellen sem jött ki a lépés egy-egyről. A kanadaiak ellen végre sikerült: milyen lendületet adott ez a második napra? Vagy érződött, hogy a párharcnak még messze nincs vége?

– Mindannyian bizakodtunk, én is akartam ezt az eredményt az első nap után – ezt előre nem mondtam, de talán a sorsolás is picit kedvezett nekünk, hogy Marozsán Fábián, az első számú játékosunk kezdett a kanadaiak kettes számújával, Galarneau-val. Még akkor is, ha Galarneau-nak is vannak óriási eredményei, a 2023-as csoportkörben legyőzte az olasz Lorenzo Sonegót, valamint Marcit is másfél hete egy oeirasi challengertornán. De Fábi mögött is nagyszerű évkezdet van, megverte Andrej Rubljovot és nyolc között volt Hongkongban, az Australian Openen megnyert két ötszettest, Frances Tiafoe-t búcsúztatta, Sonegótól óriási meccsen kapott ki – bíztam abban a magas szintű játékában, amit másfél-két éve nyújt. Döntő játszmában sikerült nyernie és ez nagyon fontos volt a folytatásra, Marci aztán úgy „szétszedte” Gabriel Diallót, hogy öröm volt nézni. Nagy könnyebbség volt a kettő-nulla, egy-egynél teljesen más lélektana lett volna a párharcnak, ezért is döntöttem úgy, hogy Fajta Pétert küldöm fel Valkusz Máté mellé a párosra, hogy a fiatalos lendületükkel próbálják meg a szinte lehetetlent, legyőzni Liam Draxlt és a párosban Grand Slam-győztes Vasek Pospisilt. Nem sikerült, de egyáltalán nem vallottak szégyent, hét-hat, hat-négyre, egyetlen elbukott szervajátékkal kaptak ki. A két egyesre pihentettem Fábit és Marcit – Fábi ellen eszméletlen napot fogott ki Diallo, kétszázhússzal szervált időnként, eszméletlenül agresszívan játszott az alapvonalról, levegőt nem hagyva Fábinak. Ám aztán jött Marci, nagyszerű ellenfelet győzött le, Galarneau is tiszta erőből ütötte a labdákat mindkét oldalra, de Marci óriási munkával sikert aratott, kétezer kanadai buzdítása mellett. Remélem, ez az egyéni karrierjében is önbizalmat ad neki a folytatásban.

– Mit látott Fucsovics Mártonon a mindent eldöntő mérkőzés előtt?
– Hatalmas elszántságot, de azt az egész héten. Ahogy közeledtünk a mérkőzésekhez, a csütörtöki, pénteki edzéseken, még a szombati beütéskor is, olyan koncentrációt láttam rajta, hogy biztos voltam benne, minden idegszálával azon van, hogy nyerjen. Éppen ezért egyáltalán nem féltettem kettő-kettőnél, tudtam, ha valaki, akkor ő mindent megtesz, és mindent belead a sikerért. Az elszántsághoz pedig párosult a több mint egy évtizedes tapasztalata. Semmilyen félelmet nem mutatott.

– Visszatérve kicsit a párosra: mennyire volt nehéz meghozni a döntést a cseréről? Ha a két legjobbunkkal állunk ki, akár három-nullával is véget érhetett volna a találkozó, de ott van, amit a sajtótájékoztatón is mondott, hogy fontosnak tartotta a pihentetést az esetükben.
– A mérleg mindkét serpenyőjébe belehelyeztem az érveket, természetesen Marcival és Fábival is egyeztetve. Meghallgattam őket, átbeszéltük a dolgokat, mondtam nekik: bármit mondanak, az nem megy kifelé, illetve a döntés úgyis az enyém végső soron, ha három-kettőre kikapunk, elviszem a balhét. A megbeszélés végén úgy álltunk fel, hogy azt mondtam: oké, úgy feküdjetek le, hogy a második nap két szinglit fogtok játszani – ez egyébként bennem is érlelődött korábban. Nem a három-nullára törekedtem, hanem a párharc megnyerésére, ehhez viszont nem akartam kockáztatni, hogy Marci és Fábi belemegy egy két és fél órás mérkőzésbe, melyen esetleg kikapnak, aztán Fábinak ezután lett volna fél órája kiállni az egyesmeccsére. Marcinál meg nem felejthetjük el, hogy hamarosan harminchárom éves lesz, ilyenkor könnyebben előjöhet bármilyen fájdalom. Vagy ami ennél is rosszabb, hogy ne adj’ Isten, megsérül valamelyikük, és akkor nemcsak a párost bukjuk el, hanem az egyesmeccsükről is kiesnek. Nagyon bíztam abban, hogy a két egyes közül az egyiket megnyerjük, szerencsére így is lett.

– A harmadik kiemelt Kanada idegenbeli legyőzése után Ausztria következik itthon a legjobb nyolc közé jutásért szeptemberben. Talán mondhatjuk, hogy a munka javát elvégezte a csapat a továbbjutásért?
– Én ezt még nem jelenteném ki. Még hét és fél hónap van a találkozónkig, addig nagyon sok víz lefolyik a Dunán, és ne feledjük, van még egy Piros Zsomborunk is, benne is bízom, hogy egyre inkább magára talál, egy jó Piros Zsombira óriási szüksége van a csapatnak. Tény, hogy az osztrákok legjobbja, Sebastian Ofner sérült volt, és Finnország ellen top százas játékos nélkül álltak ki, de ők is rengeteget fejlődhetnek addig. Az biztató, hogy nem például az Egyesült Államokba, Németországba, Franciaországba kell utaznunk, örülünk, hogy itthon játszhatunk, de el nem bízhatjuk magunkat, ugyanazzal a szerénységgel, alázattal, motivációval állunk neki az osztrákok elleni párharcnak is, mint eddig. A közelség miatt biztosan több osztrák szurkoló is eljön hozzánk, mint korábban német vagy francia. Jó esélyünk van, de ezt mindig a pályán kell érvényesíteni – soha nem volt a magyar Davis-kupa-csapat a legjobb nyolc között, és a fiúk mindent megtesznek, hogy ezúttal ez megtörténjen.

TENISZ
Davis-kupa-selejtező, Montreal
KANADA–MAGYARORSZÁG 2:3
Alexis Galarneau–Marozsán Fábián 3:6, 6:3, 3:6
Gabriel Diallo–Fucsovics Márton 6:3, 2:6, 2:6
Vasek Pospisil, Liam Draxl–Fajta Péter, Valkusz Máté 7:6 (7–2), 6:4
Gabriel Diallo–Marozsán Fábián 6:1, 6:3
Alexis Galarneau–Fucsovics Márton 6:7 (8–10), 4:6