Rp. gyorskorcsolya: Jól állunk a lábunkon – Bánhidi Ákos

A kanapén ülve követte, pontosabban követhette volna a debreceni kvalifikációs világkupaversenyt Bánhidi Ákos, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere, ám akárcsak tavaly ilyenkor, a csapatot újra megritkította a koronavírus – a kvótaszerzést nézve persze szerencse, hogy ezúttal a stábtagokat – köztük őt is – döntötte le a lábáról a fertőzés.

„Visszanéztem persze a futamokat, de élőben nem ültem oda a tévé képernyője elé, képtelen lettem volna úgy követni a versenyt – árulta el Bánhidi Ákos, aki hétfőn sem utazott el a csapattal a dordrechti, utolsó állomásra, kvótaszerzési esélyeinkről viszont készséggel nyilatkozott: – A papírka, amelyik a világranglistákat tartalmazza, folyamatosan itt van a zsebemben, őrült számolgatás zajlik. Kezdjük a biztossal: a férfiváltónk ott lesz az olimpián, s ha Dordrechtben nem történik katasztrófa női vonalon, és két lányunk is kvótaszerző helyen marad bármelyik távon, akkor a vegyes váltónk is pekingi résztvevőnek tekinthető. A női váltónk kvótaszerzéséhez viszont elég nagy szerencsére lenne szükség…”

Vitázni egyébként is felesleges lenne a magyar short track tudorral, noha sokan vélekednek úgy, hogy női váltónk a három vk-viadalon egyetlen „normális” csapatot sem tudott megverni – ennek az oka, hogy már a negyeddöntőben is összekerült a legjobbakkal. És ez így lesz Dordrechtben is, hiszen a mieink Kínával és Oroszországgal kerültek egy futamba…

„Azt sosem mondtam, hogy női csapatunk jelenleg a világ legjobb hat együttese közé tartozik, ám a legjobb nyolcban igenis ott van, de úgy nehéz pontokat szerezni, ha a negyeddöntőben a legjobb hatból rendre megkapunk kettőt. Korábban a negyeddöntőből a legjobb időeredménnyel is tovább lehetett jutni, ám ezt a szabályt eltörölték, pedig a pekingi teljesítményünk kimagasló volt, hiszen a 4:05-ös idő két másodpercre van a világcsúcstól. Most már jóval kisebb az esélye annak, hogy több pontot szerzünk, mint két riválisunk, a francia és a japán csapat” – ismerte el Bánhidi.

Olybá tűnik, mintha még erőteljesebben elvált volna a női és férfivonalunk – az eredmények legalábbis ezt mutatják, ám persze ennek is megvan a miértje.

„Van három világklasszisunk, s bár a melléjük odakerülő negyedik, ötödik, hatodik csapattag nyakába is kerül érem a világkupaversenyek után, nehogy azt gondolja bárki is, hogy fiataljaink jobban szerepelnének egyéniben, mint lányaink. Amikor a lányok közül valaki egyéni érmet szerez, az hatalmas teljesítmény – jelentette ki Bánhidi Ákos. – A három sztárunkon sok múlik, a srácok az ötszázat már nem ronthatják el, hiszen mindhárman a legjobb tízben vannak: ám hiába van zsebben az ötszáz, nem szabad könnyedén venni az utolsó világkupa-viadalon sem ezt a távot, mert az olimpiai rajtpozíciók miatt nem mindegy, milyen helyeken végzünk a ranglistán. Ezerötszázon jól állunk, mindhárom fiú biztos kvótaszerző helyen van, ezer méteren viszont kicsit oda kell figyelni Dordrechtben, mert Liu Shaoang debreceni sárga lapja miatt lejjebb csúszott a harmadik emberünk a ranglistán, de nincs gond, az viszont jó lenne, ha az első körben nem záratnánk ki magunkat, és nem kapnánk újabb sárga lapot. A hölgyeknél mindhárom távon két-két lányunk áll kvótaszerző helyen, reményeim szerint ez így is marad.”

A dordrechti vk-viadalon Burján Csaba is lehetőséget kap, s majd később döntik el az edzők, kik alkotják az öttagú férficsapatot – az biztos, hogy az együttesnek nem lesz tagja Jászapáti Péter, mert hiába korcsolyázik gyorsan és kiválóan, még nem képes kellő erővel meglökni társait a váltóban.

„Nem hazabeszélek, komolyan gondolom: becsülettel kitettünk magunkért eddig, s tartom, nálunk erősebben jelentkezik a sorozatterhelés, mint azoknál a csapatoknál, amelyeknél megvan a lehetőség arra, hogy távspecialistákkal menjenek végig a kvalifikációs versenyeken. Nekünk olyan ez a négy viadal, mintha négy világbajnokság követné egymást – szerintem kiválóan tartjuk magunkat, jól állunk a lábunkon  – összegzett Bánhidi Ákos. – Fáradunk, ez kétségtelen, számomra az az igazán releváns, amit Kínában láttam: az első vk-versenyre mindenki jól »felcsavarta« magát, mi is, és domináltunk. Ugyanezt megcsináljuk az olimpia előtt is, vagyis két hónapig úgy dolgozunk, mint az állat, hogy Pekingben ismét csúcsformában léphessünk jégre.”