Benőtt végre a feje lágya – Sztefanosz Cicipasz egyre közelebb a nagy hármashoz

Hogy a görög férfitenisz felkerült a világtérképre, javarészt a Cicipasz család érdeme.

Az édesapa, Aposztolosz Cicipasz már felnőttként került kapcsolatba a sportággal, első tornáján 23 esztendősen vett részt. Játékosként nem is vitte sokra, viszont hamar edzőnek állt, s hogy ezt azóta sem csinálja rosszul, jól mutatja legidősebb fia, Sztefanosz teljesítménye, aki 22 évesen világbajnoknak és Roland Garros-döntősnek mondhatja magát. Amúgy Sztefanosz mindhárom fiatalabb testvére teniszezik, közülük eddig Petroszról hallhattunk a legtöbbet, főként azért, mert sokan a fejéhez vágják, csak a bátyja miatt jut szabadkártyához a rangos versenyeken. Ezek a hangok főleg azért erősödhettek fel, mert a márciusi marseille-i tornán a világranglistán akkor a 970. helyet elfoglaló Petrosz Cicipasz 45 perc alatt 6:0, 6:2-re kapott ki az 52. pozíciót elfoglaló spanyol Alejandro Davidovich Fokinától, aki amúgy kifejezetten gyenge adogatónak számít a mezőnyben, mégis, görög riválisa csupán három pontot tudott szerezni a szerváiból...

Cicipasz édesanya, Julia Aposztoli profi teniszező volt, egyesben a 194. helyig jutott a világranglistán. Mivel moszkvai születésű, eleinte szovjet színekben szerepelt, majd, miután tanulmányai miatt évekig szüneteltette a játékot, karrierje befejezéséig, az 1990-es évek első feléig a görög zászló alatt versenyzett. Volt tehát kitől örökölnie tehetségét korunk egyik legjobbjának, aki már hároméves korában megismerkedett a sportág alapjaival. Édesapja a technikájával foglalkozott (különös tekintettel az egykezes fonákjára), anyukája a nevelésével. Aposztolosz fia 12 éves korában vett át véglegesen az edzések irányítását, együtt utazták körbe a világot a juniortornák miatt, és azóta is ott van Sztefanosz mellett. Igaz, 2015-ben belépett a képbe Patrick Mouratoglou és az ő neves akadémiája, miután az intézmény névadója 2014-ben egy Youtube-felvétel alapján kiszúrta az akkor 16 éves gyermekben rejlő talentumot, és meghívta a francia Riviérán található főhadiszállásra – Mouratoglou egyfajta mentorként áll Cicipasz mellett. Érdekes, hogy Sztefanosz édesanyja, Julia teniszről alkotott nézetei alkalmanként ellentmondanak annak, amit apja és Mouratoglou képvisel, viszont sok energiát ad és jó hangulatot kölcsönöz a csapatnak.

Sztefanosz Cicipasz intelligens, érzelmes fiatalember, akit inspirálnak a görög filozófusok, miközben dühkitöréseit is egyre jobban kezeli az éles helyzetekben, így mentális és tudásbeli fejlődése fokozatosan egyre magasabbra repíti. Remekül szervál és sok kockázatot vállal, ember legyen a talpán, aki el tudja venni az adogatójátékát.

2018 jelentette számára az áttörés évét: Wimbledonban a negyedik körig menetelt, döntőt játszott a torontói 1000-es tornán, majd megnyerte a 21 éves és annál fiatalabb játékosok részére kiírt NextGen-versenyt. Két esztendeje Australian Open-elődöntővel jelentkezett, a negyedik fordulóban a svájci legendát, Roger Federert búcsúztatva. Szenvedős hónapokat követően jó formába lendülve megnyerte a londoni ATP-világbajnokságot, amelyen életében először vett rész. Az elődöntőben ismét Federer volt az áldozata, a döntőben pedig az osztrák Dominic Thiemet győzte le, így az ausztrál Lleyton Hewitt 2001-es sikere óta a legfiatalabb világbajnok lett.

Tavaly, az októberre halasztott Roland Garroson elődöntőt játszott a szerb Novak Djokovics ellen, felállt 0–2-ről, ám a döntő játszmára semmi ereje sem maradt. Korábban, a negyeddöntő megnyerése után magabiztosan, ugyanakkor a bölcs előrelátás hangján szólalt meg.

„Azt hiszem, többé már nem tartozom a NextGen-játékosok közé. Hamisítatlan felnőtt vagyok. A nagy hármas jó ideje velünk van, de nem hiszem, hogy ez így marad öt-hatéves távlatban is” – szögezte le.

