Ötszörös olimpiai bajnok úgy még nem örült egy tizenegyedik helyezésnek, ahogy a német gyorskorcsolyázó Claudia Pechstein tavaly decemberben, a Calgaryban rendezett világkupa tömegrajtos versenye után a sajátjának. „Ez most egy aranyéremnél is többet ér” – lelkendezett a döntőt követően a sportág 49 esztendős „nagyasszonya”, joggal, hiszen soványka eredményével is történelmet írt. Kijutott a 2022-as pekingi ötkarikás játékokra, ezzel a női sportolók közül elsőként (mindkét nemet figyelembe véve másodikként) vehet részt nyolcadik téli olimpiáján.
Sőt, az is biztosnak látszik, hogy Pechstein az első pekingi jégre lépésekor megdönti a téli olimpiák női korrekordját, amelyet 2002 óta egy bizonyos Anne Abernathy tart – az Amerikai Virgin-szigeteki szánkós 48 évesen és 307 naposan versenyzett Salt Lake Cityben, Pechstein viszont idén február 22-én, két nappal a záróünnepséget követően tölti be az ötvenet. (A szánkósport nagymamájaként emlegetett Abernathy egyébként a 2006-os torinói játékokon is ott volt, ám az ötödik edzésen megsérült a keze, így a versenyen nem vehetett részt.)
„Karrierem legnagyszerűbb eredményeinek egyikét értem el. Az egész világot meg tudtam volna ölelni, amikor biztossá vált, hogy nyolcadszor is ott lehetek az olimpián” – mondta Pechstein, miután a Német Olimpiai Bizottság január 11-én hivatalosan is megerősítette pekingi részvételét, és ismerve a gyorskorcsolyázó valóban páratlan eredménysorát, akár hamisnak is gondolhatnánk a kvalifikáció miatt érzett túlcsorduló boldogságát. Túl 31 világkupaszezonon, 340 vk-futamon, a három legfontosabb világversenyen (olimpia, vb, Eb) nyert 61 érmen, hat világcsúcson, kilenc ötkarikás medálián (csak a holland Ireen Wüstnek van több – tizenegy – a komplett sportágat figyelembe véve), Németország legeredményesebb téli olimpikonja egyszerűen nem tehet egyenlőségjelet a győzelem és a részvétel közé.
Csakhogy Claudia Pechstein már régen nem a dobogós helyezésekért és a csúcsdöntésekért korcsolyázik, noha még a 2018-as pjongcsangi játékok előtt is az éremesélyesek közé sorolták kedvenc távján, 5000 méteren, s ennek megfelelően aztán elszontyolodva vette tudomásul, hogy csak nyolcadik lett, 15 másodperccel elmaradva a győztes idejétől. Nem is azért, mert nem talál más értelmes elfoglaltságot: a kilencvenes évek közepétől a német szövetségi rendőrség (Bundespolizei) állományában szolgál őrmesteri rendfokozatban. S a közügyek sem állnak tőle messze – 2021-ben a CDU jelöltjeként indult a parlamenti választáson, igaz, mandátumhoz nem jutott, mert körzetében a harmadik helyen végzett. És egyébként is, nemrégiben elhatározta, hogy mivel oly sokat kapott a gyorskorcsolyázástól, talán vissza is kellene adnia valamit, ezért fogta magát, és beiratkozott a szakedzői kurzusra, hogy ha majd abbahagyja, gyerekekkel foglalkozhasson.
De még nem hagyta abba. De még csinálja. De miért?
Talán mert így kívánja tisztára mosni a becsületén 2009-ben esett foltot. Claudia Pechstein addigi makulátlan pályafutásán ugyanis 13 évvel ezelőtt máig be nem hegedő sebet ejtett egy doppingvizsgálat.
