Aki néha megőrül – a friss teniszvilágbajnok Danyiil Medvegyev portréja

Ha röviden akarnánk elintézni Danyiil Medvegyev bemutatását, írhatnánk csupán annyit, hogy aki szeretné megismerni az orosz teniszező eddigi útját, nézze meg a tavalyi US Openen mutatott produkcióját.

A harmadik fordulóban nagyon szenvedett a spanyol Feliciano López ellen, a frusztrációját pedig a szegény labdaszedőn vezette le, aki kéretlenül vitte oda neki a törülközőt. A játékos kikapta a kezéből és elhajította, majd nem sokkal később az ütőjét is a földhöz vágta, amiért az amerikai közönség kifütyülte. Az csak a kivetítőn, a visszajátszásból derült ki, hogy Medvegyev fülvakarásnak álcázva felmutatta a középső ujját a szurkolóknak, ami értelemszerűen olaj volt a tűzre, onnantól az amerikaiak óriási López-rajongókká váltak.

Az orosz sportoló ennek ellenére győzött, majd a mérkőzést követően némi mutogatás mellett azt mondta, kizárólag a nézőknek hála nyert, mert hatalmas energiát kapott tőlük: „Szeretném, ha tudnátok, amikor ma este elalszotok, hogy csak nektek köszönhetem a továbbjutást. Minél jobban kiabáltok, annál erősebb leszek. Ha így folytatjátok, eljutok a döntőig!”

És tényleg eljutott! Rafael Nadaltól fantasztikus mérkőzésen, öt játszmában kapott ki, és a végére különös kapcsolata alakult ki az amerikaiakkal, a finálé után szeretetből, elismerésként, játékból és talán megszokásból fütyülték ki a szavait, az öltözőbe már óriási taps kísérte. A New York-i két hétben mutatott játékbeli és emberi fejlődést láthatjuk „nagyban”, ha áttekintjük Medvegyev eddigi pályafutását.

Moszkvában született, hatévesen kezdett el teniszezni édesapja javaslatára, majd a család Franciaországba költözött, hogy Danyiil akadémián fejlessze képességeit. Ő viszont sokáig nem vette komolyan a sportolást, a Behind The Racquet nevű portálnak elárulta, egyszerűen nem tudta elképzelni, hogyan juthat az élmezőnybe. Azt mondta jó barátjának, az orosz származású, kazah színekben versenyző Alekszandr Bubliknak, hogy még a legjobb 300-ba kerülés is lehetetlennek tűnik a világranglistán. Ezt az üzenetet Bublik állítólag kinyomtatta Medvegyevnek a US Open-döntő után.

Édesapja és édesanyja sokszor veszekedett, mert előbbi a teniszre, utóbbi a tanulásra sarkallta volna – Danyiil talán ezért is olvas rengeteget a repülőutakon és a szállodai szobájában a mai napig. Néhány orosz teniszezőtől eltérően neki nem volt különösebben gazdag a családja, saját bevallása szerint fiatalként az járt a fejében a vereség után, hogy ezzel hány dollárral kap kevesebbet a verseny végén. Egészen a top 10-ig kellett jutnia, mire rájött, hogy ha igazán nagy eredményeket akar elérni, sokkal profibbnak kell lennie. Figyelnie kell a táplálkozására, nem játszhat PlayStationön hajnalig egy-egy mérkőzése előtt, az edzésmunkájában pedig muszáj a határait feszegetnie, nem elégedhet meg a kényelmes tempóval. Állítása szerint ő volt a legrosszabb fizikai állapotban a nagyreményű juniorok között, előfordult, hogy 30 perc után begörcsölt a lába.

„Az emberek nagyon könnyen ítélkeznek, és azt hiszik, csak nekik lehet igazuk. Mindig vannak olyanok, akik a fejemhez vágják, hogy ez vagy az a kijelentés hiba volt, de én úgy vagyok ezzel, hogy azt mondok, amit akarok. Csak önmagam szeretnék lenni, nem másoknak megfelelni. Sokat jelentett, hogy eldöntöttem: ha boldog vagyok azzal, ahol tartok, nem foglalkozom vele, mások mit gondolnak. Mindig könnyebb valamit kimondani, mint megtenni” – jelentette ki Medvegyev, és ez az önfejűség egyre ritkábban ugyan, de még mindig kiütközik a mérkőzésein.

