Ha Robert Horry ott lett volna a Lakersben, Phil Jackson nyilván kristálytisztán látta volna előre, mi történik majd az utolsó támadás során, ám Horry már nincs, ezért a mester ordított.

A hátralévő mérkőzésektől függetlenül biztos volt, hogy a pénteken nyerő Monaco, Lyon kettős a helyén marad, ráadásul a hercegségbeliek hatpontos előnye sem csökken.

A kosárlabda a nagyok játéka  erre a nem mindig érvényesülő, ám sokat hangoztatott tételre mutatott rá produkciójával Tim Duncan és Jao Ming.

A héttagú Középnyugati csoportban eleve fura a helyzet, hiszen egy hónappal a rajt után egyetlen csapatnak sem kell negatív mérleggel szomorkodnia  bár a bajnok létére sereghajtó San Antonio bizonyára nem repes a boldogságtól a 10, 10-es mutatójától.

Voltaképpen keletnyugati csúcstalálkozónak lehettek szemtanúi a kaliforniai nézők vasárnap este. A két eredmény is jelzi: megint billent a pálya. A Sacramento már az első félidőben eldöntötte...

Sorozatban tizenharmadik bajnokiján is veretlen maradt a Monaco, mit veretlen maradt, három értékes ponttal tért haza a nantes-i rangadóról, és mivel a Lyon kikapott, előnye megduplázódott a tabella tetején.

Egy-egy viszonylag friss világ- és Európa-bajnoki cím, rendszeres játék a világ egyik legjobb válogatottjában és egy európai élklubban  több talán nem is kell ahhoz, hogy valaki törzsgárda-igazolvánnyal léphessen be az Aranylabdára jelöltek előszobájába.

Ugyan pénteki győzelmével az élre állt a Lyon, ám egy napra rá a Monaco folytatta nagyszerű sorozatát, így máris visszavette a vezetést a bajnoktól.

Átlagos játéknapot hagyott maga mögött az NBA mezőnye  írhatnánk, ha nem kapott volna ki a Lakers Detroitban. Nem alázták meg, nem verték meg nagyon, továbbra is vezeti a Nyugati főcsoportot, de hát mégiscsak elejtették a nagyvadat, ebben az idényben immár harmadszor.

Általában oka van annak, ha egy már megnyert meccs utolsó pillanataiban a győztesek hadvezére nemcsak hogy a pályán van még, de mint az őrült veti magát az események forgatagába.

Mint a felváltva perzselő forróságot és dermesztő hideget fúvó mesebeli sárkány, úgy trappol jobbra-balra az NBA színpadán a liga őshüllője, a Toronto Raptors.

"Térdig gázolok a mocskos melóban, ha a parkettbe döngölnek, már pattanok is fel. Az nem létezik, hogy e küzdőszellem ne inspirálja a többieket!"

Minden úgy történt, mint 19 esztendővel ezelőtt, amikor Jeff a rochesteri Nazareth College vezérjátékosa volt, Stan pedig a vermonti Castleton kispadján ült. Ezúttal Jeff Van Gundy csapata húsz pontot vert a báty, Stan társulatára.

Történelmi jellegű játéknapon van túl a mezőny. Kevin Willis, a San Antonio veteránja megszerezte 17 000. pontját az NBA-ben, míg először ült a kispadon Jeff Van Gundy a New York-i térségben azóta, hogy két esztendeje váratlanul felhagyott az edzősködéssel a Knicksnél.

Manapság mindennek nevezhető New York, csak éppen kosaras fellegvárnak nem. Épp ezért vették elő a kemény védekezést...

Történhet bármi, bajnok lehet a San Antonio, bejuthat a döntőbe a New Jersey, építhet szupercsapatot a Dallas és a Minnesota  ha kosárlabda, akkor az amerikaiakat elsősorban a Lakers érdekli.

Két embert és három pontot vesztett Bordeaux-ban az eddig "felesben listavezető OM.

Még el sem kezdődött az idény, máris edzőt cserélt a Miami Heat. A csapatot nyolc évadon át irányító Pat Riley pénteken bejelentette: feláll a kispadról, ám elnöki tisztét megtartja, és ebbéli minőségében máris felkérte kipróbált segítőjét, Stan Van Gundyt, hogy mostantól legyen ő a vezetőedző.

Az éllovas Monaco döntetlent játszott, a vele együtt szökésben lévő Marseille veszített.

Mesterhármas Ajaccióban, mesterhármas Auxerre-ben, egy dupla bomba a monacói Ludovic Giulytól, no meg a lassan már megszokott minimális párizsi győzelem...