Liptay jó befektetés lenne

- Noha hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni a sportággal, mégis azt kell mondanom, hogy úgy igazából egy éve snowboardozom - mesélte Liptay Dávid. - Ebben nagy szerepe van annak, hogy tavaly a junior-világbajnokságon elért huszadik helyemmel megszereztem a Világkupa-indulás lehetőségét, másrészt pedig olyan szintre jutottam, ahol már tudatosan működik minden.
- Mit ért ezen?
- Azt, hogy megszűnt bennem a félelemérzet. Ha elutazok egy versenyre, és meglátom az ugratót, nem a félelem fog el, nem azt látom, mekkorát lehet esni, hanem azt, hogy micsoda trükköket lehet bemutatni rajta. Eljutottam arra a szintre, amikor érzem és élvezem a lebegést, amely közben tudatos gyakorlatokat, trükköket tudok előadni. Most már látom, hogy milyen lehetőségek előtt állok, és azt hiszem, ez lehet a fejlődésem alapja.
- Hogy ünneprontó legyek: a hazai körülmények között képtelenség felvenni a versenyt a sportág krémjét jelentő észak-európai versenyzőkkel.
- Én nem vagyok ennyire borúlátó. Szeptembertől a versenyszezon rajtjáig a többi magyar freestylossal Dachsteinben tudunk készülni, ha pedig éppen idehaza vagyunk, Némedi Károly edző irányításával trambulinedzéseken veszünk részt, ami hatalmas segítség a számunkra. No és az sem mellékes, hogy a szponzoraimnak köszönhetően ebben a szezonban eddig minden Világkupán ott voltam, és a sportág legjobbjaitól tanulhattam. Például ezeken a versenyeken arra is lehetőségem nyílt, hogy megnézzem a pontozók mit értékelnek jobban, és mi az, amit például felesleges erőltetnem a gyakorlataimban.
- Ön freestyle versenyző. Miért a Big Air mellett tette le a voksát? Furcsa, hogy nem az olimpiai programban szereplő félcsővel próbálkozik…
- Foglalkoznék én a félcsővel is, de az a kiváltságosok sportja. A legjobb pályák, és éppen ezért a legjobb versenyzők az Egyesült Államokban, Kanadában és hogy egy európai országot is említsek, Svájcban vannak. Velük pedig egyszerűen képtelenség lépést tartani. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyébként bővített az olimpiai programon, az alpin számok közül a boardercross is bekerült az ötkarikás számok közé, és úgy hallottam, már nagyon megbánták, hogy a Big Airt kihagyták, hiszen hatalmas szponzori pénztől estek el.
- Tényleg, ön hogyan áll a támogatottságot illetően?
- Nem panaszkodom, a szülői segítség mellett ugyanis akadnak olyan támogatók is, akik látnak bennem fantáziát, és szívesen áldoznak erre a sportra. Nem mohóságból mondom, de azért elkelne még egy kis segítség, hogy legalább az utazásokat nullszaldósra tudjam kihozni. Amúgy pedig remélem, jó üzleti befektetés leszek, mert nem tettem le a nagy álmomról, vagyis hogy egy Világkupán a döntőben szerepelhessek.