Tenisz: A csapatért akartam győzni, büszke vagyok rájuk – Udvardy Panna

– Hogyan élte meg, hogy önnek kellett lejátszania a harmadik meccset, amelyet mindenképpen meg kellett volna nyernie ahhoz, hogy életben tartsa a válogatott esélyeit a végső győzelemre?

– Nagyon izgultam, mert csak aznap reggel dőlt el, hogy én játszom, mindenképpen győzni szerettem volna a csapatért. Sosem léptem még pályára ennyi néző előtt, nagyon hangosak voltak, nehéz volt koncentrálni – kezdte az értékelést Udvardy Panna, világranglista-83. női teniszező. – Hálás vagyok érte, hogy lehetőséget kaptam, de el kell ismerni: Ana Bogdan kitűnő játékos. Mivel top ötvenes, előzetesen is tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom vele, örülök neki, hogy az ottani körülmények között legalább ennyit ki tudtam hozni a mérkőzésből. Kicsit talán lehetett volna jobb, a második szettben volt néhány sanszom, de sajnos ez most így sikerült.

– Babos Csaba szövetségi kapitány arról beszélt már a sorsolás napján, hogy nagyon szokatlan volt a borítás, ezt később Gálfi Dalma és Bondár Anna is megerősítette. Ön hogyan érezte magát a pályán?

– Nekem ez a pálya kicsit gyors, salakról jöttem, és salakra megyek vissza, hozzám az áll a legközelebb. Az ellenfelemnek talán kicsit jobban feküdt a borítás, de próbáltam én is felvenni a ritmust, megszokni, hogy ennyi ember előtt kell játszani, erre az első játszma rá is ment. Utána elkezdtem kicsit jobban teniszezni, hosszabbak lettek az ütéseim, jobban variáltam a játékot, ami sokat segített, viszont kettő-kettőnél volt egy gém, ami fordulópontot jelentett: nem tudtam hozni, a szervám nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és így be tudta húzni Bogdan a játékot, majd a szettet is.

– Az egyes mérkőzés elején úgy látszott, azokkal a labdákkal nem boldogult, amelyeket Ana Bogdan laposan tett át a pálya túloldalára, ezeket rendszerint a hálóba ütötte, amikor megpróbálta visszaadni. A második szettben viszont időnként fordult a kocka, és ő sem mindig tudta visszaadni az ön lapos ütéseit.

– Valóban az a játéka, hogy erőseket, laposakat üt, nagyon hosszan, és ezen a pályán kicsit megcsúszik a labda, nem egyszerű vele bármit is kezdeni. Ahogy mondtam: az első szett tényleg arra ment rá, hogy megtanuljak ehhez alkalmazkodni, úgy helyezkedjek el lábbal is, hogy ne ziccerre üssem vissza a labdát az ellenfelemnek. Utána ez már jobban is sikerült, tényleg fel tudtam kicsit pörgetni a labdákat, hosszabban játszottam, ez sokat számított. Ha erre már az elején ráérzek, másként is alakulhatott volna a meccs, de ezúttal sajnos nem jött össze elég gyorsan.

– A tét nélküli párosmeccsen aztán Jani Rékával lépett pályára, a másik oldalon pedig a párosspecialista Monica Niculescu állt Jaqueline Cristiannal, az első játszmát mégis meg tudták nyerni ellenük…

– Szerintem nagyon jó mérkőzés volt! Ahhoz képest, hogy nem számított a végeredmény, mindenki belerakta a maximumot, mindkét oldal nyerni akart. Két erős játékos lépett pályára mindkét nemzet színeiben, nagyon kevésen múlt a végeredmény. Nekünk egyébként jó előmeccs volt Rékával, mert innen Buenos Airesbe repültünk, ahol együtt párosozunk.

– Összességében véve mi a benyomása a rájátszásban lejátszott mérkőzésekről?

– Nem olyan volt Nagyváradon játszani, mint Antalyában, ott más körülmények között zajlott az egész. Sokat számított az is, hogy most Romániában volt a párharc, nem itthon, Magyarországon: ez mindenképp nagyon jó kis lecke volt a hétvégén annak kapcsán, hogy miként kell teniszezni ennyi ember, ennyi szurkoló előtt, akik nem neked szorítanak. Nagyon sajnálom, hogy nem mi nyertünk, nem úgy sikerült a rájátszás, ahogy szerettük volna, de a jövőben ez a tapasztalat sokat hozzá fog tenni ahhoz, hogy a kevésen múló meccseket meg tudjuk nyerni a válogatottal ezen a szinten.

– A kapitány a párharc előtt jelentős magyar győzelmi esélyeket jósolt. Így azért annak, aki nem volt ott a helyszínen, furcsának tűnhet a papíron nagy különbségű vereség, mit gondol erről?

– Ilyen a tenisz: nem volt nagy különbség a két válogatott között, ahhoz képest, hogy négy-nullára kikaptunk, nyerhettünk is volna ugyanennyire, hiszen mindegyik mérkőzés megfordulhatott volna egy-két ponton. Igaz, ez most nem jött össze, azt is látni kell, hogy a magyar női válogatott sosem jutott még ezelőtt rájátszásba a Billie Jean King-kupán, és a románoknál ott volt a top ötvenes Ana Bogdan, aki WTA-tornát is nyert idén. Emellett Jaquline Cristian is győzött néhány hónapja egy nyolcvanezer dollár összdíjazású ITF-versenyen, nem olyan játékosok ellen játszottunk tehát, akik nincsenek formában. Nekünk is jó szezonunk volt, de még szokatlan ez a légkör, hiszen most játszottunk itt először a nemzeti együttessel.

– Mindezt végiggondolva, összességében véve az is nagy dolog tehát, hogy ott lehettek a rájátszásban?

– Óriási dolognak tartom, hogy Antalyából idáig jutottunk, büszke vagyok a válogatottra! Mindenki itt volt időben, felkészülten, a legjobb teljesítményt akartuk nyújtani a hazánkért. Szerintem jó csapat vagyunk, és reméljük, legközelebb sikerrel járunk, jövőre újult erővel vágunk neki az euro-afrikai zóna I-es csoportjának!