Az a varázslatos a sportban, hogy még egy olyan sorozatban is történelmet lehet írni, mint a földkerekség legrégebbi nemzetközi csapatversenyének számító Davis-kupa. Százkét év alatt ugyanis vasárnap fordult elő először, hogy a finálé ötödik mérkőzésén a győztes 0:2-ről nyerje meg a mindent eldöntő összecsapást. Az már külön csoda, hogy e tettet egy húszéves srác hajtotta végre, az éles DK-meccset ezt megelőzően csupán egyszer vívó Mihail Juzsnij.
Még jó, hogy a tejfelesszájú nem tartotta akkori formáját – Malmőben vesztett Magnus Norman ellen 2001. április 6-án –, jóllehet két játszma után úgy festett, a Jevgenyij Kafelnyikov helyére beugró titán alulmarad kortársával, Paul-Henri Mathieu-vel szemben."Megpróbáltam a legjobbamat adni s akkor sem összetörni, amikor null kettőre álltam. Tökéletesen fittnek éreztem magam, azt hiszem, ennek köszönhettem a sikert” – mosolygott Juzsnij. A történelmi orosz diadalhoz két szingligyőzelemmel hozzájáruló Marat Szafin szokásához híven nem ragadt le a közhelyeknél, először is kijelentette, ezt a győzelmet átélni "sokkal jobb volt, mint a szex”, majd kijelentette: "nem találok szavakat, hogy leírjam, mit érzek. Mindannyian remekeltünk, megérdemeltük a sikert. Mihail bebizonyította, hogy igazi orosz ember: akkor küzd a legjobban, amikor arra a legnagyobb szükség van.” Kafelnyikov ugyan ezúttal kétszer is vesztesen jött le a salakról, mégsem érheti kritika: 1994-ben és 1995-ben ő vitte a vállán a csapatot, akkor mégis elbukták a döntőt, most őt vitték – és nyertek, miáltal úgy léphet le a színről (ha tényleg akar), hogy mindazt elérte a teniszben, amit szeretett volna. Az utolsó meccs átpasszolása pedig önmagában egy apróbb győzelem: "Az egóm azt diktálta, hogy játsszak, ám úgy gondoltam, Mihailnak jobban fog menni. Ezért az egómat egészen Szibériáig száműztem, s azt mondtam, első a csapat, félre a személyes ambíciókkal.”Egy ilyen remek sikerre már Borisz Jelcin is "rácsatlakozhatott”, akit orosz elnökként nem mutattak ennyiszer a tévében, mint most, a Bercyben. Az öreg medvéből persze csak kicsordult a politikus, amikor a győzelem után nyilatkozott: "Franciaország már megnyerte néhányszor ezt a trófeát, nekünk most sikerült először. Ez azt jelenti, hogy én vagyok a csapat kabalája.”