Rövid pályás gyorskorcsolya: Eddig jó – Bánhidi Ákos a kvalifikációs rajtról

– Vasárnap, magyar idő szerint éjszaka zárult a montreali world tour-viadal, a kvalifikációs sorozat első állomása, s bár a palánk külső oldalán állók leginkább csak a női váltó hatodik, és Somodi Maja ezerötszázon elért tizenkettedik helyét érzik kézzel fogható eredménynek, ennél sokrétűbb a történet: hogyan értékeli az első wt-versenyt?
– Valóban mélyebben kell látnunk a montreali történéseket a kvalifikáció szempontjából, e tekintetben azt mondhatom, hogy a realitások talaján zajlott a verseny, vagyis üzemelt a papírforma. Mindez a magyar válogatott tekintetében azt jelenti, hogy a csapat hozta a tőle elvárhatót, de való igaz, hogy a két legkiemelkedőbb eredményt a női váltónk és Somodi Maja szállította. Ám ezeken túl is voltak kifejezetten pozitív futások a mieink részéről – a múltbeli történesek ellenére. Utóbbiak közül a legközelebbi Jászapáti Petra sérülése: hogy mit jelent, amikor egy csapat elveszíti a legjobbját, talán nem kell külön magyaráznom. Petra kiválása azt hozta magával, hogy innentől a pontszerzésért kell kőkeményen küzdeni: ha ez egy olimpia lett volna, ezt a célunkat el is értük volna, és ez nagyon dicséretes.

– A férfiak kapcsán is feljegyezhettünk szép momentumokat, így például Jászapáti Péter dupla előzését a váltóverseny hajrájában, vagy éppen azt, hogy Moon Wonjun sokkal jobb formát mutatott, mint tavaly bármelyik versenyen.
– Kiváló meglátások, hiszen például az, ahogyan Moon Wonjun elődöntőbe jutott egy kemény futamból ezerötszázon, nagyon sokat az élen korcsolyázva, mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik. Jól mozgott, de a montreali csarnokban is az volt a vélekedés, milyen kiváló korcsolyázó ő – ez utóbbi persze nem lepett meg, hiszen tudtuk, kit honosítunk, és én láttam őt augusztus elején Dél-Koreában a felkészülése közben. Abban bízunk, hogy idővel még jobbá, erősebbé válik. És valóban ki kell emelnünk Jászapáti Petit is, akinek voltak kiváló megoldásai a váltóversenyen – és egyéniben is.

–Az egyéni viadalokon 36-36 korcsolyázó lehet ott Milánóban ezerötszáz méteren, míg ezer és ötszáz méteren 32-32. E tekintetben hogyan zártuk a montreali viadalt?
– A férfiaknál két kvótát érő helyünk ezerötszáz méteren, ezren három, az ötszáz sajnos nem kezdődött jól számunkra Montrealban. A lányoknál két helyünk van ezerötszázon, kettő ezer méteren és kettő ötszázon. Kvótás helyen áll a női váltónk, de itt figyelnünk kell a mögöttünk lévőkre, mert ők is erősek. És kvalifikációt érő helyen van a vegyes váltónk is, hiszen az első versenyen a tizedik lett – az olimpiai induláshoz itt még feltétel az is, hogy legyen két női és két férfi indulónk Milánóban, egyelőre ezt is teljesítjük.

– Vagyis akár meghúzhatnánk már most a kvalifikációs vonalat…
– Egyelőre nem panaszkodhatunk, de ezt is reméltünk, én erre képesnek tartom a csapatunkat, ahogy mondtam, ez a realitás. A férfiváltónk a kilencedik lett, de azt előre mondtuk, hogy nekik lesz a legnehezebb dolguk: az előttük lévőkből talán a lettek megcsíphetők, de például a lengyelek jelenleg mögöttünk van, és ők is erősek – összegezve: a férficsapat kapcsán mindennek, de tényleg mindennek össze kellene jönnie az olimpiai kvótához. De semmi sem lehetetlen.

– Pláne, ha tágítjuk a kört, és megnézzük, hány klasszisnak nem jött ki a lépés az első állomáson: a tét ennyire rányomja a bélyegét egy-egy kvalifikációs viadalra?
– Mindenki erre készült, és tulajdonképpen már négy éve. A sportág jellegéből adódóan is bármi megtörténhet a jégen, emellett a pillanatnyi állapot, az adott pillanatban hozott döntés tíz, de akár húsz helyet is jelenthet – ide vagy oda. Ezért is értékelem jó kezdésnek ezt a montreali versenyt, hiszen mindenki hozta, ami elvárható tőle – aki kicsit is figyel minket, tudja, nem vagyunk könnyű helyzetben, de ehhez a megállapításhoz azt is hozzá szoktam tenni, hogy mindannyian azért dolgozunk, hogy újra megtaláljuk a „következő” Liu testvéreket. Egyelőre ott tartunk, hogy igyekszünk minél több kvótát szerezni az olimpiára, ott pedig becsülettel helyt akarunk állni. De a tét valóban nagy, láttuk ezen a hétvégén, hogy világsztárok sora szállt el Montrealban.

– A kérdés teoretikus, és persze vonatkozik a teljes mezőnyre, de szűkítsük a magyar csapatra: hozhat némi megnyugvást a jó rajt és az, hogy a következő kvalifikációs versenyre nem kell utazni, hiszen azt csütörtöktől vasárnapig újfent Montreal rendezi meg?
– Úgy gondolom, hogy igen, de ez persze tényleg a többiekre is igaz. Ahogyan igaz az a megállapítás is, hogy itt egyénenként kell vizsgálódni, mert fontos, kinek hogyan sikerült az első verseny – hogy ennek függvényében ki hogyan reagál a második állomáson, meglátjuk. A versenyzőinket remek szakemberek veszik körül, ők mindent megtesznek azért, hogy a következő fordulóban mentálisan jó állapotban lévő sportolók folytassák a harcot a kvótákért.