Marozsán Fábián: A vereségek után elmehettem volna a Balatonra pihenni, de a nehezebb utat választottam

– Ahogy ön is utalt rá az évzáró sajtótájékoztatóján, magasságok és mélységek egyaránt jellemezték a 2024-es idényét, mely az első éve volt az ATP Touron. Mikből merített, amikor kimondta magának: pozitívan tekintek az elmúlt évre?
– Az Australian Open előtti tornák, Hongkong és Auckland nem sikerültek jól, előtte az alapozás nem alakult zökkenőmentesen a betegségeim miatt, de az edzésmunkát, amennyit csak tudtam, elvégeztem, és Melbourne-ben szerencsére már kijött ennek az eredménye, ahogy az amerikai turné is nagyszerűen alakult, Indian Wellsben a nyolcaddöntőig, Miamiban a negyeddöntőig jutottam. Ez teljesen váratlan volt, senki sem gondolt erre a csapatunkból. Ennek ellenére az év közepe rosszabbra fordult, volt, hogy sorozatban buktam el meccseket, és ezeken túl sokáig emésztettem magam, nem tudtam könnyen túllépni rajta. Az idény utolsó harmada ismét jobban alakult, elkezdtem ismét mérkőzéseket nyerni, jobban összeállt a játékom. Még ha hullámzó is volt ez az időszak, ezzel együtt is, összességében valóban pozitívan értékelem az évet, top százban tudtam maradni, a legjobb hatvanon belül vagyok, a kitűzött célt elértem. A jövőben szeretnék tovább fejlődni játékosként és emberként is, csapatszinten is igyekszünk még jobban együttműködni, épp ezért tervezzük, hogy jövőre nagyobb létszámban utazunk a tornákra, így jobban segíthetik a munkámat akár egy kondiedzéssel, akár egy gyógytornával vagy kezelésekkel. Ez az edzőnek is jó, meg nekem is könnyebb, ha többen tartanak velem. Azért is örülök, hogy Hajdusik Roman csatlakozik a csapatomhoz, mert tudom, a támadó teniszt preferálja, ezt igyekszik nálam is erősíteni, fejleszteni.

– Azt is elmondta, néha hajlamos túlságosan rosszul megélni a nehezebb időszakokat. Hogyan sikerült kijönni az év közepi gödörből az idény végére? Ekkor ismét szép pillanatok következtek, augusztusban, a cincinnati mestertornán legyőzte a top tízes Grigor Dimitrovot, novemberben, Belgrádban majdnem négy hónap után ismét negyeddöntőt játszhatott.
– Erre leginkább azt tudom mondani, hogy az elvégzett munka előbb-utóbb kijött. Amikor nem játszottam jól, akkor is edzettem, ott voltam a versenyeken, szívtam magamba a légkört, a legjobbakkal próbáltam tréningezni, akik épp elérhetők voltak – és nem azt mondtam néhány vereség után, hogy jó, nem érdekel, akkor elmegyek a Balatonra, vagy a tengerpartra pihenni, mert az lett volna a legegyszerűbb. A nehezebb utat választottam, tovább edzettem, és szépen, lassan, rögös utat bejárva elkezdtem kijönni a gödörből, sikerült egyszer-kétszer nyernem, amely feldobja az embert, pozitívabbá válik, szebbnek látja a dolgokat. Szóval igen, sok hatás ért engem és a csapatomat is az év során, de idővel kezdett összeállni a kép, mely néhány győzelemben meg is mutatkozott.