Hogy már nem lehet a feltörekvő, ám szeleburdi ifjoncok közé sorolni, azt az idei Australian Openen végképp tudatosította a nagyérdeműben, merthogy az olasz Fabio Fognini mellett ő lett a második játékos, aki Grand Slam-tornán kétszettes hátrányból felállva tudta legyőzni a spanyol Rafael Nadalt. Az elődöntőben ugyanakkor nem volt esélye az orosz Danyiil Medvegyevvel szemben. Áprilisban monte-carlói mestertorna-győzelemnek örülhetett, miután a sztárok nagy része szépen-csendben elhullott. Nem volt olyan hihetetlenül nehéz dolga, ám a „kötelezőt” nagyon magabiztosan, játszmavesztés nélkül hozta.

Múlt vasárnap óta pedig már vesztes Grand Slam-fináléja is van, amely nagyon hasznos mérföldkő a tanulási folyamatban, annál is inkább, hiszen 2–0-s előnyről bukta el a döntőt a világelső Djokovics ellen. Idáig persze el is kellett jutni, az elődöntőben például a 0–2-ről egyenlítő német Alexander Zverevvel szemben, arról nem is beszélve, milyen súlyos tragédia érte Cicipaszt, mielőtt belevágott volna élete eddigi legfontosabb mérkőzésébe...

Ilyenkor persze felvetődhet a kérdés, vajon nem lett volna jobb, ha csak a találkozó befejezését követően tudja meg, elhunyt a nagymamája, de már öt perccel a kezdés előtt értesült erről – nyilvánvaló, hogy ettől lehetetlen volt teljesen függetlenítenie magát. Veresége után elkeseredett és vigasztalhatatlan ábrázattal ült le a székére, majd törülközőbe temette arcát. A tragédiáról egyébként csak másnap, vagyis hétfőn tájékoztatta a közvéleményt, megköszönte nagymamájának, hogy felnevelte édesapját, aki nélkül nem juthatott volna el odáig, ahol most tart. Emellett egyértelműsítette, nem ezzel magyarázza a kudarcot, állítása szerint minden mást az arénán kívül hagyott, csak a meccsre koncentrált.

Djokovics viszont a tenisztörténelem legjobb mentális képességekkel megáldott játékosa, aki fantasztikus harcos, és kétszettes előnyből is meg kell ellene szakadni az ütközet lezárásáért. Cicipasz Nadal 2008-as diadala óta a legfiatalabb döntős volt a Roland Garroson.

„A vereségem ellenére is hiszek a játékomban – hangsúlyozta a 2021-es finálé után. – Bízom benne, hogy nagyon hamar elérhetem a csúcspontot, és nem látom okát, miért ne tehetném meg. Ezen a napon közel álltam hozzá.”

Ha az aktuális világranglistát nézzük, rajta kívül egy 1998-as születésű játékos, a norvég Casper Ruud, és egy '99-es, a kanadai Denis Shapovalov található a top 15-ben. A top 10-es Zverev és az orosz Andrej Rubljov 1997-es születésűek, míg a világranglistán jelenleg második orosz Danyiil Medvegyev 1996-os. Nos, közülük görög hősünk tűnik a legstabilabbnak, ez arra is vonatkozik, hogy hasonlóan kiugró teljesítményre rajta kívül az összes borításon talán csak Zverev képes. Akit nem lehet kihagyni a számításból, a csupán 19 esztendős olasz Jannik Sinner, ő nagyon rövid időn belül a ranglista közvetlen élmezőnyének ajtaján kopogtathat.

Aztán lehet, egyszer kollégánkként köszönthetjük majd Sztefanosz Cicipaszt, ugyanis miközben például a japán Oszaka Naomi összeomlik, ha az újságírók kérdéseire kell válaszolnia, Cicipasz maga is szívesen foglalkozna a tollforgatással. 11-12 éves korában volt egy Facebook-oldala, amelyen meccsekről írt és eredményeket közölt – ezt is édesanyjától örökölhette az ütőérzék mellett, mert ő sportújságíróként is ténykedett egy ideig.

Egyelőre azonban még legalább egy évtized vár Sztefanoszra a teniszpályán, aki hamarosan begyűjtheti első Grand Slam-trófeáját (vallomása szerint ennek nem önmaga, hanem a hazája miatt örülne leginkább), és nem lepődnénk meg, ha nem is akarna leállni a zsákmányszerzéssel.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 19-i lapszámában jelent meg.)