Wimbledon: Ilyet én még talán nem is láttam – Babos Tímea

– Mennyire fáj most önnek ez a vereség?
– Nem annyira, mint a Roland Garros negyeddöntőjében – felelte Babos Tímea a mérkőzést követő sajtótájékoztatón. – Sokkal jobban teljesítettünk, mint Párizsban, de borzasztóan kellemetlen ellenféllel találtuk szemben magunkat, le a kalappal előttük, nagyon jól játszottak, szinte tökéletesen. Az volt a taktikájuk, hogy minél rövidebb, ritmustalan labdamenetek legyenek, és hiába próbáltunk erre végig megoldást találni, nem sikerült. A fogadójátékunkat az egész versenyen nem éreztem elég stabilnak, de eddig kompenzálni tudtuk azzal, hogy mi voltunk a jobbak, most viszont nem volt erre lehetőségünk, és így kiütközött, hogy nem működik jól a ritörn. Persze, nehéz, de ez olyan találkozó, amelyből rengeteget lehet tanulni, hogy a jövőben mi legyünk a legjobbak.

– Rosolska harminckét évesen még sohasem jutott túl párosban a második körön Wimbledonban, Spears csütörtökön harminchét esztendős, joggal gondolhatták, hogy ha úgy játszanak, mint az első három fordulóban, akkor nem jelenthet problémát a továbbjutás. Hogyan élték meg a pályán, hogy az ellenfelük éppen életük teniszét produkálja?
– Arra számítottunk, hogy nem lesz ritmusa a játéknak, meg Spears elég jól szervál. De azt gondoltuk, lesz egy-egy pont, amikor hibáznak. Az én ütőerőm az egyik legerősebb a világon, ha meghúzom a kezem, általában nem jön vissza a labda, ehhez képest most néhány pontot ötször kellett megnyerni, de volt, amikor még ötödszörre sem ment. Elképesztő, mennyire jók és stabilak voltak. Ritörnnél, ha lábra teszed vissza a labdát, általában könnyebb labdát kapsz vissza. Ellenük egyetlen könnyű labdát nem kaptunk, ilyet én még talán nem is láttam. Olyan jó első röptéket ütöttek, amilyeneket szintén ritkán látok. Talán Rosolska adogatójátékánál lehetett volna több keresnivalónk, de a legnagyobb probléma az volt, hogy nem találtuk a megoldást, hogyan kényszeríthetjük őket több hibára. Aki nem látta élőben ezt a mérkőzést, nehezen érti majd meg, miért lett ez a végeredmény, de aki itt volt, az láthatta, hogy milyen jó döntéseket hoztak végig, mennyire jól teniszeztek. Az alapvonalról szinte nem is játszottunk labdamenetet, ez nekünk is új volt. Tudták, hogy ilyen taktikát kell követniük a sikerhez, erre nem mindenki képes, de ők igen. Megérdemelten nyertek.

– Amikor a második játszmában visszajöttek brékhátrányból, miért nem következett be a várt fordulat?
– Mert Spears szerváival az egész meccsen nem tudtunk mit kezdeni, az én adogatójátékomat meg olyan lükén veszítettük el a hálón átcsorgó labdával...

– A második szettben kulcsfontosságú időszakban szervált, nulla kettes hátrányban. Semmire hozta a gémet, és még Mladenovicot is biztatta. Mi kell ahhoz, hogy a hasonló szituációkat egyesben is így tudja kezelni?
– Párosban sem volt ez mindig így, eredményesség és idő kérdése, illetve az edzésekhez is mindig úgy állok hozzá, hogy a kemény munka idővel megmutatkozik a pályán. Párosban most már eszembe sem jut, hogy kikaphatok, mindig azt érzem, hogy én vagyok a legjobb a pályán, pozitív tudok maradni, és hiszek magamban. Ez az egyesben hiányzik, ezen nyilván változtatni kell.

– Elszalasztott lehetőségként éli meg a kiesést így, hogy több favoritnak tűnő rivális is búcsúzott korábban?
– A Roland Garrost így éltem meg, most kevésbé. Valószínűleg nekünk Kikivel minden verseny egy ilyen lehetőség, alighanem a közeljövőben mindenhol első kiemeltek leszünk, szóval minden tornán esélyesként indulunk. Ilyen a tenisz, az Australian Opent úgy nyertük meg, hogy nem voltunk favoritok, most úgy kaptunk ki Párizsban és Wimbledonban a negyeddöntőben, hogy esélyesek voltunk. Most néhány nap pihenés, kikapcsolódás, aztán készülök a nekem kedvenc időszakomra, alig várom, hogy visszatérhessek a kemény pályára.

– És azért a wimbledoni szereplésével átlépte az ötmillió dolláros határt pénzdíjakat tekintve.
– Amikor a meccs előtt kiírják, hogy mondjuk valaki harminckét éves, és karrierje során hárommillió dollárt gyűjtött össze, akkor mindig nagy lehetőségnek gondolom, hogy én ötmilliónál tartok huszonöt évesen. Mindenkinek megvan a maga motivációja, nekem nem a pénz, hanem az, hogy a legnagyobb pályákon, telt ház előtt játszhassak. De azért hazudik, aki azt mondja, nem örül a verseny végén a csekknek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt tarthatok.

– Jövő hétfőtől világelső párosban, kedden le is fényképezték a trófeával. Ez az öné?
– Nem, ezt visszaviszik a WTA központjába. A tetején egy teniszlabda van, minden eddigi párosbeli világelső kapott egy elég szép méretű gyémántot bele, illetve a monogramját. Az enyém lesz a harminckilencedik gyémánt.

ANGOL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, WIMBLEDON (34 000 000 font, fű)
NŐI PÁROS, NEGYEDDÖNTŐ
Rosolska, Spears (lengyel, amerikai)–Babos, Mladenovic (magyar, francia, 1.) 7:6 (7–4), 6:3