– Tavaly májusban valósággal berobbant a nemzetközi élmezőnybe a római mestertornán Carlos Alcaraz ellen aratott győzelmével, majd ősszel kezdett folyamatosan ATP-tornákon szerepelni, és hamar jöttek a további sikerek. Negyeddöntő a sanghaji ezresen, Szófiában, idén januárban az Australian Openen a legjobb harminckettőig jutott, amely az eddigi legjobbja Grand Slam-tornákon, majd következett a már említett nagyszerű időszak az Egyesült Államokban. Elképzelhető, hogy ön, mint akinek igen magasak a magával szemben támasztott elvárásai, túl nagy nyomást helyezett magára az év későbbi szakaszában? Hogy ezt a magas szintet mindig meg kell őrizni? Miközben ez nyilván nem ilyen egyszerű, és nem lehet állandóan topformában lenni.
– Mindenféleképpen. Ezek után úgy álltam oda a versenyekre, hogy oké, ha bizonyos topjátékosokat sikerült legyőznöm, a soron következőket is le kell, hozni kell az eredményeket, mert ha nem, akkor ejnye-bejnye lesz… És akkor a nagy győzelmek után mondjuk egy hónappal is kellenek a pontok, azokat később meg kell védeni, überelni akarja, a korábbiakat… Az ember mindig többet akar. Mondhattam volna magamnak, hogy bizonyos szint elérése után megelégszem, és hátradőlök, mert nekem az elég. De én többet akartam, jobban akartam, és végül lehet, ez a nagy akarás egy ponton túl sokká vált, olyannyira, hogy az már visszavetett akár fizikailag akár mentálisan, és azt mondta a testem, elég volt, kész, elfáradtál, pihenj egy kicsit. Először éltem át hasonló helyzetet ezen a szinten, nem biztos, hogy mindent a legjobban kezeltem, mi jó és mi nem, ez is okozta, hogy túlságosan elhúzódott bennem ez a negatív periódus, de a kisebb győzelmek, pozitív visszajelzések hatására szépen, lassan átléptem ezen.

– Beszélt arról, hogy gyakran akadályozzák betegségek, és bár a közelmúltban már megfelelően tudott alapozni, két és fél hét kiesett a felkészüléséből, így a tavalyhoz hasonlóan idén sem zökkenőmentes.
– E tekintetben is történt előrelépés, pécsi szakemberekkel kerültünk kapcsolatba, akikkel együttműködve próbálunk javítani az egészségemen, erősíteni az immunrendszeremen, kideríteni, mi lehet a probléma. Az biztos, hogy több hónapig is elnyúlhatnak a vizsgálatok, hiszen sokat utazom, ritkán vagyok itthon, így nem lesz egyszerű elvégezni őket, de együtt utánajárunk a gondnak, bízom bennük.

– Hogyan néz ki a menetrendje a 2025-ös idény elején?
– December huszonhatodikán utazom el Hongkongba, aztán Aucklandben versenyzem, majd következik az Australian Open, utána pedig valószínűleg Kanada, a Davis-kupa-selejtező.

– Említette, hogy a nem zavartalan felkészülésébe nehezen illesztette be a magyar teniszbajnokság e hétvégi, balatonfüredi szuperdöntőjét, és inkább gálaeseményként tekint a tornára. Hosszabb távon mennyire profitálhat ön az év végi országos bajnokságból az adott idény eleji felkészülésben?
– Idén mutatkozik be az új lebonyolítás, érdekes lehet, mivé nőheti ki magát a torna a következő években, alapvetően jó kezdeményezésnek gondolom. Így, hogy az alapozásom ismét nem alakult a legideálisabban, valóban nehezen illesztettem be a naptáramba. Nagy terhelés alatt vagyok, nem is biztos, hogy minden a tervek szerint alakul, benne lehet akár egy-egy elbukott játszma, becsúszhat egy vereség, ami persze nem nézne ki jól, viszont szem előtt kell tartanom a karrieremet, e tekintetben az ATP-tornákat, vagyis nem ez az országos bajnokság a fő versenyem, azt kell figyelnem, hogy idén jobban jöjjön ki a lépés Hongkongban és Aucklandben, vagy megvédjem a tavalyi harmadik körért járó pontjaimat Melbourne-ben. Természetesen változatlanul szeretnék nyerni, célom a döntőbe jutás, és játsszak egy nagyszerű mérkőzést mondjuk Fucsovics Marcival, vagy aki a fináléba jut. Ez neki is, nekem is jó lenne, a közönség is élvezné, szép lezárása lenne az évnek.

– Mit gondol a Davis-kupa sorsolásról? Kanada ellen idegenben kell megmérkőznünk a világdöntő selejtezőjének második fordulójába jutásáért, három top százas játékosuk is van, bár a közelmúltban Piros Zsombor Gabriel Diallótól, Fucsovics Márton Félix Auger-Aliassime-tól kapott ki, mindkét magyar okozott nehéz pillanatokat ellenfelének.
– Nem tartom könnyűnek, erős csapatuk van, bár az, hogy Kanadában játszunk, senkinek sem egyszerű, nekik sem lesz egyszerű odautazni a megelőző tornájukról. Ha mi is erős és egészséges csapattal állunk ki, és náluk hiányzik egy játékos az első háromból, azt gondolom, egy nagyon-nagyon szoros párharcban akár nyerhetünk is, de ehhez végig a legjobbunkat kell nyújtsuk, hogy borítsuk a papírformát.