A norvégiai Hamarban megrendezett világbajnokságon elvégzett teszt kimutatta, hogy a vérében a megengedettnél magasabb mértékben volt jelen a retikulocita (a vörösvértest fiatal, éretlen alakja), ami önmagában nem bűn, csak éppen doppinghasználatot (vérdoppingot) vélelmez. Bár a sportoló az első perctől kezdve tagadott, a nemzetközi szövetség (ISU), vállalva, hogy példát statuál az üggyel, a közvetett bizonyítékokat is elegendőnek tartotta ahhoz, hogy eltiltsa őt két évre. A Kelet-Berlinben született korcsolyázó 1988-ban második lett a négytávú összetett junior-vb-n, onnantól a doppingtesztek éppúgy a napi rutinja részét képezték, mint a fogmosás vagy a cipőkötés. De sohasem került bajba. Dobogóra ellenben annál többször! Húszévesen már ott volt Albertville-ben az olimpián és 5000 méteren (bronz)érmet nyert. Ezt a szokását a következő négy ötkarikás seregszemlén is megtartotta, úgy, hogy 1994 és 2002 között megszakítás nélkül háromszor végzett ezen a távon az első helyen. Salt Lake Cityben emellett a 3000 méter első helyét is magának követelte, míg 2006-ban a játékok műsorán akkor bemutatkozó csapatversenyben nyert újabb olimpiai aranyérmet. De a világbajnokságokon (hat arany, közte egy összetett első hely), az összetett Európa-bajnokságokon (három győzelem) és a világkupákon (összesen 32 első helyezés) is sikert sikerre halmozott.
Pechstein nem viselte jól a váratlanul a nyakába szakadt doppingbalhét: idegösszeroppanást kapott, munkahelyén, a német rendőrségnél belső vizsgálat indult ellene, és persze elbukta a 2010-es vancouveri téli olimpiai szereplés lehetőségét. Aztán, bízva igazában, összekapta magát, felvette a jégen jól ismert rajthelyzetet és támadásba lendült. Új szakértői véleményeket gyűjtött, folyamatosan teszteltette magát, és nem is végzett eredménytelen munkát. Kiderült, hogy apjának hasonlóan magasak a vizsgált értékei, vagyis valamiféle örökölt rendellenességről lehet szó, amit alátámasztani látszottak a saját teszteredményei is: 75 mintavételből 24 esetben extrém magas retikulocita-értéket mutatott a laboreredménye.
Mindeközben jogorvoslatért is folyamodott. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) ugyan azon melegében elutasította a kérelmét, azt viszont egy svájci bíróságnál kijárta, hogy kapjon egy lehetőséget az olimpiai kvalifikációra, mondván, ha a vancouveri megnyitóig mégis bebizonyosodik az ártatlansága, nehogy ezen a banánhéjon csússzon el. Csak hát sem fizikailag, sem lelkileg nem volt csúcsformában: nyolc közé kellett volna kerülnie a megjelölt versenyen, ám ő 13. lett...
De ez sem kényszerítette térdre, ártatlansága mellett végig kitartva újrakezdte az edzést, miközben egy ideig komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy pályakerékpárban próbál majd kijutni a 2012-es londoni olimpiára – de persze elhatározása nem járt sikerrel. Az eltiltás lejártát követően visszatért a korcsolyához és „csak azért is” ott folytatta, ahol abbahagyta: a jégen és a tárgyalóteremben egyaránt. 5000 méteren még 2017-ben is jó volt egy vb-ezüstéremre, s ezen felül is nagyszerű eredményeket ért el, jogi felülvizsgálati kérelmei viszont nem jártak sikerrel. Noha 2014-ben a müncheni Legfelsőbb Tartományi Bíróságon kártérítési pert nyert a Nemzetközi Korcsolyaszövetséggel szemben, két évre rá a Német Szövetségi Bíróság már nem neki adott igazat, ahogy később az Emberi Jogok Európai Bírósága sem.
Claudia Pechsteinnek mára már csak egy nagy vágya maradt, miután az ötvenedik születésnapjára „meglepte magát” egy olimpiai szerepléssel. „Mindig is szerettem feketével, pirossal és arannyal ünnepelni karrierem legnagyobb győzelmeit – írja saját honlapján. – Hiszen sohasem csak magadnak nyered az aranyérmet, hanem a hazádnak is. Büszkeséggel tölt el, hogy pályafutásom során annyi örömöt szereztem a német sportrajongóknak, ezért volt megtiszteltetés kétszer is vinni hazám zászlaját a téli olimpia záróünnepségén. És talán 2022. február 4-én az az álmom is megvalósul, hogy a megnyitón én vezessem be a német küldöttséget az olimpiai stadionba, kezemben a nemzeti lobogóval.”
Hogy így lesz-e vagy sem, hamarosan eldől. Claudia Pechstein viszont kereken három évtizeddel az első olimpiai indulását követően is ott lesz a jégen, hogy – korrekord ide, nyolc ötkarikás szereplés oda – leginkább saját ártatlanságának újabb bizonyítékaként küzdjön meg... nem is versenytársaival, hanem az emberek szimpátiájáért. S ettől, akárhogy is nézzük, a rekorddöntő bajnok története a hősiességen és a példamutatáson túl kap némi tragikus árnyalatot.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 22-i lapszámában jelent meg.)