Segélykiáltás – Kovács Erika jegyzete

Kiváló időtöltés a puzzle, nagyszerű érzés, amikor az ember minden egyes darab helyét megtalálja, és kerek egésszé, pontosabban egy csodás képpé áll össze az egész – és rém bosszantó, amikor kiderül, hiányzik egyetlenegy darab.

Vagy azért, mert eleve hiányos volt a csomag, vagy azért, mert a nagy rakosgatásban elkeveredett az az egyetlen…

Ezúttal több darab is hiányzik: sehogy sem áll össze, hogyan is jutottunk el az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki (arany)érmektől a teljes széthullásig.

Márpedig jelenleg ez a helyzet: a magyar short track, egyszersmind a magyar sport második téli olimpiai aranyérme után alig fél évvel darabjaira hullott rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottunk – Csang Csing Lina júliusi kurta-furcsa távozása után hétfőn újabb vérveszteséget szenvedett el a csapat, merthogy Liu Shaolin és Liu Shaoang kínai utazása egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik.

Lehet persze azt mondani, hogy a testvérek megkaptak itthon mindent, s ez minden bizonnyal igaz is, de fordítsuk meg a kérdést: a fivérek nem tettek meg mindent a sikerekért, az újabb és újabb győzelmekért? A magyar csapatért, a magyar szövetségért? Magyarországért?

A tyúk és a tojás örök kérdése újabbakat is felvet persze, meg magával hoz egy elsőre keménynek tűnő állítást is: Shaolin és Shaoang amellett, hogy mindvégig elismerte a magyar válogatottnál dolgozó szakembereket, egyetlen személyhez ragaszkodott mindig – Csang Csing Linához.

És amikor Linának távoznia „kellett”, nem maradt választásuk…

Illetve de: dönthettek volna úgy is, hogy lazítanak a gyeplőn, s ha hátra nem is dőlnek, megelégszenek a Lina nélküli élettel – jósolni persze ebben a sportágban lehetetlen, de az szinte biztos, hogy még így is ott lettek volna a világ élmezőnyében (már csak azért is, mert Bánhidi Ákos személyében nagyszerű edzője van hazánknak).

Csakhogy ők többre vágynak, nem az ­éremesélyesek táborát akarják gyarapítani, Liu Shaolin és Shaoang a legjobb akar lenni.

Mindig.

S ha nem kaphatják meg Linát itthon, mennek utána – a második hazájukba.

Innentől pedig a történet immár egyfajta segélykiáltás is, merthogy nem kell ahhoz diploma, pusztán józan paraszti ész, hogy mindezt továbbgondolja az ember…

A paraszti ész mellett ezúttal a józanságra és persze határozott, a testvérek irányába megtett lépésekre is szükség van ahhoz, hogy a 2026-os játékokon tovább gyarapodjon a téli olimpiai érmek száma.

A magyar (arany)érmeké.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!