A bánat: egy nagy óceán& írta a költő, s a spanyolok hervadtságát alighanem csak a Kanári-szigeteket körülvevő víz mennyiségével lehet kellőképp jellemezni. Nem is tengernyi, óceánnyi fájdalom az&
Merthogy hazai pályán kaptak ki a hispánok a Fed-kupa döntőjében a szlovákoktól: utóbbi náció 1994-es debütálása után első ízben diadalmaskodott a "női Davis-kupában”. Az első napi 1–1-et követően lényegében a vasárnapi nyitó szinglin dőlt el minden: ez valami egészen elképesztő csatát hozott, hiszen Hantuchová és Martínez 3 óra 21 percen át nyüstölte egymást. Az első játszmát a rutinosabb spanyol csípte meg a tie-breakben, hatodik szettlabdáját értékesítve, 10–8-cal. A másodikban a tót lány a döntő pillanatban jobban koncentrált, a harmadikban pedig 5:3-nál a győzelemért szervált, csakhogy ellenfele visszabrékelt. Hantuchová azonban óriási akarattal újból elvette Martínez adogatását, ami egyben a győzelmet is jelentette. Ezt követően pedig következett a fáklyásmenet: az osztrákok elleni elődöntőn meghúzódott Sánchez-Vicario csak vonszolta magát a pályán, már az bravúrnak számított, hogy megúszta a dupla nullát, holott Husarová ellen 0:6, 0:5-nél úgy festett, pályafutása során másodszor – tizenöt év után – megint "lesimázva” fejez be egy meccset. Fed-kupa, döntő, Kanári-szigetek (fedett pálya, GreenSet-borítás)
Szlovákia–Spanyolország 3–1 Szombat: Husarová–C. Martínez 0–1, Hantuchová–Serna 1–1. Vasárnap: Hantuchová–C. Martínez 6:7, 7:5, 6:4; Husarová-Sánchez-Vicario 6:0, 6:2. A párost nem játszották le.