„Minden évben ez a legfontosabb verseny számomra – mondta Murray Milos Raonic legyőzése után. – Átéltem itt szép pillanatokat, de fájdalmas vereségeket is. Utóbbiak miatt nekem mindig különös érzés Wimbledonban nyerni. Ma elég jól ment a játék. Milos csodás heteket produkált a füvön, volt néhány elképesztő győzelme, nagyszerű meccset játszott Rogerrel is az elődöntőben. Igyekszem ezt a győzelmemet igazán kiélvezni. Amikor először nyertem itt, az óriási megkönnyebbülést jelentett, hatalmas feszültség és nyomás volt rajtam, ami miatt nem nagyon tudtam élvezni a sikert.”
„Andy folyamatosan fejlődni próbál. Nem lehetett könnyű idén már ötödször elveszítenie az Australian Open döntőjét, majd a Roland Garros fináléjában is kikapni Novak Djokovicstól, hiába nyerte meg az első szettet. Nagyon örülök a sikerének. Rengeteg munka van ebben, nagy kő eshetett le a szívéről” – mondta Lleyton Hewitt, akinek 2002-es győzelme óta csak a nagy négyes tagjai (Federer, Nadal, Djokovics, Murray) nyerték meg Wimbledont.
Murray most már épp úgy kétszeres wimbledoni bajnok, mint Stefan Edberg. A korábbi svéd klasszis így látta a finálét.
„Andy Murray az elejétől irányította a meccset. A döntőkben különösen fontos az első játszma. Miután előnybe került, már nem nézett vissza. Huszonkilenc éves, biztos nyer még Grand Slameket, ez nem kérdés. Sok nagyszerű játékos található a mezőnyben, de még van néhány jó éve.”
Murray nagyapja, Roy Erskine majdnem teljesen magányosan követte végig Dunblane-ben unokája döntőjét.
„Senki sem maradt velem megnézni a meccset, mindannyian Wimbledonban voltak, nekem a kutyával kellett maradnom – mesélt megpróbáltatásairól a büszke nagyapa a BBC Radiónak. – Most könnyebb volt nézni, mint első alkalommal, nagyon jól játszott ma.”
ANGOL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, WIMBLEDON (28 100 000 font, fű)
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ
Murray (brit, 2.)–Raonic (kanadai, 6.) 6:4, 7:6 (7–3), 7:6 (7–2)