Csillagpor 01.20.

"Halálközeli állapotban voltam, olykor elsötétült előttem minden, és azt sem tudtam, hol vagyok. De küzdöttem, mert küzdenem kellett, hiszen irtó rossz érzés elbukni egy több mint háromórás meccset. Ezért megpróbáltam nem tudomást venni a görcsökről, a fájdalmakról, és arról, hogy itt bizony ki is kaphatok. Örülök, hogy vége” – mondta a végkimerülés határára érkező Justine Henin-Hardenne, miután elképesztően nagy csatában megverte Lindsay Davenportot."Semmi okom sincs arra, hogy panaszkodjak, vagy hogy szemrehányást tegyek magamnak a vereség miatt. Olyan ellenféllel szemben, aki szinte mindenhonnan nyerőt üt, néha nincs mit tenni, különben is, büszke vagyok arra, hogy végig tudtam játszani ezt a borzasztó nehéz mérkőzést. Persze, az lett volna az igazi, ha végül én nyerek” – hangzott Davenport búcsúnyilatkozata."Mondtam neki, jöjjön ki velem a parkolóba… De nem jött a gyáva, igaz, jobban járt ezzel, mert úgy bevertem volna azt a nagy pofáját, hogy örökké emlegesse. Ilyet még nem láttam…” – dörgött egy sort Brent Larkham, a Lleyton Hewitt által korábban leigázott Todd Larkham testvére, egyben edzője, aki azért fakadt ki, mert John McEnroe azt nyilatkozta: "Nevetséges, hogy Hewitt egy ilyen senkiházi Larkhammel játszik esti meccset.”"A horvátok már csak ilyenek. Az ütővagdosást egyébként nem Gorantól tanultam, az ilyesmi benne van a vérünkben” – állítja a kissé forrófejű Mario Ancic."Nemrég találkoztam vele, és azt mondta, életében nem volt olyan jó formában, mint most. Alig várja, hogy végre visszatérjen” – újra Ancic, ezúttal példaképéről, a vállsérüléséből felépülő, nemsokára újra játékra jelentkező Goran Ivanisevicről.