Más okból ugyan, de a közelmúltban a Juventus és a Fiorentina is megjárta az olasz labdarúgás alsóbb osztályait, így akár kisebb ünnepként is felfogható, hogy a két együttes szombat este a Serie A-ban mérkőzik egymással. A meccs kapcsán ünnepről beszélni mégis botorság volna, hiszen mindenki tisztában van vele: ahogyan a 2000-es évek elején csődbe ment firenzeieknek, a 2006ban a Serie B-be száműzött torinóiaknak is az első osztály az igazi otthonuk.

Hatalmas pofont kapott az Internazionale az Atalanta otthonában: a listavezető már a 33. percben 3–0-s vereségre állt, végül „megúszta” 3–1-gyel. José Mourinho vezetőedző szerint ez volt a fekete-kékeknél töltött időszaka legpocsékabb találkozója.

Ha valaki a labdarúgás nagyjai között említi, szerényen megkéri az illetőt: ne essen túlzásokba, ő „maradna a kaptafánál”. S bár a sztárszerep távol áll tőle, lelkiismeretessége, munkabírása és alapossága valóban a sportág kiemelkedő alakjává teszi – még akkor is, ha elvileg már csak hónapjai vannak hátra futballistaként. Pavel Nedved, a Juventus elnyűhetetlen középpályása vasárnap egykori csapata, a Lazio ellen játszik, a tavasz fénypontját azonban május 27-re várja: a BL-döntő napjára. Ha már a 2003-as fináléról lemaradt…

A Manchester Unitedet és Sir Alex Ferguson menedzsert bíráló Carlos Tévez a kezdőcsapatban kapott helyet, ám a BLcímvédő így is 1–0-s vereséget szenvedett a Derby Countytól a Ligakupa elődöntőjének első mérkőzésén.

Kedden minden bizonnyal a kisebb sérüléssel bajlódó David Beckham is pályára lép a Milan Hamburg elleni edzőmérkőzésén Dubaiban. A „pártállástól” függően hatalmas lelkesedéssel, avagy kárörvendő tenyérdörzsöléssel várt esemény segíthet megválaszolni a Los Angeles Galaxy kölcsönjátékosával kapcsolatos kérdést: 33 évesen képes-e helytállni az olasz egyesületben az élfutballnak egyszer már búcsút intő középpályás?

Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A 13. részben Silvio Berlusconiról, a Milan tulajdonosáról lesz szó, aki – egyesek szerint „mellékállásban” – az Olasz Köztársaság miniszterelnöke.

A Newcastle csak a szerencsének (és Shay Given kapus kiváló formájának) köszönheti, hogy hazai pályán 5–1-es vereséggel megúszta a Liverpool elleni „rangadót”. A listavezető vendégek hőse a pazar teljesítményét két góllal és két gólpasszal megkoronázó Steven Gerrard volt.

Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A 11. részben George Weah-val, az 1995-ös aranylabdással foglalkozunk, aki hiába számított szinte messiásnak hazájában, tanulatlansága és politikai tapasztalatlansága miatt három éve lemaradt Libéria elnöki posztjáról.

Újabb „óriást” lepett meg a korábban az Arsenalt legyőző Hull City, az újonc csapat szombaton a listavezető Liverpool otthonában ért el értékes döntetlent. Ráadásul ha figyelembe vesszük, hogy Halmosi Péter együttese 2–0-ra is vezetett, a 2–2-es végeredmény inkább a hazaiak számára hízelgő.

A világ talán legnevezetesebb futballpárharca, a Barcelona és a Real Madrid versengése egyúttal alighanem a sportág legátpolitizáltabb rivalizálása. A főváros diktálta „spanyol” vonallal többnyire homlokegyenest ellenkező utat követő Katalónia számára a Barcelona mindig is a régió jelképe, a függetlenség eszköze volt, Francisco Franco diktatúrája idején pedig a közös kultúra megőrzője. A ma esti el clásico apropóján készült írásunkban – amely egyben szombatonként jelentkező „Futball és politika” sorozatunk tizedik része – a madridiakkal való szembenállás gyökereit igyekszünk bemutatni.