Számtalanszor kapott pénzbüntetést az elmúlt években káromkodásért, ütőtörésért, a játékvezető megsértéséért vagy más sportszerűtlen magatartásért, ám két megnyilvánulása után közel járt még az eltiltáshoz is. Négy évvel ezelőtt egy amerikai challengertornáról kizárták, mert azzal vádolta a székbírót, hogy az ellenfelének kedvez az ítéleteivel, mivel biztosan jó barátok, hiszen mindketten színes bőrűek. Egy évvel később, Wimbledonban a vereségét követően nemes egyszerűséggel elővette a táskájából a pénztárcáját, majd némi aprót dobott a játékvezetői szék elé.

„Olykor nem vagyok büszke arra, ahogyan a pályán viselkedem. El sem hinnék, de a pályán kívül nagyon kedves, jóindulatú, békés és vicces srác vagyok. Teljesen eltérő a személyiségem játék közben és a szabadidőmben. Nem tudom, miért van ez így, néha megőrülök a pályán, de ez is segít a győzelemben" – árulta el még 2017-ben, a legjobb U21-es játékosoknak kiírt NextGen-világbajnokság előtt. Hozzátette, nehezen szokta meg a felnőttkarrier nehézségeit, a mindössze kéthetes szabadságot, a kemény alapozóidőszakot, a szellemi és fizikai kimerültséget, a rengeteg utazást.

Legendás honfitársa, a kétszeres Grand Slam-bajnok Marat Szafin azt mondta róla, nagyon érdekes, már-már csúnya az ütéstechnikája, viszont hatalmas erőssége, hogy mindig tudja, mit akar a pályán. Szerinte ahogyan gyűjti a tapasztalatot, úgy lesz egyre higgadtabb Medvegyev, ám ettől még nem kell feltétlenül halvérűnek lennie, az viszont fontos, hogy folyamatosan fejlődjön, alakítsa a játékstílusát, mert csak így maradhat az élmezőnyben.

Medvegyev erőssége, hogy jól átlátja, milyen taktikával nyerhet, és ezt akár mérkőzés közben, a legfontosabb szituációkban is képes megváltoztatni szükség esetén. Szinte hihetetlen, de amilyen higgadtan megvalósítja a taktikát, olyan hamar veszíti el a fejét vélt vagy valós igazságtalanság miatt, és sértettségében annyira gyengén teniszezik, hogy egy-egy játszmát gyakorlatilag odaajándékoz ellenfelének. Nem véletlen, hogy gyerekkora óta pszichológus foglalkozik az indulatkezelésével...

A US Openen tehát döntős volt, az Australian Openen kétszer került a legjobb 16 közé, Wimbledonban a harmadik forduló jelentette a végállomást, a salak viszont nem az ő borítása, még sohasem jutott túl az első körön a Roland Garroson, ebben az évben Fucsovics Márton ütötte ki.

Őt is megviselte a világjárvány miatt elrendelt féléves kényszerszünet, az állandó bizonytalanság, ám az idényt szenzációsan fejezte be, a párizsi mestertorna megnyerését követően a világbajnoki trófeát is ő emelhette a magasba, miután minden idők leghosszabb két nyert szettig tartó vb-döntőjében 2 óra 43 perc alatt legyőzte az osztrák Dominic Thiemet.

Medvegyev Londonban azt mondta, óriási önbizalmat adott neki a finálé előtt, hogy a franciaországi siker után a vb-n képes volt nyerni a szerb Novak Djokovics és a spanyol Rafael Nadal ellen – egyébként is jellemző rá, hogy egy-egy kiváló teljesítmény nagyon megerősíti az önmagába vetett hitét. A forrófejűségén persze még bőven van mit csiszolnia, ám ha nem sikerül, legközelebb már ne aprót dobjon Wimbledonban a bírónak: csak pénzdíjból 14 millió dollárt ütögetett össze, és jelentős cégek támogatják azért, hogy vereség után ne azt kelljen néznie, hány dollárral kap kevesebbet a verseny végén.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. december 5-i lapszámában jelent meg.)