Ha Brazíliában felbukkan egyegy ígéretes tehetség, a Milan valahogy rendre lépéselőnybe kerül európai vetélytársaival szemben – s nem véletlenül. A korábbi 60-szoros válogatott Leonardónak köszönhetően a piros-feketék mindig tűzközelben vannak, most például a 24 éves védővel, Thiago Silvával kötöttek négy évre szóló szerződést.

Amilyen nehezen indult, olyan simán végződött a Roma számára a Bajnokok Ligája-ősz: az olasz csapat a CFR Clujtól elszenvedett hazai vereség és a Chelsea ellen idegenben elbukott mérkőzés után lendületbe jött, és sorozatban elért három győzelmének köszönhetően – története során először – csoportelsőként jutott a legjobb tizenhat közé. Kedden a Bordeaux-t intézte el 2–0-ra.

A kolozsváriak szerint megsértette a CFR Cluj játékosait Luiz Felipe Scolari, a Chelsea menedzsere, aki a keddi BLmérkőzés előtt arról beszélt: ha nem lenne biztos csapata sikerében, már most csomagolna, s indulna haza Brazíliába. A szakvezető fogadkozásának alapja, hogy a „nyitott kérdések kvartettjében”, az A jelűben a Roma, Chelsea, Bordeaux hármas bármely tagja lehet csoportelső, de csoportharmadik is.

Tanulságos szakmai vita bontakozott ki a Milan háza táján az utóbbi napokban, miután Kaká a nyilvánosság előtt panaszkodott a Ronaldinho érkeztével adódó taktikai nehézségekre. A klubot sújtó sérülések (többek között Ronaldinho és Clarence Seedorf is kidőlt) következtében aztán éppen a vasárnapi, Catania elleni bajnokira állt elő olyan helyzet, hogy a brazil elől senki sem „szívta el a levegőt”. Élt is az alkalommal: az ő fejese nyomán esett a mérkőzés egyetlen gólja.

Szombatonként jelentkező sorozatunkban olyan személyiségeket, eseményeket mutatunk be a nemzetközi labdarúgás múltjából és jelenéből, akik vagy amelyek az adott kor politikai, társadalmi életében is jelentős szerepet játszottak. A kilencedik részben Paolo Di Canióval, a Lazio volt futballistájával foglalkozunk, akinek hírhedt karlendítései világszerte óriási felháborodást keltettek.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy Andrij Sevcsenko hosszú idő után ismét főszereplővé váljon a Milan otthonában, gólja után azonban a Lazio egyenlített, majd a hosszabbításban megfordította a meccset az Olasz Kupa szerda késő esti nyolcaddöntőjében.

Tizennégy bajnokit játszott a Milan az idényben, tízet Andrea Pirlo nélkül, négyet vele. A mérleg érdekessége, hogy a középpályással mindössze egy pontot szerzett a csapat, ha viszont hiányzott, eddig sohasem kapott ki. Néhányan már óvatosan pedzegetik a korábban szentségtörésnek (és a jelenlegi körülmények között is igen merésznek) számító gondolatot: Pirlo lett a Milan kerékkötője.

Nincsenek pontos statisztikáink, de megkockáztatjuk, Európában a tízes számú mez viselői közül egyedülálló mutatóval „büszkélkedhet” Orosz Péter, az OFI Kréta támadója: egyetlen percet sem játszott bajnokin csapatában. A nyáron főszereplőnek szerződtették, ám érthetetlen okból azóta mostohagyerekként kezelik a görög élvonal utolsó előtti, 15. helyén szerénykedő klubjánál – nem csoda, hogy a válogatottba vágyódó csatár már a télen menekülne az országból.